Az irodai jelenetben a tésztaképű Michael Glass (David Morrissey) magához rántja az első ijedtségében értetlen arcot vágó, de aztán gyorsan nyögdécselésbe váltó Catherine Tramellt (Sharon Stone), és egy egész pontosan 20 másodpercig tartó numerát zavarnak le az íróasztalon. Az aktusnak nem csak a hossza hagy kívánnivalót maga után, az egész képsor elég hihetetlen, ráadásul a színészek tetőtől talpig fel vannak öltözve.
A több mint egy perces orgiajelenetben Glass egy épület tetején, egy tetőablakon keresztül tanulmányozza összeráncolt homlokkal a bent folyó orgiát. A teremben különböző hetero- és homoszexuális párok folytatnak szexuális aktust, köztük Catherine Tramell is, aki egy olyan férfival szexel, akinek halálfejet tetováltak a két lapockája közé. Tramell észreveszi, hogy Glass nézi őt fentről, és ördögi tekintettel néz vissza rá.
Leglátványosabb a Glass hálószobájában zajló jelenet, amelyben Glass és felesége először misszionárius pózban szeretkezik. Ahogy Glass meglátja Tramell éjjeliszekrényen heverő könyvét, felhergelődik, megfordítja a nőt, és hátulról folytatja tovább, majd megragadja a haját is. Nem nézhetjük túl sokáig a meztelen színészeket, mert hamarosan telefonhívás szakítja félbe az aktust.
A Tramell lakásában, ágyban zajló rövid szexjelenet pozitívuma, hogy Stone kebleiből itt láthatunk a legtöbbet, viszont sajnos arról is képet kapunk, hogy Morrissey milyen fejet vághat az életben szeretkezés közben, és ez sokat ront a jelenet élvezeti értékén.
Az édes hármas jelenetében hangzik el a legtöbb (angol nyelvű) szöveg Tramell, Glass és a harmadik jelenlevő, egy mindössze vörös tangát és blúzt viselő barna nő közt. Tramell kigombolja a blúzát, a másik nő nyalogatni kezdi a mellét, Tramell pedig bíztatja Glasst, hogy maradjon velük, és vegyen részt a mulatságban. A barna nő átnyergel - szó szerint - Glassra, majd Tramell is csatlakozik hozzájuk. A jelenet végén a kamera otthagyja a hármast, és a falon függő Schiele festményen állapodik meg.