Orosz Dénes: Hálásabb a hőst kiröhögtetni

Orosz Dénes eddig egyetlen rövidfilmet rendezett, de máris Woody Allenhez és Eric Rohmerhez hasonlítgatják, ha szóbajön a neve. A Melletted kuriózum a magyar filmgyártásban: egy párkapcsolati vígjáték, ami konkrétan vicces is, és a színészek úgy beszélnek benne, ahogy az életben szoktak az emberek. Orosz Dénes öt évig dolgozott újságíróként, előzeteseket készít, társszerzőként részt vett a Kútfejek és a Rém rendes család magyar verziójának készítésében is, de ez utóbbi kettőt elnézzük neki. Poligamy címmel jövőre forgatja első nagyjátékfilmjét, de mi már most elbeszélgettünk ezzel az ígéretes tehetséggel.

- A Zuhanórepülés díjnyertes előzetese is a te nevedhez fűződik. Honnan jött, hogy trailereket gyárts?

- A mi nevünkhöz, Kovács Zoltánnal ugyanis körülbelül 2 és fél éve csinálunk előzeteseket.

- Milyen a jó előzetes? Mi az, amit szem előtt kell tartani egy előzetes összerakásánál?

- Először is az előzetesnek nem az a dolga, hogy a film felett ítélkezzen, hanem akár hazudjon is - annak érdekében, hogy bejöjjön a néző. Nyilván ne állítsa egy thrillerről, hogy vígjáték, de nyugodtan lehet hatásvadásznak lenni. A jó előzetes elmondja a történetet, de ha nincs neki, akkor próbál úgy csinálni, mintha lenne. Azt szeretem az előzetesben, hogy iszonyatos asszociációs lehetőségek rejlenek benne. Feldobod egy jelenettel, ami gyökeresen más, mint a film stílusa, aztán ebből van a poén. Vígjátéknál ez szokott lenni, hogy elkezdik halálkomoly stílusban, aztán vágás, és tényleg elindul. Az mindig szabály, hogy az elején meséljük el a történetet, aztán induljon be egy montázs, amikor egy kicsit feldobjuk a dolgokat. A forgatókönyvíró agyamnak is jó, mert olyan, mint egy Rubik-kocka, amit össze kell rakni, és arra szorít téged, hogy meglásd a lényeget az egész sztoriban Hogy lehet összenyomni, két percben elmesélni, alátámasztani, mik azok a jó asszociációk, amik nincsenek is benne a filmben, de többet hozzáadhatnak. Azért szerettük a Zuhanórepülés-t, mert lehetőséget adott arra, hogy akciófilm-trailert csináljunk. Tök jó, hogy észreveszik az emberek, hogy ezek már másfajták, igényesebbek, és igen sokat hívnak minket. De kell is, mert az a házi barkácsolás, ami eddig ment, az rettenet. Ez komoly munka, hetek eredménye, máshol meg az van, hogy leül a forgalmazó egyik embere és négy óra alatt csinál egyet.

- Mennyit szoktatok dolgozni egy előzetesen? Mi a munka menete?

- Megnézzük egyszer, aztán elkezdjük kigyűjteni a dolgokat, akkor már kezd felépülni. Zoli szerintem Magyarország legjobb vágója, nem véletlen, hogy ő most annyira dolgozik, legutóbb A nyomozó-t csinálta, de előre be van táblázva erre az évre. Elkezdjük építgetni a dramaturgia részét, Zoli hozzáad, abszolút közös munka. Ismeretlen a terep, hál' istennek nincsenek olyan elvárások, hogy a megrendelők nagyon meg tudnák mondani, hogy mit akarnak, ezért játszhatunk.

A Zuhanórepülés előzetese

- Könnyű elfogadtatni az előzeteseket a megrendelőkkel?

- Eddig nem volt probléma. Persze volt olyan, hogy jöttek, hogy itt-ott még nem az igazi, de sosem kértek valami egészen más megközelítést. Nyilván ebben az is benne van, hogy akkor kezdik el ezt gyártatni, amikor már nagyon közeledik a bemutató napja, és már nincs arra idő, hogy sokszor átvariáljuk.

- Melyik a legjobb munkátok eddig?

- Az egyik a Zuhanórepülés, a másik A nyomozó teaserje, amin még dolgozunk. Nem gondolom azt, hogy ezek tökéletes dolgok, és utólag ránézve a Zuhanórepülés-re, pontosan látom, hogy túl lassú, de hát mi is fejlődünk. Muszáj megteremteni ennek a hagyományát, mert elengedhetetlen. A forgalmazók nagy része még mindig úgy tekint rá, mint egy szükséges rosszra, és tulajdonképpen nekik mindegy, hogy milyen az előzetes.

