Almás pite dán módra

Már a Mifune utolsó dalá-ból és a Wilbur öngyilkos akar lenni-ből is sejtettük, hogy az őrületes humorú dán filmesek legmegveszekedettebbike Anders Thomas Jensen, de az eddig csak a dán filmnapokon vetített, most három év késéssel végre rendes moziforgalmazásba került Ádám almái végleg meggyőzött erről bennünket. A sztorit különböző formákban már ezerszer láttuk: egy destruktív elem, a fafejű, de saját felsőbbrendűségének hitében látszólag megingathatatlan Adam (Ulrich Thomsen) bekerül egy számára teljesen idegen közegbe - Ivan (Mads Mikkelsen) miniatűr egyházi közösségébe -, ahol eleinte folyton konfliktusba kerül mindenkivel, de aztán a környezete hatására lassan megváltozik, és minden jó, ha a vége jó.Mads Mikkelsen és Ulrich Thomsen az Ádám almái című filmbenAz előre látható kifutású sztori Jensen őrületétől válik érdekessé; az író-rendező nagyon sötét, nagyon abszurd humora hihetetlenül élvezetessé teszi a neonáci Adam és az emberi jóságban rendületlenül bízó Ivan párharcát - ami speciel egy szimbolikusságában is röhejes almafa körül bontakozik ki. A két főhős és a mellékszereplők is az utóbbi évek dán filmjeiből (a Mifune... és a Wilbur... mellett akár a Pusher is beugorhat, ahol persze Mikkelsen a másik oldalon állt) megismert tipikus figurák karikatúraszerűen túlrajzolt verziói: cinikus, sokat próbált körorvos, alkoholista óriáscsecsemő, aki nem tudja feldolgozni, hogy nem lett híres teniszező, a dánul igazán jól csak káromkodni bíró közel-keleti bevándorló és persze a bőrfejűek - itt van az egész díszes kompánia. A hangnemet pedig elég, ha azzal érzékeltetjük, hogy a film legviccesebb jelenetében fejbe lövik az egyik főszereplőt.Nicolas Bro, Paprika Steen és Ulrich Thomsen az Ádám almái-banMikkelsen remek a valóság kegyetlenségével szembenézni képtelen, ezért fantáziavilágba regresszálódott lelkész szerepében, de a show-t ezúttal Thomsen viszi el. Kétségtelenül a dánok legnagyobb színésze ő, és persze, hogy tudjuk, hogy bármit el tud játszani, mégis döbbenetes látni, ahogyan a Születésnap, Az örökség és Szász János Ópium-ának apró rezdülésekkel teli, intellektuális színésze átvedlik egy agresszív, sörhasú bumburnyákká, aki Hitler képet akaszt a falra és csak tőszavakban képes kifejezni magát. Nem meglepő, hogy Adam megformálásával Thomsen több filmfesztivál legjobb férfi alakításnak járó díját elvitte, ha a film amerikai lenne, akár Oscar-jelölésig is eljuthatott volna.