Peter Webber: A mérget ráborítottam a nézőkre

Sokakat meglepett, hogy a Scarlett Johansson főszereplésével készült finom kis film, a Leány gyöngy fülbevalóval rendezője második projektjének a kannibál gyilkosról szóló Hannibal-sorozat legújabb darabját, a Hannibal ébredésé-t választotta. A javarészt Csehországban forgatott film európai premierjét Prágában tartották, ahol az [origo] filmklub tudósítója beszélgetett Peter Webberrel. A rendező megmagyarázta nekünk furcsa választását, emellett mesélt a fiatal Hannibalt alakító Gaspard Ulliel személyiségének ijesztő vonásairól és a világ legnagyobb és legkibírhatatlanabb produceréről, Dino De Laurentiisről is.

- A Leány gyöngy fülbevalóval finoman szólva különbözik a Hannibal ébredésé-től. Hogy jutott eszedbe, hogy Hannibal Lecterrel foglalkozz?

- A postás hozott egy forgatókönyvet. Dino De Laurentiis (a Bárányok hallgatnak kivételével az összes Hannibal-film producere - a szerk.) elküldte nekem, ilyen egyszerűen történt. A Leány gyöngy fülbevalóval-t nagyon szerettem csinálni, és elégedett vagyok vele, de utána csupa olyan forgatókönyvet kaptam, amelyek vagy festőkről szóltak, vagy fiatal lányokról, akik halálosan beleszeretnek egy idősebb férfiba, de aztán nem lesz semmi a kapcsolatból. Én pedig tudtam, hogy nem rendezhetek ilyesmit, tudtam, hogy ha elkészítem ugyanazt a filmet még egyszer, akkor örökké arra leszek kárhoztatva, hogy újra és újra ugyanazt a filmet csináljam. Manapság a filmkészítők nagyon nehéz helyzetben vannak, mert beskatulyázzák őket.

Szóval amikor megkaptam ezt a könyvet, meglepődtem ugyan, hogy egy ilyen filmre kapok felkérést, de rápillantottam a büdzsére, amely sokkal nagyobb volt, mint az előző filmemé - ötvenmillió dollár fölött volt -, elolvastam, és nagyon érdekesnek találtam. Vonzott a lehetőség, hogy egy sokkal nagyobb produkcióban dolgozhatok, ami annyira eltér az előzőtől, hogy az emberek nem fognak tudni beskatulyázni. De ennek a választásnak nem csak pozitív, hanem negatív vonatkozása is van számomra, mégpedig az, hogy az emberek bizonyos elvárásokkal közelítenek ehhez a filmhez. De azt, hogy Dino miért pont nekem küldte el a forgatókönyvet, miért gondolta, hogy az a fickó, aki a Leány...-t rendezte, jó lenne a Hannibal ébredésé-re is, nem tudom. Igaz, a filmem jól teljesített, jelölték pár Oscarra és Golden Globe-ra, úgyhogy, ha úgy tetszik, felfigyeltek rám Amerikában.

- Később sem mondta el, hogy miért rád esett a választása?

- Nem igazán. De olcsóbb vagyok sok amerikai rendezőnél, újabb és "frissebb", ha úgy tetszik. Dino pedig szeret jó üzletet kötni. Lehet, hogy tetszett neki a Leány... atmoszférája, de szerintem inkább azért választott engem, mert olcsó vagyok.

- Gaspard Ullielnek szinte angyali arca van, és cseppet sem hasonlít Anthony Hopkinsra, úgyhogy nem tűnik evidens választásnak erre a szerepre. Miért választottátok mégis őt?

- Semmiképp sem akartam olyan színészt választani, aki pusztán Anthony Hopkins hasonmása. Azt akartam, hogy ez a film megálljon önmagában. Sok színészt megnéztem, nagyon híres amerikaiakat és angolokat is, de több érv is Gaspard mellett szólt. Az egyik az, hogy még nincs "poggyásza", azaz Franciaországon kívül nem igazán ismerik az emberek. Néhány filmrajongó ismeri a Hosszú jegyesség-ből, de nem túl sokan, ezért azt gondoltam, hogy az emberek jobban elfogadják majd ebben a szerepben. Másrészről nekem tetszik az angyali megjelenés és az ördögi cselekedetek kombinációja, szerintem ez érdekes kontrasztot alkot. És azt gondoltam, hogy azért is érdekes lesz ez, mert az emberek a film elején együtt éreznek és azonosulnak majd vele. Játszani akartam a közönséggel, hogy a végére, amikor ez a figura már szörnyű dolgokat követett el, kétféle hozzáállás legyen az emberekben, morálisan ambivalens legyen a megítélése.

