Számos szeretők

A 2046 bájosan túlburjánoztatott filmje a sajgó szívnek. Sok szín és lepattant szálló, gyönyör és fájdalom, csupa kommersz rövid kapcsolat, szépen konstruálva. Nehéz megtalálni az igazit, és ezt az igazságot szépen elmesélik, mert lenyűgöző képek tükröződnek a nézőtéri ellágyult tekinteteken.

Egzotikus, romantikus, erotikus és titokzatos a 2046 című film, a Szerelemre hangolva folytatása. Franciás szenvedő szeretők és hongkongi miliő, bár a hatvanas évek radikális ifjai itt is az utcára vonulnak barikádozni, így tényleg majdnem párizsiak a kockák. Persze ott csiga lenne és nem kígyó az ínyenc falat.

A probléma örök: meg kellene találni az igazit. Szomorúság és a gyönyör pillanatai váltják egymást. A 2046 nem szól különösről, de mégis különös film. Ez a bolondos szerelemkeresés a néha meghökkentő képekkel ügyesen kavar vihart az élet bilijében. A túlbonyolított történet átverésnek tűnhet, mert minek ennyi tobzódó finomkodás e korántsem rendkívüli problémához? Aztán elég arra gondolni, hogy nincs más a világon, ami ilyen fontos lenne, így teljesen helyénvaló a bonyolultan díszes módszer.

A film titkai lassan kiderülnek. A fantáziaszál sokáig homályos marad, de az érthetetlennek tűnő, sokszor ismételt részletek homályosságáért kárpótol a látvány. A 2046-os számról kitalált párhuzamos történet sci-fit idéző világa akkor is lebilincselő, ha sokáig bizonytalannak tűnik értelmezhetősége. Amikor pedig lassan lehullik a robotszeretőről a lepel, akkor megnyugodhat a néző: nem csak azért volt érdemes bepillantani a filmben lévő másik filmbe, mert olyan színes az a világ.

A bepillantás a valós időben és térben játszódó szálra is jó szó: a kukucskálás és a leskelődés izgalmas sajátossága a szereplőknek és a kameráknak is. Sokszor mintha csak a felét látnánk a lényegnek, de a portrék mellé tolakodó tárgyak valójában mind helyénvalóak: hangulatot festenek. Egy varázslatos hangulatot, amibe érdekes és jó elmerülni. Még akkor is, ha a titok csak annyi, amennyi szinte minden egyszerű halandónak jut: a szerelem egyszerre fájdalom és gyönyör okozója.

Tony Leung | Nézz rengeteg gyönyörű képet a filmből!

A titokzatos metaforák, a teljesen kiszámíthatatlan ugrások az időben, mind misztikussá teszik a film világát. E misztikus máz mögött nincs azonban világrengető titok. A tanmesékkel univerzálisra növelt probléma a személyességet erősíti. Néha krimiszerű a film, sokszor csak részleteket látunk. Lábak mennek, megragadó zenék térnek vissza, egy nő jön le a lépcsőn. Mintha minden túlmutatna önmagán, mintha minden kis részletnek rejtett jelentése lenne. Ezek a jelentések azonban annak érvényesek csak, aki átéli őket.

A szerelmed egy édes mozdulata az idegennek egyszerű biccentés csupán. A 2046 úgy mutatja kezdettől ezeket a biccentéseket, mintha ezeken múlna a világ. Ahogy neked tényleg ezen múlik, ha a te szerelmedé a bájos mozdulat. Az igazi forradalom nem az utcákon, hanem a szomszéd szoba ágyán zajlik. Olyan, mintha nem is a hétköznapi világban játszódna a film, mert átélni valamit az érintettnek sohasem hétköznapi. A szubjektív valóságot ünnepli a 2046, a személyes élményt nagyítja fel, miközben minden mást érdektelen háttérnek tart. Ezért is tűnik olyan európainak a sok Ázsiát idéző kép ellenére is.

Zhang Ziyi | Nézz rengeteg gyönyörű képet a filmből!

Félig beteljesült boldogságok sorozata a film epizódszerű találkozásainak története. Az emlékekkel kavart kalandok óvatosan idézik a lélek sebzettségét. A minden szívben rejtőzködő bánat a múlt árnyékaiból dagad, és ez a kenetteljes félmondat jól idézi a film díszítettségét. Van benne gyilkosság és vad szeretkezés is, de mégis lélekmozi, ahol a kívánás és elutasítás játéka adja az igazi feszültséget. Izgalmas élettársasjáték, hogy ki mikor és kivel jön össze, és utána mi lesz. A 2046-ban ezek a lehetőségek igazán sok módon átélhetők. Kacér csábítás, a függési viszonyok felcserélése, a leküzdhetetlen akadály a szerelmesek között, a kihasználás, a féltékenység, a birtoklás és eltaszítás, a nyomasztó és az édes emlékek okozta gátlások mind feltűnnek szépen. A fülledt, egyszerre a múltat és a jövőt idéző (hatvanas évek és sci-fi) közeg mindezeket különlegessé teszi. Ahogy megélni az ismert élményeket valóban különleges. A szerelemféltés csak addig közhely, amíg nem bennünk tombol.

A 2046 érdekes fogást talált a világon, de nem akarta magyarázni azt. Nem baj, mert az önmagáért való szépség is érvényes. A ciráda jól áll a vásznon, ha ügyesen kanyarítják.

dr. Igó