- Sokan úgy gondolják, hogy Magyarországon éppen most, a Zuhanórepülés-sel leszel igazi filmsztár. Te ezt hogy látod?
- A csillogás nem érdekel. Apró pillanatokra már voltam a csúcson. Ilyen az, amikor díjat kapsz vagy valami ilyesmit, de az elporlad. Átadják, hazamégy, és másnap be kell menni dolgozni.
- Szakmailag viszont lehet, hogy sok új lehetőséget hoz, nem?
- Már most vannak megkeresések. A szakmában már elment a híre ennek a filmnek, és már most keresnek, hívnak castingra, már most több munkám van. Persze, hogy több munkám lesz, persze, hogy több pénzem lesz, de nem ez a lényeg, hanem, hogy jó legyél. Hogy meg tudjam csinálni azt, amit akarok, hogy tökéletesen tudjam vezetni a nézőt.
- Milyen szerepekre vágysz a legjobban?
- Tök mindegy, hogy mit játszol. Mint a gyerek: tök mindegy, hogy űrhajóvezető vagy, vagy földműves, vagy Legolas, vagy bármilyen hős. A lényeg az öröm, az élvezet, az, hogy úgy megcsinálom neked azt a figurát, hogy azt mondod, hogy ez az. Jelen idejű, én szólok neked, én beszélek hozzád.
- Ettől még lehetnének szerepálmaid...
- Nincsenek. Mindent jó játszani, főszerepet a legjobb. Engem nézzenek, "engem vigyen fel a padlásra". Ennyire önző vagyok.
- A Zuhanórepülés-ben mi volt a legérdekesebb, legizgalmasabb?
- Az első perctől kezdve egy fantasztikus utazás volt. Egyik ámulatból a másikba estem onnantól kezdve, hogy Erik (Novák Erik, a film rendezője - a szerk.) megkeresett engem, és elmondta, hogy ez az egyik barátjával esett meg. Ültünk egy kávézóban, és szétrobbantotta az agyam azzal, hogy egy ilyen figurát, ezt az éjszaka császárát kellene játszani. Aztán ahogy megismerkedtem Nagy Viktorral (a film forgatókönyvírója, aki saját élményei alapján írta a filmet - a szerk.), az is hihetetlen volt.
- Csak a forgatókönyvre támaszkodtál vagy Viktor mesélt is neked az életéről?
- Rengeteg közös pontot találtunk az életünkben. Az éjszaka féktelen élvezete, a tobzódás az éjszakában, hogy amikor sötétedik, akkor valami furcsa érzésed támad, hogy ez a te napszakod. A nappali kóválygások és sebnyalogatások, és aztán az éjszakára szépen ráereszkedni, és beteríteni az egész éjszakát önmagaddal, ez az exhibicionizmus, ez az életfalás, ez a szerelemvágyás, a szerelem minden egyes pillanatban való kiélvezése. Persze nem vagyok igazán olyan, mint Viktor, én azért mégiscsak máshogy harapom az életet, mint ő harapta. Ő egy sokkal légiesebb, könnyebb figura, nem annyira agyalós, görcsölős típus, mint én.
Gryllus Dorka és Nagy Zsolt a Zuhanórepülés című filmben |
- És az éjszaka agresszív oldala?
- Az az éjszakával jár, nem tudod kihúzni magadat belőle. Akármilyen széplélek vagy, előbb-utóbb megtalálnak a rosszfiúk, azok, akiknek nem tetszik, hogy te ennyire szereted a világot.
- Erről a durvább oldaláról is van saját tapasztalatod?
- Persze. Olyan környéken nőttem fel Szabolcs megyében, ahol folyamatosan mentek a bandaháborúk két falu között. Egyszer Polgáron voltam egy nagyobb diszkóban, amiről mindenki tudta, hogy milyen diszkó, és hajnal körül jöttek ellenőrizni a placcot, hogy ki terít, ki árul, és giganagy verekedés tört ki. Nem tudom, hogy azt hogy úsztuk meg élve, ott vér is folyt. De a férfiak vágynak arra, hogy veszélyes dolgokat űzzenek, amikre a nők felnéznek, hogy "fú, mennyire kemény csávó". Ezek ilyen kisfiús vágyak.
- Visszatérve a filmezésre: hogy érzed, mit tanultál az első filmszereped óta?
- Jobban tudok koncentrálni. Megtartani, kitartani pillanatokat, talán ebben fejlődtem, meg az improvizációs készségem is fejlettebb lett, azt hiszem.
- Dolgoztál az Új élet című francia filmben is. Milyen volt külföldön dolgozni?
- Nagyon nehéz volt, mert akkor még alig beszéltem angolul és teljesen egyedül voltam, tolmács nélkül. Kézzel-lábbal, angolul, franciául, magyarul próbáltam megértetni magam. Maga a meló, az hogy egy francia filmben lehetek, egy álom volt nekem. A rendező, Philippe Grandrieux teljesen más volt, mint akikkel Magyarországon dolgoztam, ő egy teljesen őrült, munkamániás ember, nagyon jó fickó.
- Izgat még a külföldi munka lehetősége?
- Persze, csak most rengeteg melóm van itthon és egy Süsüvel (Schilling Árpád, rendező - a szerk.) való munkát nem mondanék vissza semmilyen más dologért.
Nagy Zsolt | Nézz még több képet Nagy Zsoltról! |
- Kik azok a rendezők, akikkel szívesen dolgoznál?
- Nem akarok magyarokat mondani, mert kirekesztenék olyan embereket, akik esetleg a pályájuk elején vannak, és én még nem ismerem őket. De külföldiből mondok neked egyet: például az az ember, aki a Dalok a második emeletről-t csinálta (Roy Andersson - a szerk.). Az egy nagyon komoly film.
- Milyen filmeket szeretsz még?
- Mindent. Én szeretem a Bruce Willis 4.0-t is. Abban az a jó, hogy mint egy gyerek, úgy ülsz a moziban. El kell hinni, bele kell menni ezekbe a játékokba.
- Tehát mindenevő vagy?
- Persze, mert mindenből ki lehet szedni valamit, és ha pörög az agyad, akkor kell a mese, szippantod magadba.
- Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid-je, amin most dolgozol, hogy áll?
- Valószínűleg novemberben fejeződik be a forgatás, a Filmszemlén fogják bemutatni. A film '56-ban és az '56 utáni megtorlások időszaka alatt játszódik, egészen a hetvenes évekig, amíg a főhős kiszabadul a börtönből. Eörsi István és Vágvölgyi B. András írta közösen, egy pesti csibészről szól, aki belekeveredik a forradalomba. Nekem azért tetszett meg a történet, mert nem egy olyan kaliberű emberről szól, mint a nagy történelmi személyiségek, hanem valakiről, aki nem akart semmit képviselni, nem akart kimenni, amikor elkezdődött a lövöldözés, hanem bent akart szeretkezni a barátnőjével, csak hát belekeveredik. Beesik egy repülőbomba a lakásba, leviszik a Corvin közieknek és ott ragadnak. Elég keserű történet, de közben ott vannak az éjszakai lokálos meg lovis jelenetek is.