- A filmbeli játékhelyzet, amelyben a figurád részt vesz, nem túl realisztikus. Hogyan élted bele magad?
- Igaz, hogy nem realisztikus, mégis hihető a szituáció, és nekem ez tetszik. A film nagy része egy kis közösségben játszódik, de ennek ellenére arról mesél, hogy általában hogyan viselkednek egymással az emberek: megölik egymást. Ebből a szempontból egyetemes a történet. A figurámmal kapcsolatban is azt tartottam szem előtt, hogy az emberek közti viszonyok egyetemes jellegzetességét jelenítsem meg, mégpedig azt, hogy az ember gyilkos. Az apák megölik a fiúkat, és néha a fiúk is az apákat. A terroristák halálba küldik saját gyermekeiket, és az amerikai hadseregben is halálba küldenek fiatal embereket - erre gondoltam a szerep megformálásakor.
- Nem tudunk meg túlzottan sokat a figurádról. Te kitaláltál neki valamilyen háttérsztorit, amely megmagyarázza, hogy miért vesz részt ebben az életveszélyes játékban?
- A háttértörténet az, hogy a figura a testvérével együtt elkövetett bizonyos dolgokat, és anyagi problémáik vannak, tehát tulajdonképpen a pénz miatt keverednek bele a játékba. De aztán egyre inkább belemerül a szituációba azáltal, hogy folyamatosan nyer, és ez magával ragadja. Emellett a testvére is egy tényező, akivel a szokásos emberi játszmák keretein belül lavíroznak, mindketten próbálják dominálni a másikat.
- Neked milyen a fegyverekhez való viszonyod, tartottál már igazi fegyvert a kezedben?
- A kérdés jó: fiatalkoromban gyakran vettem a kezembe fegyvert, de ennek szerencsére semmi komolyabb következménye nem lett. Aztán amikor a Pofa be! című filmben Jean Renóval játszottam, ő tanácsolta nekem, hogy lazán tartsam a fegyvert, ne úgy, mint valami fontosat, jelentőségteljeset, hanem mintha természetes lenne számomra. Ennek fényében, amikor a filmben körbeállunk, és egymás fejéhez tartjuk a pisztolyt, akkor sem agresszíven tartom a fegyvert, hanem mintha egy megszokott dolog lenne számomra, amely emiatt még ijesztőbb.
George Babluani és Aurélien Recoing A 13-as című filmben |
- A figurára jellemző hazardírozás mennyire jellemző rád az életben? Esetleg játszol valamilyen szerencsejátékot?
- Én nem szerencsejátékozom, igaz a pókert nagyon szeretem. Kérdés, hogy a filmben látható játékban mennyire a véletlen vagy a szerencse dönt. A valóságban is állandó párbeszédben állunk a közeljövővel arról, hogy mi fog történni, életben maradunk-e, vagy meghalunk, és hogyan éljük meg a hátralevő időt.
- Milyen élmény volt ez a forgatás?
- Az egész rendkívül intenzív és alapos volt, a forgatás közben végig teljesen elmerültünk a szerepünkben. Nem is nagyon beszélgettem a többiekkel, mert egy magányos figurát játszottam, ebből nem akartam kizökkenni, és a rendező munkamódszeréhez is hozzátartozott, hogy keveset beszéltünk.
- Nagyon sok francia rendezővel dolgoztál együtt, kik a kedvenceid közülük?
- Minden film fontos számomra, amelyben szerepeltem, és minden rendezőtől érdekes feladatokat kaptam, de kiemelhetem Laurent Cantet-t, az Időbeosztás című film rendezőjét, akinek köszönhetően a nagyközönség felfedezett. Mellette megemlíteném még a lengyel Andrzej Zulawskit, akinek a Kék hangjegy és a Lá Fidélité című filmjeiben játszottam, Pierre-Erwan Guillaume-öt, aki a L'Ennemi naturel-t rendezte és Pierre Méréjkowskyt.
Aurélien Recoing |
- Miben láthatunk legközelebb?
- A L'Ennemi intime (Közeli ellenség) lesz a következő filmem, melyet Florent Emilio Siri rendezett. Valós alapokon nyugvó film, amely Algériában játszódik, és a jogállam megsemmisülését mutatja be. Benoit Magimel, Albert Dupontel, Marc Barbé és én játsszuk a főszerepeket, én egy katonai egység kapitányát alakítom. Franciaországban szeptember 26-án mutatják be.
- Láttál valami jó filmet mostanában?
- Hát, hogy valami könnyedebbet mondjak azoknál, amelyekről eddig beszélgettünk: legutóbb A család kicsi kincse tetszett.
Bujdosó Bori