Egy suttyó diadalútja

Amikor megkérdezték Billy Bob Thorntont, hogy hogyan sikerült felkészülnie a Tapló Télapó alkesz Mikulásának főszerepére, leszögezte, hogy a forgatás során végig sakálrészeg volt. A legtöbb szakmában a munka közbeni italozás a durvább felmondási okok közé tartozik, Billy Bob Thornton azonban nem a legtöbb szakma egyikét űzi, sőt azon belül sem sorolható a tipikus filmszínészek közé. Személyisége legalább annyira érdekes, mint az általa alakított szerepek, de valószínűleg még maga is elcsodálkozik azon néhanapján, hogy egy olyan figura, mint ő, hogy került 42 éves korában Hollywood élvonalába.

1996 legnagyobb amerikai sikertörténete volt filmberkekben a Pengeélen című film egy déli falu bolondjáról, aki egyfajta Frankenstein-szörnyetegként téblábol a kisvárosban, és riasztó külseje mögül kivillan arany szíve, de a tragédia ennek ellenére sem maradhat el. A Pengeélen-t Thornton 890 000 dollárból készítette el, és könnyekben tört ki, amikor a Miramax filmstúdió nem kevesebb, mint 10 millió dollárért vásárolta meg a forgalmazási jogokat. Harvey Weinstein stúdiófőnök meglátta a filmben a kisvárosi Amerika tündérmeséjét, az excentrikus színész-rendezőben pedig a még a filmnél is izgalmasabb sztorit. Thornton lett Tarantino után a Miramax stúdió második sztárrendező-gyermeke.

Az egyébként meglehetősen bárdolatlan személyiség hírében álló Weinstein - akit a rendezői integritásba agresszívan beletipró gyakorlata miatt "Ollókezű Harveynek" is becéznek - Billy Bobban emberére lelt. Az arkansasi kisvárosból, Marvelből származó Thornton sok hasonlóságot mutat a filmbeli Karllal, és szülővárosában saját bevallása szerint is kívülállónak számított: "Szó szerint az erdőben nőttem fel. A családommal abszolút nem tudtunk beilleszkedni az ottani miliőbe, olyanok voltunk, mint a helyi Addams Family". Gyermekkori barátjával, Tom Eppersonnal közösen kezdtek el forgatókönyveket írni, és 1981-ben együtt költöztek Hollywoodba, ahol Billy Bob statiszta és mellékszerepekkel kereste egy ideig a kenyerét olyan kétes hírű alkotásokban, mint a Chopper Chicks vagy a Zombietown.

Eppersonnal közös forgatókönyvük, az Egy rossz lépés 1990-ben végre elkelt, Thornton alakította benne a drogdíler szerepét, amely kedvező fogadtatásra talált: "Szívünket-lelkünket beleadtuk az Egy rossz lépés-be, ingyen dolgoztunk, hogy minden a legsimábban menjen. Erre, amikor kijött, felhív egy ügynök, hogy szuper híre van; a TriStar meg akarja venni a filmet, hogy újraforgathassa sztárokkal. Nem bírtam magammal, és leordítottam, hogy - Te rohadt idióta! Nem érzed, hogy ez mennyire sértő?! - Persze nem érezte, és fogalma se volt, miért lettem ideges. Nem nevezném magam egy hollywoodi lázadónak, de bűzlik a hely."

Harvey Weinstein imádta a Pengeélen-t, és teljes mellszélességgel a film mögött állt, de tudta, hogy ahhoz, hogy eladhassa, rövidíteni kell a filmen, és a marketingkampányt nem lehet Karl rémisztő karaktererére alapozni. Billy Bobnak azonban esze ágában sem volt belemenni a kompromisszumokba. Weinstein így emlékszik: "Én voltam az ő Angelina Jolie-ja még Angelina előtt, már ami a szado-mazo kapcsolatokat illeti. Gyakran az éjszaka kellős közepén hívtuk egymást, és megfenyegettem, hogy ha nem vágja meg a filmet, elzárom egy széfbe, senki se fogja látni soha, vagy maximum eladom az HBO-nak. Erre azt válaszolta, hogy leszarja, mert magának csinálta a filmet, neki tetszett, én pedig bekaphatom, és el is temethetem a filmet, ha úgy akarom." A hasonló hangvételű beszélgetések mindennapossá váltak kettőjük között, környezetük igen csúnya csatározások sorozataként emlékszik a Pengeélen forgalmazása körüli bonyodalmakra, amely nem nélkülözte a halálos fenyegetéseket és fizikai erőszakot sem.

Pengeélen - Billy Bob Thornton és Lucas Black