Kerekes Vica: A legjobban várni szeretem a dolgokat

Kerekes Vica nevét még kevesen ismerik, mert egyelőre csak a sajátos humorú Bakkermannban láthattuk, de még idén megcsodálhatjuk két elsőfilmes rendező izgalmasnak ígérkező alkotásában. Tehetsége káprázatos, személyisége elragadó, szépségében keveredik a természetesség, a festőiség és a mágia. A 27 éves színésznővel hosszasan elbeszélgettünk Szőkéről és Verebesről, falusi komédiákról és áldott pillanatokról, irigységről és improvizációról, gyermekvállalásról és meztelen jelenetekről, szeplőkről és elálló fülekről.

- A Mázli című filmet egy kis Nógrád megye faluban, Cserhátszentivánon forgattátok, ahol egy hónapig élt összezárva a stáb úgy, hogy még térerő sem volt. Jól bírtad ezt az elzártságot?

- Nagyon jó volt mobil nélkül, nem hiányzott. Most például nem volt másfél hétig tévénk, mert elfelejtettük befizetni, és nagyon jól lehet működni anélkül is.

- Nekem is ugyanez volt két éve, és vissza se kapcsoltattam. Teljesen felesleges a tévé, csak az időt viszi el, leülsz, és nézel hülyeségeket, aztán meg dühös vagy magadra. És nem érzem úgy, hogy bármiből kimaradnék amiatt, hogy nincs tévém.

- Nem, mert az interneten ugyanúgy meg tudod nézni a híreket.

- Mennyire vagy netfüggő?

- Nem nagyon, sőt. Van e-mailem, de nagyon rossz vagyok ebben. Sokat gondolok azokra az emberekre, akiktől kapok levelet, miután elolvasom azokat. Hogy már kellene írni, meg biztos haragszik rám, de nem visz rá a lélek, hogy visszaírjak. Mert le kell ülni, elő kell venni a billentyűzetet és ott pötyögtetni. Büszke vagyok, hogy a hatvanoldalas diplomamunkámat én írtam meg egyedül a számítógépen.

- Régen írtál levelet kézzel?

- Igen, én azt sokkal jobban szeretem.

- Láttad már a Mázli-t?

- Láttam egy-két jelenetet belőle, és alig ismertem magamra. Egy falusi szürke kisegeret játszom. Lukács Andor lánya vagyok abban, és van egy szerelem is köztem és egy fiú között, akit egy francia színész játszott.

- A Mázli is egy falusi vígjáték. Úgy látszik, ez a specialitásod...

- Biztos csak az elálló fülem és a szeplőim miatt... (nevet) Szlovákiában is több ilyen falusi környezetben játszódó filmet forgattam. Úgy látszik, Magyarország is elindult ebbe az irányba.

- Milyen volt az 1?

- Az egyik legnagyobb élményem eddig életemben. Nagyon szeretem, amikor kiválasztanak idő előtt, és a felkészülés csodálatos. De mindennel így vagyok, hogy legjobban várni szeretem a dolgokat. Mert amikor eljön, az olyan gyorsan lepörög, és olyan jó álmodozni, hogy majd ez meg az lesz. Jó volt, hogy sokat beszélgettünk, fel tudtunk készülni, együtt voltunk, és egymásra hangolódtunk.

- Sokat próbáltatok?

- Inkább beszélgettünk. Egy-két jelenetet azért többször is átvettünk, főleg amikor még kerestük a hozzám megfelelő partnert. Zoli (Verebes Zoltán, az 1 rendezője - a szerk.) először fiatal embert keresett hozzám, és azt látta, hogy valahogy nem működik a dolog. Haladtunk egyre feljebb, és akkor Mácsai Pálnál kötöttünk ki.

Nézz még több képet Kerekes Vicáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- El tudod mondani dióhéjban a sztorit?

Az emberiség egy perce

- Ez például nem volt neked túl művészi?



- Verebessel kapcsolatban érdekes az, ahogy prezentálja magát. Ha megnézed a honlapját, vagy képeket róla, egy tettetős műmájernek tűnik, közben meg mindenkitől azt hallom, hogy amúgy édes pofa.



- És annyira egymásra találtatok, hogy majd dolgoztok együtt később is? Te lettél a múzsája?

(nevet)A vadlány

- Egy meztelenjelenetnél nem az szokott lenni, hogy kiküldik a stábot, és csak nélkülözhetetlen emberek maradnak bent?



- A Bakkermann-ban indokoltnak érezted a meztelenjelenetet?



- Miért vetkőzik le az ablak előtt ez a lány?



- Abban van számodra bármi vonzó, hogy levetkőzz egy férfimagazinnak?



