Bourne 4-et akarok, most

Öröm nézni, öröm beleszédülni. A Bourne-ultimátum ritka jó akciófilm: felkap és magával sodor, nem ereszt a végéig. Igaz, Bourne múltja továbbra is homályos, de a jelene jobban érdekel. Meg a jövője.

Nem tudom, milyen ultimátumot emlegetnek a harmadik rész címében, mert ez nem derül ki a filmből. Az se, hogy kicsoda ez a továbbra is amnéziás fiatalember, csak kapunk egy nevet, ami nem Jason Bourne, hanem valami más, az igazi. Az új névnek háttere, sztorija, íze, színe-szaga még mindig nincs; valódi név ide vagy oda, nekünk akkor is Jason Bourne marad, a feszült, csecsemő arcú fiú, aki rásuhint a másik gigájára, elhajol a süvítő golyók elől, fejben számolja ki a 7393729419 köbgyökét és egyszerűen nem lehet megállítani. De ki ő valójában?

Egyáltalán nem érdekel, az az igazság. A Bourne-sorozat harmadik része csodálatos, megunhatatlan, elképesztő akciófilm, annyira jó, hogy a többi mellékes. Száguldó, lehengerlő kémfilm, olyasmi, amiről a James Bond-széria már nagyon rég csak álmodik. Vagy kicsit utánozza. Emlékeznek az új Bond első tíz percére? Amikor Craig és a másik egy építkezésen, a darukon kergetik egymást megállás nélkül, jó tíz percig? Na, ez A Bourne-ultimátum, csak százvalamennyi percben. Paul Greengrass rendező leforgatott nekünk még tízszer ennyit abból a fajta szédületes és okos akcióval teli tíz percből. Nem fél a kézikamerától, jó sokat használja és szépen. Öröm nézni, öröm beleszédülni.

Matt Damon és Joan Allen A Bourne-ultimátum-ban

Igen, Greengrass szereti az akciót és tudja, hogyan kell megunhatatlanná tenni Bourne végletekig lecsupaszított, minimál világát: a fegyvertelen, kütyümentes, emberi erőt mozgató hőst. Bourne a Die Hard-féle erőember rokona, de nem a világot kell megmentenie valami elmeháborodott gonosztól, a missziója húsbavágóan személyes, simán önző. Emberi. McClane cinikus-kedves macsója helyett Bourne gyengéd, halk és szomorú, hiszen gyászol: az előző részben kilőtték mellőle a barátnőjét. És Matt Damon tökéletes mozdulattal bújik vissza Bourne bőrébe. Már az első részben kitalálta magának ezt a karaktert, a szerethető, érzékeny, villámgyors gyilkost, akit csodálunk és akinek győznie kell, akárhány hasonlóan profi ügynököt küld rá a CIA. Azóta még jobb lett, keményebb, keserűbb, finomabb.

Nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de a harmadik rész jobb lett, mint a nagyszerű második. Joan Allen, a pengeajkú CIA-s nő, aki újonnan érkezett, de remekül simult bele a második részbe, szerencsére itt is feltűnik. A harmadik rész újítása David Strathairn, a másik CIA-s, de ez a karakter egy fokkal visszafogottabb lett a kelleténél és az egyébként remek Strathairn haloványabb, jelentéktelenebb figura a filmben, mint Allen. Julia Stiles, a borongós vackorlány a harmadik részben is kap néhány percet, sőt, meglebegtetnek valami rejtélyes múltbéli szálat is, ami Bourne-hoz köti, de aztán ez, látszólag, feledésbe is merül.

Nagyon remélem, hogy a negyedik részben szedik majd elő. Addig meg megnézem még néhányszor az első hármat.

Mesterházy Lili