- Aszerint ítéli meg a forgalmazó egy előzetes hatékonyságát, hogy aztán hányan nézik meg a filmet? Van a fejükben egy ilyen korreláció?

- Nem tudom, erről nem beszéltünk. Utólag nem volt olyan reakció, hogy ejnye, elrontottátok...

Melletted | Mészáros Béla és Tompos Kátya | Nézd meg a filmet!

- Volt nemrég egy meglepő élményem. Újra meg kellett néznem a Szent Iván napja című filmet, és most, pár évvel később sokkal jobbnak tűnt, mint akkor, amikor kijött. Jót tett neki ez az eltelt idő. Viszont tegnap megnéztem újra a Kútfejek-et, és az még mindig borzalmas. Ott mi történt?

a rendezője - a szerk.Kútfejek

- Ami számomra meglepő volt a Melletted után nézve, hogy mennyire le volt egyszerűsítve benne a szerelmi szál. Ennyire lebutított szerelmi szálat maximum seggreesős burleszkekben láttam eddig, hogy ott egy lány és egy fiú, és akkor jaj, szerelmesek. Miért hagytad, hogy ez így legyen?

- Én is hasonlóképpen látom azt a szálat. Jó iskola volt, nekem ez volt az első ilyen felkérésem. Örültem neki, egyébként nagy kihívásnak tartottam. A Kútfejek-et már nem önmagában filmként nézem, hanem hogy belekerültem egy dologba, amit egyébként halálosan élveztem. Hogy milyen film lett belőle, az egy másik ügy.

Plakátterv a Poligamy-hoz

- Mesélj a Poligamy című filmedről!

- Az még kicsit odébb van, jövőre fogjuk forgatni. A párkapcsolati tematikát viszi tovább, de egy nagyon erőteljes történettel. Én amúgy is a történet szerelmese vagyok. A Poligamy egy izgalmas, eredeti ötlettel megtámogatott sztori, amiről nyilván nem akarok előre sokat beszélni, de ha a Melletted arról szólt, hogy egy fiú azért parázik, hogy miről marad le amiatt, hogy ebben a kapcsolatban van, a Poligamy arról mesél: mi van, ha az ember megkapja, amit akar. A forgatókönyv hetedik-nyolcadik verziójánál tartunk, de örülök, hogy egy év még hátravan, mert érnie kell. Ez a film pontosan abban a tempóban készül, amiben egy normális filmnek készülnie kell.

- Nem akarnád már forgatni minél hamarabb?

- Nyilvánvalóan szeretném. De nem akarom hamarabb elkezdeni, amíg a forgatókönyv nincs olyan állapotban. Néha el kell engedni egy időre, nem lehet folyamatosan lángolni egy történet iránt. A Poligamy a Skyfilmnél van, Havas Ági és a Herendi Gábor a producere, és ott nagyon jól érzem magam. Nagy szabadságot engednek, és nagyon szeretik a dolgot. Úgy érzem, hogy ők is közönségfilmet szeretnének, de nem az a céljuk, hogy egy agyatlan sikerfilm legyen. Nekem nem elég az, hogy valami üres legyen, és csak arra menjen, hogy sokan megnézzék.

- Amikor először hallottál a 9 és 1/2 randi-ról, akkor idegbajt kaptál?

- Nem.

- Csak mert nyilván azzal fogják összehasonlítani.

- A két filmnek semmi köze nincs egymáshoz. Az enyémben is nagyon sok nő lesz, de köszönőviszonyban sincs a kettő. Nyugodtan hasonlítsák majd össze, állni fogom az összehasonlítást.

Melletted | Tompos Kátya | Nézd meg a filmet!

- Lehet már tudni, hogy kik játszanak majd benne?

- Kátya biztosan. Nyáron lesz egy átfogó casting, de a többieket még nem tudom pontosan. Nyugodtan fel akarok készülni, arcokat keresni.

- Ha jól értem, akkor epizodikus lesz a története.