- Nyilatkoztad pár éve, hogy sokat jársz színházba csak úgy szórakozásból is. Ez még mindig így van?



- Hogy ne fájdítsd a szívedet?



- Mit láttál utoljára?

Az üvegcipőHámori Gabriella, a darab főszereplője - a szerk.Az üvegcipő

Nézz még több képet Kerekes Vicáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- Amikor olyan színdarabban játszol, ami egy regényen alapul, akkor elolvasod az eredeti könyvet is? Például elolvastad Az eltűnt idő nyomában-t?

- Abba beletört a fogam.

- Melyik könyvet olvastad utoljára?

- Ami mindig az ágyam mellett van, az Márainak a Füves könyv-e. Nem úgy kezdtem olvasni, hogy elejétől a végéig, hanem csak felveszem és kinyitom akárhol. Abban mindig talál valamit az ember. Legutóbb Bíró Kriszta Fiókregény című könyvét olvastam, nagyon tetszett, megríkatott.

- Milyen zenét szeretsz?

- Dzsesszt, de ebben elég műveletlen vagyok. Képzeld, nekem életemben nem volt se walkmanem, se egyetlen kazettám.

- A villamoson sem hallgatsz zenét?

- Nem tudom elképzelni, hogy úgy utazzam, hogy valami van a fülemben. Nem akarom kiszűrni a világ zaját. Arra relaxálok, hogy folyamatosan hallgatom, hogy mi van körülöttem, és mindenhol ott a szemem. Például most rád figyelek, de tudom, hogy mi zajlik itt körülöttünk, hogy leejtették azt a tálcát, hogy ott valaki magyaráz.

- Három lánnyal néztem a Bakkermann-t, és ők írták hozzád a következő kérdéseket. Vera kérdezi: Te is vedeltél a többi színésszel a forgatáson, vagy az életben is olyan kis nyomzi vagy, mint a filmben?

- Én nem ittam, de ők se. Ezt komolyan mondom. Egyáltalán nem ivott senki a forgatáson és füvezés sem ment.

- Tényleg? Pedig az egész film olyan, mintha rajtad kívül mindenki folyamatosan be lett volna baszva.

- Se a nők, se a férfiak. Napközben nem ivott senki, ez biztos. Én pedig még soha életemben nem voltam részeg. Már mondták rendezők, hogy mindenképpen próbáljam ki, de nem visz rá a lélek.

- Nem szereted elveszíteni az öntudatodat?

- Pontosan. Számomra az annyira megalázó, amikor valaki elveszíti az emberségét, a koncentrációját meg a hatalmat maga fölött.

- A színészek között pedig eléggé megy az alkoholizálás. Volt abból valaha hátrányod, hogy nem vettél részt ezekben a közös nagy ivászatokban?

- A volt igazgatóm Szolnokon egyszer behívatott, hogy nem építem tudatosan a társulatot, mivel a próbák után mindig hazamentem és nem jártam fel a büfébe. Nem szeretem az olyat, amikor kötelezően mindenki ott marad és iszik, mert nagyon álságos dolognak tartom. Olyankor mindenki hú de nagy barát, aztán meg beszél a másik háta mögött mindenféléket. Ezekből szeretnék kimaradni, és inkább tiszta kapcsolatokat építeni.

- Jön a következő kérdés, ezúttal Dórától. Hogy tudtál egy teknőbe feküdni azzal a kurvaronda Kiskovásszal?

- De olyan helyes, nem? Neki nagyon rossz volt, mert irtózatosan hideg volt az a kovász. Szegény már kőbe fagyva várta, hogy bemenjek és a testmelegemmel átöleljem, és akkor a rendező azt mondta, hogy elég.

- Vera szeretné még megtudni a következőt is: Nem kezdett ki veled a Gáspár Tibi? Mert ő olyan...

- Egyáltalán nem. Nagyon udvarias volt, jókat beszélgettünk.

- Nagy nőcsábásznak láttad azért őt?

- Itt nem voltak nagyon nők, úgyhogy nem tudom, hogy egy olyan közegben amúgy ő hogy működik.

Nézz még több képet Kerekes Vicáról! | Fotó: Pályi Zsófia

- És végül Ancsi kérdése. Akik még nem ismernek személyesen, csak képről vagy hírből, hogyan szoktak fogadni? Szerinted egybeesik az emberek előérzete veled kapcsolatban azzal, amilyen vagy?



- Pedig ha kellemesen csalódnak az emberek, akkor azt szokták mondani általában.



- Láttál valami jó filmet mostanában?

A mások életePiafTaxiVérző olajNem vénnek való vidékMichael Clayton

Köszönet Kelecsényi Verának, Libor Anitának, Németh Annamáriának és Szekeres Dórának a segítségükért.