Hollywood sötét bugyrai: A gerinctelen producer tanmeséjében a jó elnyeri a méltó semmit, a rossz pedig a vezetői állást, a nőt és az életének megfilmesítési jogát.
Kommentár: "Nem beszélhetnénk egyszer valami másról, mint Hollywoodról? Elvégre intelligens emberek vagyunk." - Griffin Mill producer, antihős (Tim Robbins)
Áldozat: Megoszlanak a vélemények arról, hogy az amerikai sikerfilmgyártás mely szakma képviselőit zsákmányolja ki leginkább. Jó eséllyel pályáznak erre a címre a forgatókönyvírók, akik addig kilincselnek, amíg jobb esetben egy stúdió alapjaiban átíratja, megváltoztatja és lemészárolja életük művét. Rosszabb esetben esetleg egy külvárosi csatornában végzik, mert felbőszítettek egy fejest. Itt mindkettő megtörténik.
Klasszikus? Robert Altman görbe tükre telibe talált. A 15 mondatban összefoglalható forgatókönyvek, a kikényszerített hepiendek és a független szelleműnek indult sztárprojektek (temérdek cameo-jelenés között is a legparádésabb a két utolsó!) világának ideális hőse a gátlástalan Griffin Mill, aki hidegvérben és tenyérbemászóságban a Törtetők tévésorozat Arijának nagybátyja lehetne (és lám-lám, ott figyel az Arit alakító Jeremy Piven az egyik jelenetben!). A játékos - mint a legjobb filmek általában - két síkon is működik: frappáns, bennfentes kacsintásaitól elélveznek a filmstréberek és a hollywoodi rendszer ismerői, míg a gyanútlan, jóhiszemű nézőknek pedig jókora, sajgó barackot nyom a fejére a cinikus anti-álomtörténet.