A legszerelmesebb filmek

Mint minden művészet, így a film egyik legkedvesebb témája is a szerelem, melynek ezer arcát a mozgókép számtalan klasszikusa idézte fel. Az [origo] filmklub most azokat gyűjtötte össze, melyeket akárhányszor meg lehet nézni - sosem válnak unalmassá.

Romantikus vígjátékból több száz készül egy évben Hollywoodban. Még a legsikeresebbek (értsd: legnagyobb bevételt produkálók) is feledésbe merülnek, mivel mindig jön újabb és újabb eresztés. Klasszikussá válni így nem könnyű, nem csoda hát, hogy az utóbbi évtizedekben alig kettőnek sikerült: a Harry és Sally, és a Micsoda nő! című filmeknek.

Azon túl ugyanis, hogy mesterien variálták bennük a már unalomig ismert sablonokat, és sikeresen elkerülték a giccset, ezek az alkotások rendelkeznek valami extra bájjal, amitől muszáj szeretni őket. Nem utolsósorban a főszereplőknek köszönhetően. Meg Ryan például felejthetetlen a Harry és Sally gyorséttermi jelenetében, melyben orgazmust imitál az ebédlőasztal mellett. Billy Crystal pedig tökéletesen adja alá a lovat. Bár filmbeli barátságuk 11 éve alatt nem látják meg, milyen hibátlan párost alkotnak, a néző első perctől fogva drukkol a nagy egymásra találásnak. Amire persze csak az utolsó utáni pillanatban kerül sor, kicsit sem szentimentális módon:

Harry: Sokat gondolkoztam mostanában. És arra jutottam, hogy szerelmes vagyok beléd.

Sally: Micsoda?!

Harry: Szeretlek.

Sally: És most mégis mit vársz, mit válaszoljak erre?

Harry: Mit szólnál ahhoz, hogy "én is téged"?

Sally: Mit szólnál ahhoz, hogy "én most lelépek"?

Harry: Egyáltalán nem jelent semmit, amit mondtam neked?

Sally: Ne haragudj, Harry, tudom, hogy szilveszteréjszaka van, és te magányosnak érzed magad, de akkor sem bukkanhatsz fel a semmiből, hogy megmondd: szeretsz. És nem várhatod, hogy akkor mostantól minden rendbe jöjjön. Ez nem így működik.

Harry: Miért, hogy működik?

Sally: Nem tudom, de nem így, az biztos.

Harry: Jó, és mit szólsz ehhez: szeretem, hogy azonnal megfázol, amint 20 fok alá megy a hőmérséklet; szeretem, hogy másfél óráig tart, míg egy szendvicset rendelsz; szeretem azt a kis ráncot az orrod tövében, amikor úgy nézel rám, mintha őrült lennék; szeretem, hogy miután eltöltünk egy napot együtt, még sokáig érzem az illatod a ruhámon; és szeretem, hogy te vagy az utolsó ember, akihez szólni akarok lefekvés előtt. És nem azért, mert magányos vagyok és szilveszter éjjele van. Azért jöttem ma ide, mert ha az ember rájön, hogy kivel szeretné eltölteni az élete hátralevő részét, akkor szeretné, ha ez minél hamarabb elkezdődne.

Sally: Látod, ilyen vagy te. Ilyeneket mondasz nekem, és teljesen lehetetlenné teszed, hogy utáljalak. Pedig utállak, Harry. Tényleg utállak. Utállak.

Csók.