Alfahímek erejük teljében

Aki az első ősz hajszálak megjelenésekor megriad az öregedéstől, gondoljon a 45 körüli Brad Pittre, Keanu Reevesre vagy Johnny Deppre. Képeik már húsz éve is kötelezően ott díszelegtek a tiniszobák falain, ma pedig befolyásosabbak, produktívabbak és sármosabbak, mint valaha. Egyenjogúságról szó sincs, Hollywood férfi sztárjai esetében a negyedik X új ajtókat nyit meg, mint az összeállításunkból is kiderül.

Fél éve a filmvilág leghatalmasabb asszonyainak névsorát tekintettük át, akik a vízválasztószerű negyvenedik év betöltése után küszködnek a régi érdeklődés fenntartásáért. A nemek közti alapvető különbség, hogy hasonló korú férfi kollégáik előtt még jó két évtizednyi karrier és egyre fiatalabb partnernők sora áll. Keanu Reevesről vagy Will Smithről nehéz elképzelni, hogy mi lesz velük öregedés helyett, de ezen kívül az is szempont volt öt tesztalanyunk kiválasztásához, hogy legalább 15-20 éve Hollywood élbolyába tartozzanak és 15-20 millió dollárért lehessen csak munkaügyben szóba állni velük.

Keanu Reeves

Tinibálvány: A Libanonban született Keanu megjárta New Yorkot és Torontót, mielőtt Hollywoodba költözött. Nem sokáig tengődött tévészerepekben, hiszen már 22 évesen szerepet kapott az eggyel korábbi generáció bálványai, Rob Lowe és Patrick Swayze mellett a Young Blood című hokis filmben. A Pimaszság hercege és a Féktelen folyó tették ismertté az arcát, de a Bill és Ted zseniális kalandja volt az a tinifilm, ami a maga idióta módján máig kultikus státusnak örvend. Szinte csoda, hogy utána bárki is komolyan tudta venni Keanut, de időközben a Veszedelmes viszonyok legjobb adaptációjának egyik apró kulcsszerepében teljesen más célcsoport is felfigyelt tehetségére. Nálunk, Magyarországon kis fáziskéséssel az MTV betörése után lett sztár, nem utolsósorban ennek a videoklipnek köszönhetően.

Kommersz vagy kult? Az 1991-es Otthonom, Idaho jelentette a nagy fordulópontot Keanu karrierjében, hiszen a művészfilmek világa egy csapásra szerelembe esett titokzatos és egzotikus sármjával, és mindent megtettek volna, hogy vissza ne tévedjen a Bill & Ted-féle ösvényre (pedig elkészült a folytatás Bill és Ted haláli túrája címmel). Időközben azonban a Holtpont-tal bemutatkozott az akció-Keanu is, nem is rosszul, és lényegében azóta tart a kommersz/kult versenyhúzás érte. Egy ideig jól ment az "egyet nekem - egyet nektek" stratégia és minden A kis Buddhá-ra jutott egy Johnny Mnemonic, minden Láncreakció-ra egy Sok hűhó semmiért. A Féktelenül azonban olyan nagy sikert aratott, hogy Hollywood egész hozzáállását megváltoztatta az akciófilmekkel kapcsolatban. A beszélni alig tudó izompacsirták mehettek nyugdíjba, hiszen egy személyi tréner egy-két hónap alatt olyan akcióhőst faragott a Keanuhoz hasonló angyalarcú színészekből, hogy a lányok is örömmel beültek a robbanásokat és üldözéseket bámulni. A kis költségvetésű, kísérleti filmek ajtaját végül a Mátrix csukta be Keanu mögött, ami a maga kreativitásával és innovációjával az ezredforduló egyik legjelentősebb filmje lett, de nem kerülhette el a túl sokáig fejt tehenek sorsát. Reeves azóta sem lett hűtlen a független filmes gyökereihez, de a bugyuta romantikus altatók (Édes november, Ház a tónál) és a jelentéktelen akciófilmek (A leskelődő, Constantine) száma jócskán elharapózott filmográfiájában.

Keanu Reeves Az utca királyai című filmben

Merre tovább? Keanu Reeveszel kapcsolatban mindig az lehet az érzése az embernek, hogy egy cseppnyi erőfeszítést sem tesz azért, hogy sztár legyen, mégis az. Az ambíció hiánya sajnos a tudatos karrierépítés koncepcióját is kizárja, így valószínű, hogy a továbbiakban is válogatás nélkül fel fog tűnni olyan ultramacsó filmekben, mint az ezen a héten bemutatásra kerülő Az utca királyai és olyan kísérletező, szinte titokban bemutatásra kerülő kincsekben, mint az Ujj-függő vagy a Kamera által homályosan.