A fájdalmas filmbéli szakítások sora a végtelenségig folytatódhatna, de az imént felsorolt tíz mellé még kötelező tananyag Woody Allen fénykorának három alapműve: a Férjek és feleségek, a Manhattan és természetesen az Annie Hall - aranyigazságaik egy külön (nagyon hosszú) cikket is könnyedén megtöltenének.
Annie Hall | Diane Keaton és Woody Allen |
Ha tényleg létezne olyan műfaj, hogy szakítósfilm, akkor abba témája ellenére sem lehetne beskatulyázni Michel Gondry Egy makulátlan elme örök ragyogása című remekművét, hiszen végkicsengése sokkal inkább a visszahódítós randiknak kedvez. Aki memória-kitörlés helyett inkább ilyesmire készül, nyugodtan merítsen inspirációt a látszólag egyáltalán nem összeillő Joeltől (Jim Carrey) és Clementine-tól (Kate Winslet).
Egy makulátlan elme örök ragyogása | Kate Winslet és Jim Carrey |
A magyar moziforgalmazás fájó hiánycikkei közé tartozik az első kamaszkori szerelem örök életre sajgó érzését megörökítő All The Real Girls és a Valmont-típusú vérmacsó címre pályázó modern gennyláda nyilvános megszívatása, a Roger Dodger.
All The Real Girls | Zooey Deschanel |
Végezetül pedig meg kell még említeni három romantikus komédiát, melyek címük és témájuk révén beleillenének ebbe a sorba, de minőségük alapján viszont aligha. A Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt című gyenge limonádét maximum a világ legunalmasabb leánybúcsújára ajánlhatjuk, a Szakíts ha bírsz pedig Russell Crowe és Salma Hayek karrierjének is a mélypontjai közé tartozik.
Ugyanezzel a fantáziadús címmel futott Jennifer Aniston és Vince Vaughn langymeleg vígjátéka is, ami viszont a körülötte kialakult (és Brad Pitt és Angelina Jolie nevével is kiegészült) bulvárhisztéria nyomán csak kiinduló tézisünket igazolja - a való életbeli események messze lepipálták a filmbelieket és persze ez esetben jobban is érdekelték az embereket.