Peter Webber és Gaspard Ulliel a film prágai sajtótájékoztatóján

Gaspard egyszerre angyali és ördögi, van egy sötét oldala is. Akkor tudtam biztosan, hogy jól választottam, amikor felkészülésképpen elküldtem a prágai orvosi egyetemre egy boncolásra, hogy szerezzen némi tapasztalatot arról, hogy milyen holttestekkel dolgozni. Arra számítottam, hogy kissé émelyegve fog visszajönni, és felelősségre von majd, hogy hogyan kényszeríthettem ilyesmire. De nem ez történt, hanem az, hogy megkért, hogy hadd menjen vissza másnap is, mert akkor a bőrt fogják lenyúzni, és kíváncsi volt, hogy hogyan néz ki egy meghámozott test. Úgyhogy akkor arra gondoltam: "Oké, bevált a fiú."

- A film Hannibal perverz zsenialitásának eredetét vizsgálja?

- Szerintem ez nem pszichológiai film. A nézők úgy ülnek be rá, hogy ismerik a sorozat többi részét, amelyek speciális filmek: pszichológiai thrillerek, amelyek a rendőrségi munkáról is szólnak, egy sajátos műfajt képviselnek. Ebben a könyvben viszont Tom (Thomas Harris, a Hannibal-sorozat írója - a szerk.) elszakadt ettől, és helyette egy mesét írt. Ez egy sötét mese, amely olyan gótikus horrorsztorikra emlékeztet, mint a Frankenstein és a Drakula. Úgyhogy az volt a célunk, hogy valami mítoszszerűt teremtsünk. Ezt a filmet inkább gótikus westernnek nevezném, mint bármi másnak. Vannak, akik kritizálják a filmet, mert túlságosan leegyszerűsítőnek találják, de nem is az volt a célunk, hogy komoly vizsgálódást folytassunk a gonosz mibenlétét vagy a figura zsenialitását illetően, hanem egyszerűen egy felnőtteknek szóló mesét akartunk csinálni.

Számomra van még egy érdekes dolog a filmmel kapcsolatban: minden film tükrözi a kort, amelyben készült. Minap néztem meg először a teljesen kész filmet, és megdöbbentem, hogy mennyire erőszakos lett. Elkezdtem azon tűnődni, hogy honnan jön ez, és mi az oka, hogy ehhez az erőszakos alapanyaghoz vonzódtam. És rájöttem, hogy az az oka, hogy az elmúlt 3-4 évet azzal töltöttem, hogy néztem, mi történik Irakban, a Közel-Keleten. Olyan, mintha magamba szívtam volna egy csomó mérget, amit most terápiaszerűen kiadtam magamból, és ráborítottam a nézőkre.

- A vizuális stílus szempontjából vagy bármilyen más tekintetben próbáltál átvenni bizonyos elemeket az előző filmekből?

- Bizonyos tekintetben próbáltuk összekötni a filmeket, de nem vizuálisan. Szerintem ennek a filmnek nagyon sajátos vizuális textúrája van, ami abból következik, hogy a történet is teljesen más, mint a korábbiak. Szerintem csak egy nagy film, egy mestermű van a sorozatban, a Bárányok hallgatnak, de nyilvánvaló volt számomra, hogy Tom az új könyvben egészen más irányba ment, úgyhogy ehhez kellett alkalmazkodnunk. De olyan apróságokkal azért próbálkoztunk, mint például a vadkan a film elején, amely egyértelmű utalás Ridley Scott Hannibal-jára, a maszk, és még más dolgok, amelyek emlékeztetnek a korábbi filmekre. Emellett, bár Gaspard nem hasonlít Hopkinsra, bizonyos elemeket elcsentünk az alakításából. Ez a film lehetőséget nyújtott az újrakezdésre. Szerintem azért kritizálnak minket emiatt, mert az emberek ugyanazt akarják látni, amit korábban. De nekem mint filmkészítőnek az volt érdekes, hogy hogyan tudok valami frisset és a korábbiaktól eltérőt létrehozni.

Gaspard Ulliel és Gong Li a Hannibal ébredése című filmben

- Hogyan terveztétek meg a film sajátos vizuális világát?

- Gótikus megjelenést akartam és vizuális gazdagságot. Két film volt rám nagy hatással a vizuális megjelenést illetően: az egyik az orosz Elem Klimov Jöjj és lásd című filmje, amely a második világháború végén játszódik, és belorusz partizánokról szól. Ez sokat segített a film első felének megtervezésében, a második feléhez pedig Jean-Pierre Melville volt a példa, aki az amerikai film noirokhoz hasonló filmeket készített Franciaországban az ötvenes években, amelyeknek nagyon különleges hangulata volt. Sőt, még azt is ingyen elárulom, hogy a film legvégén, amikor a kocsi megáll a boltnál, látszik a falu neve egy táblán, és úgy hívják, hogy Melville - így tisztelegtem a rendező előtt.

- Szerinted Hannibal Lecter márkanévként működik a mozilátogatók számára?

