Polanski klasszikus thrillerje a fiatal Catherine Deneuve-vel a főszerepben még ma is igazi borzongást ígér - már, ha az ember meg tudja szerezni valahonnan az alkotást, amely nálunk egyelőre nem jelent meg DVD-n. A 104 perces fekete-fehér film nagyban eltér a mai kommersz horroroktól: sajátossága a lassú tempó, háromnegyed óra telik el, mire az első igazán ijesztő jelenetre sor kerül. Sok év elteltével újranézve saját alkotását, maga a rendező is azt mondja az amerikai DVD-kiadás audiókommentárjában, hogy kissé túlságosan is lassú, nem megfelelő ritmusú a film.
Remélhetőleg ez nem tántorít el senkit attól, hogy meg-, illetve újranézze a remek lélektani thrillert, amelyben Deneuve egy Carole nevű, a nővérével Londonban élő külföldi lányt alakít, aki irtózik a férfiak fizikai közeledésétől. Amikor a nővér a szeretőjével elutazik nyaralni, és Carole egyedül marad a lakásban, elhatalmasodik rajta a férfiak tisztátalansága által kiváltott undor, és paranoid hallucinációk vesznek rajta erőt. Ez végzetes következményekkel jár aztán mind az udvarlójára, mind az erőszakoskodó háziúrra nézve. A pszichotikus állapotot rémisztő érzékletességgel bemutató film legmegrázóbb pillanata az utolsó néhány képkocka, amikor a kamera ráközelít a korábban távolról már mutatott Carole gyermekkorában készült családi fotóra, amelyen mindenki mosolyogva a kamerába néz, kivéve a kislányt, aki iszonyattól dermedten az apját bámulja.
Bár az Iszonyat-ot nézve világos, hogy Polanski meglehetősen pontosan tisztában volt vele, hogy a kiskorú áldozat pszichéjére milyen hatással lehet a szexuális zaklatás, mégis, saját élete később filmjét utánozta: '77-ben Amerikában elítélték egy tizenhárom éves lány megerőszakolásáért, ezért a rendező kénytelen volt elmenekülni az országból, ahova - félve a letartóztatástól - azóta sem tért vissza.