Az okkultizmus James Deanje

A Constantine-nal végre olyan a képregényhez nyúlt az álomgyár, amely még az USA-ban is rétegképregénynek számít. A Nevető Mágust más hőssel ellentétben világmegváltó küldetéstudat helyett leginkább saját egoizmusa fűti, viharvert esőkabátjában pedig úgy fest, mint egy hajléktalan. A filmadaptáció viszonylag keveset ad vissza a láncdohányos Constantine alakjából, mégis a futószalagon készülő képregény-feldolgozások sorában a jobbak között van a helye.

A középutat választotta Hollywood a DC/Vertigo által kiadott Hellblazer-füzetek megfilmesítése során. A némileg lebutított, kritikai elemektől és a túlburjánzó cinizmustól megfosztott Constantine leginkább az Ördögűző jellegű akció-horrorokra hajaz. Csoda viszont, hogy az álomgyár egyáltalán vászonra vitte az alvilági nevén Nevető Mágus kalandjait.

A Nevető Mágus

A világ talán legeredetibb képregényfigurája ugyanis semmiben sem hasonlít a többi képregényhősre. A láncdohányos John Constantine nem virít tarka ruhában, elnyűtt öltönyében és világos viharkabátjában viszont úgy fest, mint egy hajléktalan. Ráadásul Constantine-t nem fűti semmiféle világmegváltó neomarxista küldetéstudat, helyette egyedül egoizmusa vezérli, a világon pedig legfeljebb akkor hajlandó segíteni, ha abból ő is profitál valamit. Hiába van olyan képessége, amellyel ha akarja, a dolgok úgy alakulnak, ahogy ő szeretné, a legtöbbször még ezt sem akarja. A jellemgyenge Constantine ellenben gondolkodás nélkül feláldozza barátait, vagy az apjával végző gyilkossal való leszámolás előtt elmegy egy kurvához.

Sztereotip gondolatok helyett olyan naturalista momentumok foglalkoztatják, mint a konyhájában hetek óta rothadó ételmaradékok: "A természet elkezdte visszahódítani a területet. A hűtőt morbid várakozással közelítem meg, mindig a hűtő a legrosszabb ... A bűz lenyúl rothadt kezével a torkomon, és megszorongatja a gyomromat." A tömegkultúrát szimbolizáló amerikai comic bookok arcán John Constantine így leginkább egy gusztustalan pattanáshoz hasonlít.

Az angol démonirtó a képregényirodalom Edgar Allan Poe-jának számító Alan Moore köpönyegéből bújt elő 1987-ben. Moore az akkor általa írt Swamp Thing (Mocsárlény) 37. számában teremtette meg John Constantine-t, főként azért, hogy a Mocsárlény Constantine testét használva szeretkezzen feleségével. A Moore-ral dolgozó Stephen R. Bissette-nek és John Totlebennek pedig mivel a The Police volt a kedvenc zenekara, úgy rajzolták meg Constantine alakját, hogy az Stingre hasonlítson. Constantine Hellblazer címmel 1988-ban kapott külön füzetet. A jelenleg a 212. résznél tartó sorozatot végig olyan nagy nagy nevek írták, mint Garth Ennis (Preacher, Punisher), Neil Gainman (Sandman) vagy a Hunter S. Thompson szellemét papírra álmodó Warren Ellis (Transmetropolitan).

A legjobb történeteket mégis a sorozatot útjára indító Jamie Delano jegyzi (Original Sins, Hellblazer 1-9) Delanónak sikerült egyedül a képregényben olyan interdiszciplinális látásmódot megvalósítania, amelynek során a figura pszichológiai bemutatatása mellett jó adag társadalomkritikát is kap az olvasó. Ennek egyik legszebb példája az Éhség (Hellblazer 1-2) című történet, amelyen a polgárháború sújtotta Afrikából elszabaduló démon tizedeli Manhattan lakóit, és szembesíti őket az éhhalál látványával.

John Constantine

Szőke angol helyett fekete Keanu

Francis Lawrence filmje viszont Delano komolyabb történetei helyett inkább Garth Ennis akciódús füzeteire (Dangerous Habits, Hellblazer 41-46) támaszkodik. Constantine összetett figurájából leginkább a dohányzáshoz való ragaszkodása marad meg, sőt a történet is erre épül: a mágus egy meglehetősen földhöz ragadott problémával, nevezetesen a tüdőrákkal szembesül.

A szőke angolt a fekete hajú Keanu Reeves kelti életre a vásznon. A kiemelkedőt ezúttal se mutató színész gyengébb teljesítményét viszont kiválóan egészíti ki a látvány. Különösen az atomtámadás-hangulatot idéző pokol sikerült marandóra. A végzet asszonya szerepében megjelenő Rachel Weisz alakja pedig annak fényében ironikus igazán, hogy a képregényben Constantine imádott kedvese már az első számban is halott volt.

Keanu Reeves és Rachel Weisz a Constantine-filmben

A legnagyobbat tagadhatatlanul Tilda Swinton alakítja Gabriel szerepében, többek között ő hozza a film legerősebb jelenetét is. A tettei miatt örök kárhozatra ítéltetett Constantine éppen megváltásért könyörög, mire Gabriel közli: "Azért fogsz fiatalon meghalni, mert 15 éves korod óta napi 30 szál cigit szívsz. És azért kerülsz a pokolba, mert ilyen életet éltél. Elbasztad."

Bár a Constantine nem tartozik az olyan zseniális képregényfeldolgozások közé, mint a Batman: Kezdődik! vagy a Halhatatlanok, de mindenképpen a jobb adaptációk között van a helye. A DVD extrái között pedig külön ínyencség, hogy a figura eredetéről az íróisten Jamie Delano beszél.

Szabó András