- Az biztos, hogy a figura megragadta az embereket fantáziáját. Ez egyszerre jó és rossz is. A jó oldala, hogy az emberek tudatában vannak a filmnek, ha meglátják a plakátot, tudják, miről van szó, és eljönnek megnézni. Viszont annak ellenére, hogy nem Anthony Hopkins az egyetlen, aki Hannibal Lectert játszotta, hiszen Brian Cox is volt Hannibal (Az embervadász című 1986-os filmben, amely ugyanabból a Harris-regényből készült, mint a 2002-es Vörös sárkány - a szerk.), az emberek annyira Hopkinsszal azonosítják a figurát, hogy szinte nem is hajlandók ezt feladni. Néha, miközben interjúkat adok, különösen Amerikában, úgy érzékelem, mintha létezne egy Lecter-vallás, amely ellen valamiféle bűnt követtünk el. Érdekes, hogy Hanniballal nem lehet megtenni, hogy mással játszatod el, de Batmannel, Supermannel és egy csomó más figurával igen. Gondolom, azért olyan erős ez az ellenállás, mert Anthony Hopkins alakítása annyira meghatározó, különösen a Bárányok hallgatnak-ban. Amúgy nem teljesít rosszul a film, az emberek elmennek megnézni, de nem fogok hazudni: a kritikusok rettenetesen lehúzták. Inkább azt nézik, hogyan illeszkedik a franchise-ba, és nem önmagában ítélik meg. Viszont úgy tűnik, hogy minél keletebbre megyünk, annál nyitottabbak az emberek, annál jobb visszajelzéseket kapunk. Oroszországban például hihetetlenül jó eredményt értünk el, náluk első helyen nyitott a film.

Gaspard Ulliel és Peter Webber a Hannibal ébredése forgatásán

- Tervezed, hogy ezzel a filmmel elindítod a saját Hannibal-franchise-odat?

- Nem tőlem függ, én csak bérelt rendező voltam, ez Dinón és Tom Harrisen múlik. Én annyit mondhatok, hogy ha a következő forgatókönyv is jó - és ahhoz, hogy jó legyen, megint nagyon másnak kellene lennie ehhez a mostanihoz képest is -, ha Tom kitalálja, hogy hogyan újítsa meg a figurát, akkor persze, érdekelne a feladat. Felmerült a folytatás ötlete, egy olyan producer, mint Dino, mindig tervez folytatást, ha felmerül számára a siker lehetősége, de nem tudom, pontosan milyen bevételt kell hoznia ennek a filmnek ahhoz, hogy megnyomja a "Mehet!"-gombot. A Vörös sárkány a következő történet a sorozatban, és ennek a filmnek a vége és a között van egy nagy, 20-25 éves rés, ahova elméletileg két film is beférne még.

- Mesélnél még egy kicsit Dinóról? Úgy hangzik, mintha valami pénzgyártó gép lenne...

- Nem-nem! Dino egy ikon, egy élő emlékmű. Több mint 400 filmet készített, az elsőt 1939-ben, abban az évben, amikor az apám született. Dolgozott Fellinivel és az összes nagy olasz rendezővel. Nyolcvannyolc éves, folyton kint volt a forgatáson, és egyszerre három filmen dolgozott tavaly. A legfiatalabb lánya pedig még csak tizennégy éves! Kiváló ösztönei vannak, bár meglehetősen különbözők vagyunk, ő nagyon populista, én pedig kicsit elvontabb vagyok, úgyhogy volt is pár konfliktusunk a forgatás során. De valószínűleg neki volt igaza, mert ha mindent rám bízott volna, én egy nagyon intellektuális filmet készítettem volna, amit nyolcan néztek volna meg. Úgyhogy ez a feszültség jó volt, amelyhez hasonlót korábban még nem tapasztaltam a kis filmeknél, amelyeken eddig dolgoztam. Dino nagyformátumú ember, de emellett persze kibírhatatlan. Tény, hogy egy kemény producer sokat keménykedik a rendezővel - nem meglepő módon, hiszen 50 millió dollárját költöm el. Olyan volt a kapcsolatunk, mint egy házasság: voltak jobb és kevésbé jó napjaink is.

Dino De Laurentiis és Peter Webber a Hannibál ébredése forgatásán

- Mi volt a legemlékezetesebb esemény a forgatás során?

- Az, hogy milyen hideg tud lenni Csehországban hajnali ötkor egy mező közepén! Teljesen új ruhatárat kellett beszereznem a forgatáshoz, nem számítottam ekkora hidegre. Nagy élmény volt még az is, hogy Gong Li-vel dolgozhattam, mert ő egyike annak a kevés színésznőnek, akinek igazán a rajongója vagyok. Ja, és a cseh sör!

- Tudod már, mi lesz a következő filmed?

- Még nem tudom biztosan, de Dinóval tervezgetjük a Barbarellá-t (Roger Vadim 1968-as, azonos című filmjének a remake-jét - a szerk.), de még meg kéne találnunk hozzá a megfelelő írót és a megfelelő Barbarellát, úgyhogy ez egyelőre tényleg csak terv.

Bujdosó Bori