Hosszú álom a szemétkupacon

Kamondi Zoltán új filmje lassú, elemi erejű hömpölygés egy istenverte, elhagyhatatlan helyen. A Dolina másik bolygóra repít, aztán rábök a mellkasunkra és azt állítja, Dolina ott van, ott zörög a kebelünkben.

Szemüveges, pdá-t nyomkodó idegen érkezik egy szeméthegyektől körülölelt, portengerben fuldokló hegyi faluba, Bogdanski Dolinába. Nem kelt nagy feltűnést; azon kívül, hogy a vonaton kirabolják, a kutya se törődik vele. "Digó" - állapítja meg róla unott tárgyilagossággal az egyik határőr. Gabriel Ventuza (Adriano Giannini, Máté Gábor öblös hangján) Olaszországból tér vissza az apja hamvaiért szülőfalujába, de a rövid látogatásból végtelenre nyúló, szürreális álom kerekedik.

Kamondi Zoltán Doliná-ja lenyűgöző mese, Bodor Ádám 1999-es regényéből, Az érsek látogatásá-ból Bodor és Kamondi együtt írták a forgatókönyvet. A történet sok szálon fut, de valójában nagyon egyszerű: Dolina nem ereszt. A szülőföld hipnotikus erejű, emberfeletti vonzása lebénítja Gabrielt, lebénítja a nézőt. A falut különös papi rend terrorizálja - Trill Zsolt kiváló a mindent látó és halló hatalom halkszavú megtestesítője, Mugyil szerepében -, a levegőben a szemét bűze száll, a házak összerogynak a hosszú, gondozatlan évek súlya alatt... Gabriel mégis marad. Besorol, munkát keres, beáll a papokhoz, értelmezi az értelmezhetetlen és kibírhatatlan viszonyrendszereket, gyökeret próbál ereszteni ősei szemétkupacán.

Medvigy Gábor operatőr elegánsan, könnyeden siklik Dolina terein, repülünk a porral és szeméttel. Több rétegben mutatja meg, amit látnunk kell: gyakran egy szobabelsőből a széles, porlepte ablakokon kilátunk a főtérre, onnan a szeméthegyekre, és a távoli, havas csúcsokra. Ez az az út, amit a szabaduláshoz végig kell járnia Gabrielnek, de addig még sok időnek kell eltelnie. Árvai György díszletei, tárgyai egységes, finom jelekkel építik fel Dolinát, Melis László zeneszerző pedig egyedi, külön népzenét írt a helyi lakosoknak. Mint Tolkien Középföldét, úgy gyúrták ők is kerekre ezt a fura bolygót.

Erősek a színészek, erős a szöveg - Bodor és Parti Nagy Lajos párbeszédei egyszerűen tökéletesek. A szavak megdöbbentő erővel rántják vissza a jelenbe a nyolcvan-száz évvel ezelőttről itt ragadt Dolinát; humor, szenvedély és kétségbeesés között frissen cikázva mossák el a jó és a rossz közötti vékony vonalat. Mert itt Gabriel, az idegen is besározódik, őt is ellepi a szemét pora, míg végül lassú, dermedt léptekkel mégiscsak nekivág a havas csúcsoknak, hogy szülőfaluját hátrahagyva végre hazajusson.

A Dolina beszippant, lassan ellep és teljesen felkavar. A felocsúdás után pedig elkezdhetünk gondolkodni.

Mesterházy Lili