10. Harold és Kumar (Jon Cho, Kal Penn - Kalandférgek 1-2, 2004, 2008)
Az 1978-as nagy stoner-klasszikus, A nagy szívás babérjai tört a Cheech-hez és Chong-hoz hasonlóan idióta és fárasztó páros, Harold és Kumar. Eredeti dilemmájuk mindenesetre ismerős volt a fű-hívek milliói számára: kéne valami kaja. Fű-hívek millióival ellentétben viszont ők többet is tudnak tenni az internetes pizzarendelésnél: stoppolnak, verekednek, mosómedvével birkóznak, gepárdot lovagolnak, stb. Elszállt kalandjaik a moziban nem sok vizet zavartak, DVD-n azonban számtalan mámoros koleszbuli háttérzörejét adták, így zöld utat kapott a második rész is Öbölből vödörbe alcímmel. Az Amszterdam helyett Guantanamóba tett kirándulás, majd a fogolytáborból való szökés visszavett a fűből és erősített a történeten, amit a mozipénztáraknál is díjaztak. Egyelőre úgy tűnik, hogy semmi sem mentheti meg a világot a harmadik résztől.
Fű nélkül is szórakoztat? Mindkét rész lightos anyag: mérsékelten vicces (valahol a Hé haver, hol a kocsim? és az Ananász expressz között) és könnyen felejthető.
+ + +
9. Prof. Grady Tripp (Michael Douglas - Wonder Boys - Pokoli hétvége, 2000)
Michael Douglas jó párszor bújt már olyan karakterek bőrébe, akik kapcsolatba kerülnek különféle kábítószerekkel (Elemi ösztön, Kalifornia királya, Traffic), de a legjobb közülük ez a szeretetreméltó alakítás Curtis Hanson sajnálatosan alulértékelt remekművéből. Irodalom szakos professzorként egyszerre küszködik életközépi és alkotói válsággal, amit rendszeres spangli-pöfékeléssel próbál csillapítani. Nem csoda, hogy második regénye több mint ezer oldalassá duzzad, és valahogy sosem akar frappáns véget érni. Ráadás a drogok világában jól tájékozódó Robert Downey Jr., és Tobey Maguire hasonlóan zseniális játéka - filmbuzi-érdemrend jár annak, akinek a Trópusi vihar előtt vetített ál-előzetes láttán beugrott kettejük előélete a Wonder Boys-ból.
Fű nélkül is szórakoztat? A füves komédiák legjobb tulajdonságaival is rendelkezik, de alapvetően egy tisztes, felnőtteknek szóló filmdráma.
+ + +
8. Dr. Squires (Ben Kingsley - The Wackness, 2008)
Természetesen nem Michael Douglas a filmvászon utolsó hippije; íme egy újabb remek példa arra, hogy a kanabisz az idősebb korosztály körében is rendíthetetlen népszerűséggel bír. A nálunk még bemutatásra váró The Wackness-ben Ben Kingsley (akinek az e heti premierfilm, az Elégia mellett ez az idei második nagy alakítása) egy örökifjú pszichológust alakít: az egyik Olsen-ikerrel hancúrozik és fűért cserébe kezeli gimis dílerét, akivel egyébként érzelmi intelligencia terén nagyjából egy szinten is van. Hihetetlen, de már lehet 1994-ről is retrófilmet készíteni és a The Wackness találó korképpel szolgál Manhattan utolsó bohém éveiről Giuliani nagytakarítása és 9/11 előtt - a könnyűdrogok manhattani híveinek ez volt az ártatlanság kora.
Fű nélkül is szórakoztat? Az idei év egyik nagy függetlenfilm-sikere - nem véletlenül.
+ + +
7. Andy Botwin (Justin Kirk - Nancy ül a fűben, 2005-2008)
Oké, persze csalás tévéfilmekből is válogatni, de mindjárt két mentséggel is szolgálhatok, amiért a Nancy ül a fűben nem maradhat ki ebből az összeállításból. Egyrészt a Fűbenjáró bűn című aranyos kis brit komédiából nyúlták le az alapötletét (jóravaló nő megözvegyül és kender-kereskedelemre kényszerül), másrészt pedig a legtöbb mozis vígjáték örülhetne, ha fele olyan vicces tudna lenni, mint ennek az eddig négy évadot megélt sorozatnak bármely epizódja. Mivel a címszerepben brillírozó Mary-Louise Parker (egy-két kivételtől eltekintve) csak a füvezés üzleti oldalában érdekelt, sógora, Andy képviseli itt a kertváros véreres szemű zugdrogosait. Érdekes adalék egyébként, hogy Justin Kirk és Mary-Louise Parker mindketten az Angyalok Amerikában című szenzációs (és tudatmódosult víziókban bővelkedő) tévéfilmben nyújtott alakításaiknak köszönhetően jutottak saját sorozathoz.
Fű nélkül is szórakoztat? Mókás és addiktív - pedig gyakran több epizódon keresztül nem is szív benne senki.
+ + +
6. Dale Denton és Saul Silver (Seth Rogen és James Franco - Ananász expressz, 2008)
Judd Apatow és Seth Rogen már a Felkoppintvá-ban is sikerrel alkalmazták a fejlődésben megrekedt, de remekül szórakozó szívós arcok karaktereit. Ezúttal viszont egész filmet szenteltek nekik, ráadásul bárminemű jellemfejlődés (azaz megkomolyodási szándék) nélkül. Szerencsére Rogen és Franco imádnivalóak együtt (csakúgy, mint 8 évvel ezelőtt a Freaks & Geeks tévésorozatban) és akciódús kalandjaik sikeresen áttörtek a füves kultfilm skatulyából a multiplexekbe. Ráadásul már az előzetesben új szívós himnusszal ajándékozták meg a Bob Marleyt és Manu Chaot soha meg nem unó közösséget: M.I.A.: Paper Planes.
Fű nélkül is szórakoztat? Sajnos figyelmen kívül hagyják azt az aranyszabályt, hogy egy szívós vígjáték maximum másfél óráig lehet szórakoztató és akciójelenetekkel próbálják felturbózni az élményt. Azért addig a másfél óráig viszont elég jó muri.