Szintén egy helyi Don Juan élete a kiindulópontja a Nyisd ki a szemed! című spanyol remekműnek. César (Eduardo Noriega) története azonban inkább a Mulholland Drive és Mementó típusú fejtörők közé tartozik. A science fiction elemekkel kacérkodó sztori főhőse szintén csak addig emlékszik a lányokra, amíg meg nem hódítja őket, egy elhagyott szeretője azonban bosszút áll, és a balesetben César elveszíti legfőbb vonzerejét, a külsejét. Az Egy makulátlan elme örök ragyogásá-nak csodatevő vállalkozásához hasonló cég azonban segítséget kínál problémájára, hibák viszont itt is csúsznak a gépezetbe. César elcseszett memóriája végül nem tudja megkülönböztetni a nőt, akit szeret, attól, aki meg akarta ölni őt, azért, mert nem szerette. A film zseniális, kár, hogy legtöbben csak a Vanília égbolt című újráját ismerik.
Nyisd ki a szemed! |
Az 50 első randi koncepciója kísértetiesen emlékeztet egy korábbi kiváló komédiára is. Az Idétlen időkig meteorológus főhőse azonban nem az emlékezetét veszti el, hanem minden nap ugyanazt a napot éli újra, amikor is várhatja a mormoták előbújását. Bill Murray és Andie MacDowell komédiája a kilencvenes évek egyik legkedvesebb romantikus vígjátéka.
A többség számára leginkább ismerős amnézia, az átmulatott alkoholmámoros éjszakák utáni kínos ébredés is egyértelmű humorforrás, amelyet két komédia is kiaknázott az utóbbi időben. A Hé, haver, hol a kocsim? igazi egetverő ostobaság az Amerikai pite után szabadon, míg a svéd Vesszőfutás lényegesen bájosabb, bár nem túl eredeti alkotás.
Hé, haver, hol a kocsim? |
Onozó Róbert