Péterfy Bori
Péterfy Borit tavaly végre az egész ország felfedezte magának. A Hajolj bele a hajamba! egyértelműen a nyár magyar slágere volt, a számhoz készült klipet naponta négyszer játszotta az MTV, az október végén megjelent szólóalbum (Péterfy Bori & The Love Band) pedig az egyik legnépszerűbb karácsonyi ajándéknak bizonyult. De Bori nem csak a könnyűzene területén jeleskedett: a Krétakör A jég című előadásában egy nagyon nehéz szerepet oldott meg parádésan, komplett testi és lelki lemeztelenedése láttán a nézők úgy ültek a Trafó párnácskáink, mint akiket fejberúgtak. A Lányok című filmben meg sokat nevettünk azon a jeleneten, amikor a rókája sorsáért aggódott.
- Mi volt tavaly a legnagyobb szakmai élményed és miért?
- Októberben a dublini színházi fesztiválon játszottunk a Krétakörrel, és itt láttam Peter Brook Fragments című előadását. Egészen lenyűgöző volt, utána alig tudtunk megszólalni. Rég láttam ilyen tiszta, pontos és megrázó erejű színészi játékot, és rég nevettem ennyit színházban. Ráadásul aznap volt a születésnapom, hát ennél szebb ajándékot elképzelni sem tudtam volna.
- Mi volt tavaly a legnagyobb filmélményed és miért?
- Sajnos alig tudtam moziba menni, kevés új filmet láttam..Ami a legerősebben hatott rám, Ilja Krzanovszkij 2006-ban készült 4 című filmje.Minden "elsőfilmes" hiba ellenére egy nagyon magávalragadó és egyéni hangvételű mozi, melynek forgatókönyvét nagy kedvencem, Vlagyimir Szorokin irta.
- Kivel dolgoznál szívesen, ha lenne időgép, és nem számítana, hová születtél?
- David Lynchcsel például, és még időgép se kéne hozzá. Az összes filmjében az összes női szerepet imádom, és boldogan eljátszanám. Mondjuk, a Tarantino-filmekkel is így vagyok.
- Melyik filmet láttad a legtöbbször életedben?
- David Lynch összes, Szárnyas fejvadász, Volt egyszer egy Amerika, Taxisofőr, A szarvasvadász, Premier, A nap szépe... hát lehetetlen felsorolni, de ezeket a filmeket rendszeresen újranézem.
- Kibe szerettél bele tavaly a vásznon?
- Kirsti Stubóba az Ópium című filmben. Bergenben egy szállodában laktunk, és a reggelinél lerohantam, hogy elmondjam neki, mennyire tetszett, amit csinált. Éppen vitte a müzlit a kisfiának.
- Kitől fogadsz el kritikát?
- Azoktól, akikre felnézek és csodálok valamiért.
- Legemlékezetesebb kritika, amit kaptál...
- Az hogy popikon leszek anélkül, hogy az akarnék lenni.
- Mit tartasz te a legnagyobb teljesítményednek?
- Énekesként a szólólemezemet, színésznőként Szorokin A jég című darabjában játszott szerepemet.
- Miről szóljon az idei éved?
- Munkáról, munkáról és még több munkáról. Minden más fontos dolgot is csak akkor tudok élvezni, ha közben elmondhatom, hogy igyekeztem hasznosan tölteni az időmet.
- Mi volt tavaly a legnehezebb feladat, amit sikerrel megoldottál?
- A MűPa-ban tartott koncertünk. Nem vagyok elégedett, de azt hiszem, sikerült egy kis humorral és bátorsággal átvészelni ezt az egyáltalán nem ennek a zenekarnak való helyzetet.
- És mi volt az, amibe belebuktál?
- Az újságírókkal való küzdelembe. Egyszer egy egészen hihetetlenül felkészületlen újságírónak azt mondtam viccből, hogy a számaim a nemrég elhunyt macskámhoz szólnak, és ez meg is jelent a Magyar Hírlapban.
- Melyik filmre (nem csak magyar) vagy most a legkíváncsibb és miért?
- Az új Lynch-filmre. Az hogy rajongója vagyok, már kiderült, de nagyon kiváncsi vagyok Laura Dernre, akit a Kék bársony-ban és a Veszett a világ-ban imádtam, de azóta nem láttam semmi jó filmben és örülök, hogy megint egy komoly feladatot kapott. Gondolom, Hollywoodban sem könnyebb színésznek lenni, mint nálunk, csak legalább sokat süt a nap.