Clooney a populizmusról

A Good Night, and Good Luck. című filmben George Clooney emlékművet épített egy nagyszerű tévériporternek, hogy beszólhasson a hazug politikusoknak. A mini költségvetésű fekete-fehér kamaradarab szépen szerkesztett kampányfilm Bush elnök ellen.

A Good Night, and Good Luck. közel sem olyan erejű alkotás, mint George Clooney első rendezése, az Egy veszedelmes elme vallomásai volt, de azért ez is nagyszerűen szerkesztett film. A mostani filmje nem látványos, és nem is torokszorítóan izgalmas, de jól komponált kiáltvány. Szépen összerakott politikai pamflet, egy nem túl tolakodó állásfoglalás a hazug politikusokkal szemben. A film könnyen aktualizálható, csak jóval finomabb és elegánsabb, mint például Michael Moore harsány dokumentumfilmje.

Az 50-es években játszódó film tele van archiv tévébejátszásokkal, és sokszor a színészek is szó szerint idézett, valóban elhangzott szövegeket mondanak. Hasonló ruhában, hasonló helyszínen, szinte azonos szavakkal elevenedik meg Edward R. Murrow tévériporter és Joseph McCarthy szenátor médiaháborúja. A játékfilm szinte dokumentumfilmmé válik ettől, és a hozzáadott jelenetek, amelyek a munkatársakat, a környezetet mutatják be, keveset adnak hozzá az eredeti történethez. Annyival több, mint egy dokumentumfilm, hogy nagyon szépen fényképezettek a jelenetek, és nagyon meggyőző a főszereplő, David Strathairn alakítása.

A film a meggyőző hangulatfestésen túl leginkább üzenete miatt érdekes. Ez az üzenet nem túl bonyolult, az első két percben kimondják: a tévé butít, ha csak szórakoztat, az újságírás igazi feladata a tényfeltárás. A másik még fontosabbá váló üzenet folyamatosan bontakozik ki: a hazug politikust le kell leplezni.

Matt Ross, David Strathairn, Tate Donovan és Reed Diamond

A Good Night, and Good Luck. nem egy izgalmas párbaj: egyértelmű, hogy kinek van igaza, a mindenhol kommunista összeesküvést gyanító, karrierek százait tönkretevő McCarthy szenátor a mai amerikai jobboldal szerint is hülye volt, legfeljebb az általa okozott kár mértéke vitatott. Murrow sármos figura ugyan a filmben, de nehéz neki nagyon drukkolni, az első jelenet elárulja, hogy az erkölcsi győzelem úgyis az övé lesz. Az eredeti szövegek és felvételek nem sokkolnak olyan mértékben, hogy szorongani kelljen a moziban. Inkább csak egy szépen leforgatott oktatófilm marad a Good Night, and Good Luck.. Viszont nagy érdeme a filmnek, hogy nem is vált nyálassá, nincs benne túlzott nyavalygás vagy elérzékenyült hiszti. A tévétársaság aggodalmaskodó vezetője pedig elég bonyolult karakter ahhoz, hogy a mozi túllépjen a szabadságharcos-elnyomó talpnyaló egyszerű szembenállásán.

A hazugság és igazságosság kérdéskör miatt a nézőnek könnyen eszébe jut, hogy például nem is voltak Irakban tömegpusztító fegyverek. Úgy tűnik, hogy Clooney népszerűségét akarta kihasználni, hogy az igazságosságra figyelmeztesse rajongóit. Emlékeztet, hogy a szólásszabadságért a harcot az elektronikus média már megvívta, nem kéne elölről kezdeni. Ezt nagyon elegánsan oldotta meg. Közben pedig csodálkozhatunk a televíziózás hajnalának érdekes stúdióberendezésein és a média hatalmán.

dr. Igó