Vágatlan ejakulációt kapnak a britek is

Michael Winterbottom Nine Songs című művészfilmjét végre bemutathatják vágatlanul Angliában és Észak-Amerikában is, mivel sikerült pontot tenni a vita végére Hamish McAlpine-nal, a terjesztővel. Az ejakulációt és fellációt nyíltan ábrázoló alkotás ügye épp hogy csak rendeződött, de a brit rendező máris a Tristram Shandy úr élete és gondolatai című regény megfilmesítésén dolgozik.

Lecsillapodtak a kedélyek a Nine Songs című művészfilm terjesztése körül. Hamish McAlpine cége, a Tartan Films az Egyesült Államokban, a rivális Optimum Releasing pedig Angliában fogja bemutatni a tabudöntögető alkotást. Nagy-Britanniában Valentin-napon lesz a premier, bár a szomszédos Írországban múlt héten már vágatlanul megnézhették a filmet a 18 évnél idősebbek. A Tartan korhatár nélkül fogja vetíteni az alkotást, az amerikai bemutató valószínűleg a Sundance-fesztiválon lesz.

Eredetileg úgy volt, hogy mindkét terület a Tartan Filmshez tartozik majd, de Winterbottom és a producere, Andrew Eaton összeveszett McAlpine-nal a botrányos cannes-i premier után. A szokásos rendező-terjesztő vitához képest pont fordított volt a helyzet. A rendező számított rá, hogy a fellációt és ejakulációt bemutató jelenetek gondot jelenthetnek majd a film besorolásánál. Winterbottom hajlandó lett volna megvágni a film legkényesebb jeleneteit, hogy enyhébb besorolást kapjanak a cenzoroktól, de McAlpine nem akart engedni semmiféle vágást. Mivel Winterbottom és Eaton saját zsebből fizették a 150 000 dolláros költségvetésű filmet, és még nem írták alá a szerződést a Tartannal, úgy döntöttek, hogy inkább máshol próbálkoznak. McAlpine beperelte őket 2 millió dollárra, azzal az ürüggyel, hogy jobb lehetőségektől esett el a rájuk vesztegetett idő alatt. A filmesek szerencséjére a végre tető alá hozott egyezséggel ő is megbékélt.

A 69 perces Nine Songs egy londoni fiú és amerikai barátnője szerelméről szól, a szexualitásra helyezve a főhangsúlyt. Az alkotásban szexjelenetek és rockkoncertek képei váltják egymást. Az amatőr színészek nem csak imitálták a szeretkezést, hanem valóban testi kapcsolatot létesítettek egymással a kamerák előtt. Az egyik legtehetségesebb kortárs rendezőnek kikiáltott Winterbottom néhány korábbi munkája, a Thomas Hardy klasszikusát feldolgozó Lidércfény és az Isten hozott Szarajevóban! a magyar közönség számára is ismert lehet. A Nine Songs főszerepét Kieran O'Brien alakítja, aki a rendező előző filmjében, a zseniális Non-stop partiarcok-ban is szerepelt. A barátnőt játszó amatőr színésznő tartott a botránytól, ezért megpróbálta megőrizni névtelenségét, de a sajtó hamar kinyomozta, hogy Margo Stilleynek hívják. A kritikusok Cannes-ban az egekbe emelték a Nine Songs-ot mint merész kísérletet az érzelmi realizmusra.

Margo Stilley és Kieran O'Brien | Még több kép a filmből

Alighogy elrendeződött a Nine Songs körüli nézeteltérés, Winterbottom máris új projekten dolgozik, Laurence Sterne 18. századi remekművét, a Tristram Shandy úr élete és gondolatai című regényt viszi filmre.

A Tristram Shandy minden valószínűség szerint a csaknem megfilmesíthetetlen regények közé tartozik. Az eredeti könyv látszólag egy angol úriember memoárja, de valójában az elkalandozás művészetének briliáns ujjgyakorlata, tele irodalmi viccekkel. Például fekete oldal jön a könyvben, mikor Shandy kutyája meghal, a nyomtatott betűk pedig időnként átúsznak macskakaparásba. Miközben Shandy megpróbálja elmesélni az életét, a családja és a személyzet állandóan megzavarja, elvonja a figyelmét, s ezáltal az elbeszélő többet árul el magáról, mint azt bármilyen konvencionális önéletrajz lehetővé tenné. Winterbottom ötletes megoldással a filmkészítés nehézségeit a saját javára fordítja. Frank Cottrel Boyce forgatókönyve oda-vissza ugrál a 18. századi regényhősök és a 21. századi filmesek szerencsétlenkedései között.

A filmbéli forgatócsoportban Winterbottomt Jeremy Northon, Eatont pedig James Fleet fogja játszani. Steve Coogan egyszerre alakítja önmagát, Shandyt és Shandy apját. Ebben a filmben is szerepel a Nine Songs főszereplője, Kieran O'Brien. Amikor a történet szerint a stábnak szüksége van egy hollywoodi sztárra közönségcsalogatónak, megérkezik az X-aktá-s Gillian Anderson, és önmagát alakítja pár pillanat erejéig.

Egyik finanszírozó sincs megnevezve a filmben, bár Winterbottom azt is felajánlotta nekik, hogy szerepeljenek és játsszák saját magukat. Ez hű gesztus Sterne szelleméhez, aki annak idején úgy próbált pénzt szerezni könyve publikálásához, hogy elárverezte az ajánlást. Felajánlotta, hogy a legtöbbet fizető mecénásnak dedikálja a Tristram Shandy-t, de végül mégis magának kellett fizetnie a publikálásért. Winterbottom és Eaton hasonlóan járt, mert nekik is saját zsebből kellett kiegészíteniük a film költségvetését. A forgatás október 11-én kezdődött.