- Milyen volt a Bakkermann forgatókönyve?
- Az jó, és én abból indultam ki. Szőke Andrásról már hallottam, de nem láttam egyetlenegy filmjét sem, így ez nem tudta befolyásolni a döntésemet. Egyébként meg szeretem megtapasztalni a dolgokat a saját bőrömön, és utána már tudok véleményt mondani. A szerep kedves és jó volt első olvasatra, és végül sokkal szívósabb és tartalmasabb lett, mint ami a forgatókönyvben volt. Nagyon sokat tanultam és sokat köszönhetek ennek a forgatásnak, mert igazából nem tudtam mire készülni. Ahogy én látom, Szőke nem állított fel magában semmiféle jelenetsort vagy hogy egy jeleneten belül mit szeretne, hanem azt nézte, hogy mit hozott ki belőlünk az adott szituáció. Mert belőlünk indult ki. Először megnézi, hogy te mit gondolsz, aztán ha látja, hogy egyszerűen szakadék, akkor aztán rád száll. De azt is nagyon sajátos módon teszi, hogy kicsit elkezd szurkálni, piszkálni, ami nem kellemes, de rákényszerít arra, hogy elinduljon benned valami, kezdél mocorogni.
- A szakadék a között van, amit csinálsz, meg amit ő szeretne, hogy csinálj?
- A szakadékon azt értem, hogy az a jelenet nem hozott ki belőled semmit, nem tudod, hogy merre indulj el. Nálam ez nagyon fura volt, mert az első jelenet úgy alakult, hogy neki akkor el kellett menni sürgősen, úgyhogy kénytelenek voltunk megcsinálni nélküle, és akkor úgy lett tulajdonképpen, ahogy én gondoltam, és az nagyon tetszett neki.
- Az volt a legjobb jelenet. Többet kellett volna elmennie...
- Féltem tőle, mert hallottam róla sok mindent. Hogy egy nagyon speciális eset, de pozitív volt.
- Az az első jeleneted kicsit ki is lógott az egész filmből, mert mindenki ott ökörködött addig, te pedig nagyon valóságosan játszottál. Mintha te egyedül vetted volna komolyan.
- Én ezt tudatosan csináltam. Korábban nem nagyon játszottam vígjátékban, és nagyon féltem, hogy hogy fogok működni benne. Ezért is mentem bele, mert előtte mindig másmilyen karakterek, másmilyen filmek találtak meg. Elolvastam, és úgy gondoltam, úristen, én ebben megint nem fogok ökörködni. Mert a szerep elolvasása után nem éreztem, hogy ő egy nagyon humoros figura lenne. Úgyhogy elindultam ezen az úton, és ezt Szőke csak támogatta.
Nézz még több képet Kerekes Vicáról! | Fotó: Pályi Zsófia |
- Ezen csodálkozom is, mert én azért tudom, hogy mik a határaim. Legújabban mindenki énekel, mindenki cédét ad ki, de én például tudom, hogy nem tudnék az énekléssel örömet adni az embereknek. Nincs rossz hangom, kérdezték is, hogy nem szeretnék-e popsztár lenni. Az embernek tisztában kell lennie a határaival, és azzal, hogy mi az, amit a legjobban tud csinálni, és abba fektetni energiát. A világ úgy néz ki, hogy mindenki belekontárkodik mindenbe, és ezért van az, hogy félmunkák és összevissza kuszaságok jönnek ki.
- Till Attilával beszélgettem a minap, és azt mondta, hogy imádja a szeplős és az elálló fülű lányokat. Azt látom, hogy szeplős vagy, de egy olyan képet sem találtam rólad az interneten, amin látszódna a füled. Elállóak?
- Mindig az első padban ültem az iskolában, és volt egy fiú, aki Fülesnek hívott. Ezen teljesen ledöbbentem, és azóta hordom úgy a hajam, hogy ne látszódjon a fülem. Már forgatáson is volt olyan, hogy ha kicsit kitették a fülemet, egyszerűen a jelenetre sem tudtam koncentrálni. De ezek csak ilyen berögződött hülyeségek, nem is értem, hogy az embert mi szállja meg. A szeplőmmel is így voltam különben. Nagyon sokáig szomorú voltam amiatt, hogy szeplős vagyok. Ez óhatatlanul is kialakul, mert az óvodában állandóan csúfoltak. Amikor már kezdtem öntudatra ébredni, hogy azért én nő vagyok, és szembejött velem egy fiú, mindig lehajtott fejjel mentem, nem mertem a szemébe nézni. Aztán innen-onnan azt hallottam, hogy milyen jól áll nekem, meg hát ez mégis én vagyok, ez a részem, úgyhogy ez teljesen megfordult.
- Csinálhatunk rólad egy olyan képet, amin látszik a füled?
- Persze.
Nézz még több képet Kerekes Vicáról! | Fotó: Pályi Zsófia |