- Nem. Kicsit azt a hatást szeretném elérni, mint amit, mondjuk, az Igazából szerelem-ben láttunk. Ha arra elsőre ránézel, akkor epizodikusnak tűnik, de nem egymás mellé rakott anekdotákból áll, hanem az egész egy kerek, nagyívű történet. Rendezői aggyal még hozzá sem nyúltam a dologhoz. Azt hiszem, Tarantino mondta, hogy megírom a történetet, aztán rendezőként megpróbálom kijavítani, amit az az idióta írt. Az egy tipikus rendezői gondolkodás, amikor vannak képeid, vízióid, és az ember néha a gombhoz varrja a kabátot. Ez veszélyes. Persze van, akinél remekül működik, de én máshogy csinálom.

- Dolgoztál forgatókönyvíróként a Rém rendes család magyar változatában is...

- Az eredeti sorozatot kifejezetten jónak tartom. Régen nem így gondoltam, de aztán beleástam magam. Természetesen hallottuk, hogy a licencek Magyarország előtt is mind megbuktak, és ez itthon sem volt másként. Ott adaptációs feladatom volt, az eredeti részeket kellett magyarosítani.

- Furcsa ötlet volt azt adaptálni, mert az eredeti sorozat teljesen a főszereplő faszira épült...

- Igen, ráadásul úgy éreztem, hogy a magyar színészek idegenül mozogtak ebben az egész közegben. Ez a félórás sitcom műfaj itthon valahogy nem megy. Nem érzik a színészek, fura.

Melletted | Tompos Kátya és Mészáros Béla | Nézd meg a filmet!

- Amikor öt évig újságíróként is dolgoztál a Vox magazinnál, magyar filmekről is írtál?

- Persze. Tulajdonképpen mindenről, ami élt és mozgott.

- De amióta te is csinálsz filmet, azóta már nem?

- Magyar filmről nem írok, mert etikátlannak gondolnám.

- Valamire jó volt az újságírósdi? Tanultál belőle?

- Abszolút. A legagyamentebb kritikákat írhattam: volt, hogy dialógban írtam meg egy kritikát, vagy iskolai felelet formájában. Ilyen elmebeteg dolgokat is kipróbálhattam, játszhattam, mint egy pancsoló gyerek. Ez nagyon felszabadított, mert az iskolában azért néha szétszedtek minket a kritikákkal, ami nyilván szükségszerű, mégis nehéz volt feldolgozni. A Voxban viszont iszonyatosan közvetlen kapcsolatba kerülhettem a saját írói énemmel. Nem volt gátlás, nem kellett elvárásoknak megfelelni.

- Filmbuzi vagy?

- Módjával, de tulajdonképpen annak vagyok mondható. Régebben még inkább az voltam. Mostanában azért jobban megválogatom, nem nézek meg mindent.

- Azért sok filmet nézel?

- Nagyon sokat újranézek. Most nagy felfedezés számomra például Bergman. Az ő filmjei nekem kifejezetten gyorsak, ellentétben Tarkovszkijjal, akit nagyon tisztelek, de a pulzusom nehezen áll rá az ő tempójára.

- Tévésorozatokat nézel?

- Azokban annyira nem vagyok otthon, pedig tudom, hogy most kivételes szériák készülnek. Belenéztem néha például a 24-be, és láttam, hogy mi az érdekes benne, aztán amikor már én is bekapcsolódtam, akkor már laposodott. A Kés/alatt-ból is láttam olyan részt, ami rettenetes volt, aztán meg olyat is, ami lenyűgözött. Nem tudom, hogy melyek azok a sorozatok, amiket jónak tartanak.

- Például a Maffiózók, a Sírhant Művek...

- Ezekből egyet-egyet láttam. Pedig nyilvánvaló, hogy a sorozatok nagyon fejlődnek. Kurva jó dolgok vannak. Gergely Zoltán - aki az osztálytársam volt a forgatókönyvíró szakon, és akivel hamarosan script doctori céget indítunk - áradozik róluk. Majd be kell pótolnom.

- A tévében vannak most a legjobb forgatókönyvek.

- Nincs mese, tényleg kincsek vannak ezekben. De hogy van az embernek ideje, hogy sorozatokat is nézzen, filmeket is... rengeteg idő. Ősrégieket ismerek, például a Jóbarátok-nak feltétlen rajongója vagyok. A napi boldogságadag. Hazamész, és mint a csokit, két pofára bezabálod. Tök fontos kérdésekkel foglalkozik iszonytató tempóban, a reakcióidők ott a valóságosnak az egytizede vagy százada.

- És a Miért éppen Alaszka?

- Annak imádtam a hangulatát. Újranéztem, és ugyanolyan kellemes. Van egy gyermeki bája.