Rendező: Peter Segal
Szereplők: Adam Sandler, Drew Barrymoore, Rob Schneider, Sean Astin
Diagnózis: Henry, a Hawaii-szigeteken élő Don Juan kizárólag turistalányokat szed fel tartózkodva a hosszú távú elkötelezettségektől (amely arra utal, hogy Henry is alapvetően "amnéziás típus", hiszen rendre elfelejti névtelen kalandjait). Alapvető változást hoz az életébe, amikor megismeri Lucyt, aki viszont a Mementó Leonard Shelbyjéhez hasonlóan elveszítette rövidtávú memóriáját egy balesetben. Mivel Lucy nem emlékszik Henryre, napról napra újra meg kell hódítania őt.
Kulcs az emlékekhez: A történet szerint Lucy minden napját ugyanannak éli meg, apja és bátyja segítenek a látszat fenntartásában, az aznap szerzett új élmények pedig minden éjszaka törlődnek az agyából.
Feledhetetlen: A két főszereplő között tökéletes összhang mutatkozik, első közös filmjük a Nászok ászá-hoz hasonlóan. Első találkozásukkor rögtön felizzik köztük ez a kölcsönhatás, amint gofriházat építenek az étteremben. Ehhez képest meglepő és vicces a másnapi találkozás.
Mélyre ásott adat: Lucy filmbéli betegsége, a Goldfield-szindróma teljességgel kitalált állapot, a valódi rövid távú memóriazavarnak semmi köze az alváshoz például. Sőt, az alvás kifejezetten élénkíti az emlékezet visszatérését.
Emlékezni fogunk rá?: Kellemes romantikus komédia, az alapszituáció kínálta lehetőségeket jól kihasználja. Drew Barrymoore bájos karaktere pedig sokat lendít az átlag Adam Sandler vígjátékokon. Egy érdekes kérdést mindenesetre felvet a film: vajon hány nő adná oda akár a memóriáját azért, hogy szerelme minden nap újra és újra úgy ostromolja és bókoljon neki, mint kapcsolatuk kezdetén?