A gyerekeket megölik

Az elszánt diplomata meggyőzően szól a nagy imperialista világ-összeesküvésről és a szabadságharcról. Azonban nem ideológiai katyvaszt vagy romantikus könnycsorgatást látunk, hanem egy párkapcsolat drámáját. Így minden üzenet rögtön hitelessé és megrendítővé válik.

Az elszánt diplomata majd annyira szól egy férfi-nő kapcsolat bizalmi válságáról, mint a brit kormányba vetett bizalom elvesztéséről. A gonosz multik gyilkos profitéhsége és az afrikai nyomor elviselhetetlensége fontos programja ugyan a filmnek, de a személyes szál szintén erős, és ettől játékfilmmé, drámaivá válik az üzenetet közvetítő mű. Így érdemes feldolgozni a világpolitikát, ha valaki fikciós alkotáson keresztül szeretné magyarázni a világ borzalmait. Elkészült egy remek példája annak, hogyan lehet egyensúlyozni a dokumentarizmus és a játék közti borotvaélen.

Az elszánt diplomata című film Afrikáról szól, a darfúri konfliktustól a korrupt hatalmasságokig, az AIDS feltartóztathatatlan terjedésétől a gyarmatosításon túllépni nem tudó fehérekig, sok fájdalmat felvillant. Miközben két ember kapcsolata van a középpontban, az ő bizalmatlanságukat és a féltékenység személyes kínjait ismerjük meg részletesen. Az arányok akkor is helyesek, ha egy tragikus halállal végződő házasság nüansz ahhoz képest, hogy hányan szenvednek még jobban a háttérben. A gyógyszergyár gyerekeken végzett kísérlete szörnyűbb minden megcsalási gyanúnál. Mégis, az alkotók remekül ismerték fel, hogy tömegek fájdalmát nem lehet 129 percbe sűrítve, érzékletesen bemutatni. Ezért egy olyan szemüveget adtak a nézőre, amellyel átélhető dilemmákon keresztül ismerheti meg az elvontabb, távoli horrort. Ehhez egy érzékenyen bemutatott személyes drámára volt szükség, ahol a megözvegyült férj halott felesége után nyomoz. Először azért, hogy megtudja, megcsalta-e a nő, utána pedig lelkiismeretfurdalásból. Sokkal hihetőbb így minden, mintha magasztos szabadságharcos venné karjába a síró fekete árvát. A pátosz ugyanis eltávolít a szenvedéstől.

A Kenyában játszódó film főszereplői szinte mind fehér idegenek, épp úgy, mint a moziba a mínusz tíz fokból belépő nézők. Így a hősök a nézővel együtt értik meg az ottani világot. Nem ismerünk meg, nem szeretünk meg senkit sem a globális terror áldozatai közül. Mégis átélhetőbbé válik drámájuk, mint például a Hotel Ruanda című film szereplőié, akiknek ugyan a saját életük van veszélyben, de nem önmagukat, hanem egy társadalmat képviselnek. Itt viszont a társadalom problémáit értik meg az egyének, és ez a felfogás sokkal világosabb magyarázatot ad.

Hubert Koundé és Rachel Weisz | Még több kép a filmből

A háttérben, mintegy mellékes, zavaró körülményként támadnak a lovas gépfegyveresek. Felégetik a falut, miközben a hős a volt csajáról beszél. Ez a jelenet többet elmagyaráz a darfúri konfliktusról, mint a híradók vészharang-kongatása. A hullaházi jelenet legalább annyit ábrázol az afrikai szegénységről, mint a gyászoló férj fájdalmáról. Ez az arányérzék Az elszánt diplomata című film nagy titka.

A film személyességét erősíti a sokat mozgó kamera, többször is a szereplők nézőpontjából látjuk a jeleneteket. A Nairobi melletti nyomortanyából nem látunk részleteket, a mocsok és a tömeg mégis nyomasztóan hat. Az európai jelenetek szürkés, tompa színei érdekes kontrasztot nyújtanak a sárgás-barna afrikai jelenetekkel. Túlzás lehet mindkettő, de nem tolakodó ez a játék a színekkel.

Ralph Fiennes | Nézz még több képet a filmből!

Hollywood sok polgári jogi aktivista vagy környezetvédő szabadságharcos hősről készített filmet. Ez a történet is nagyon hasonlít a tipikus keretre: rájön a hős, hogy valami nagy disznóság van, elszántan küzd saját környezetét is maga ellen hangolva, a gyerekek segítenek neki, végül saját életéért is harcolnia kell, aztán jöhet a látványos nagy leleplezés. Hiába unalomig ismert a történet, ha itt nincsenek a túlcsorduló érzelmek és helyettük visszafogott keserűség van. Miközben a film egzotikus és látványos is maradt. Autós üldözéstől a határokon átívelő nyomozásig, tömegjelenetektől az ágyjelenetig minden kellék szerepel, ami az izgalmas mozitól elvárható. De szőrösebb, büdösebb ez a világ és ettől megrendítőbb, mint amit a moziban megszoktunk.

dr. Igó