2008 a moziban: Legjobb férfi alakítás

Tegnap leszögeztük, hogy a 2008-as a nők éve volt a moziban, és ez a meggyőződés csak erősödött bennünk, amikor az idei legemlékezetesebb férfi alakításokat vettük számba. Nem mintha olyan nehéz lett volna színészi brillírozásokat gyűjteni, de ötös listánkra hárman is úgy tudtak felkerülni, hogy nem egy, hanem két erős filmmel vésték be magukat az emlékezetünkbe.

5. George Clooney (Michael Clayton, Égető bizonyíték)

Clooney-t idén két szögesen eltérő hangulatú film két nagyon különböző figurájaként imádtuk. A Michael Clayton jogászaként Oscar-jelölést is begyűjtött simulékonyságával, eszességével és nyugtalanítóan szexi kisugárzásával. Még szerencse, hogy nem veszi túl komolyan magát, és utána simán hagyta, hogy a Coen testvérek - nem először - komplett idiótát csináljanak belőle az Égető bizonyíték-ban. Lelkesedésünk Hollywood egyik legjobban választó színésze iránt idén is töretlen maradt.

Olvasnivaló: a Michael Clayton kritikája, az Égető bizonyíték kritikája

+ + +

4. Anger Zsolt (A nyomozó)

Nehéz helyzetben lehet a színész, ha azt az instrukciót kapja, hogy "ne játsszál!". A nyomozó-nál valami ilyesmi lehetett a helyzet, hiszen főhőse, Malkáv Tibor egy majdnem az autizmusig magának való, a tikkelésen túl a külvilággal alig-alig kommunikáló fura szerzet. Anger és rendezője bíztak egymásban annyira, hogy higgyenek Malkávban, és igazuk volt.

Olvasnivaló: interjúnk Anger Zsolttal, A nyomozó kritikája

+ + +

3. Ryan Gosling (Plasztik szerelem, Fél Nelson)

Tehetsége szerint Ryan Goslingnak ennél sokkal többet kellene játszania, persze jobb így, hogy csak ritkán nyúl mellé (Törés), mintha elvállalna mindenféle vackot. A Plasztik szerelem lehetett volna nagyon gagyi is, ha Gosling netán elkomolytalankodja a szerepét, de finom gesztusainak hála a guminős románc véletlenül sem indult el az idiotizmus felé. A Fél Nelson crackfüggő tanárát rengetegszer méltattuk már, meghatóan érzékeny alakítás egy kivételesen érzékeny filmben.

+ + +

Olvasnivaló: a Plasztik szerelem kritikája, a Fél Nelson kritikája

+ + +

2. Casey Affleck (Hideg nyomon, Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford)

Mintha a nagyközönségnek még mindig nem esne le, hogy ki az igazi színész az Affleck családban, Casey csendes tehetségét továbbra is elhomályosítja (az elmúlt három évben amúgy családapává és komoly rendezővé átvedlett) bátyja sztárstátusza. Aki viszont még idén sem eszmélt rá, hogy a harmincas amerikai színészgeneráció egyik legtehetségesebb tagját tisztelhetjük benne, az vak. Gyengejellemű 19. századi gengszter-wannabe-ként és a bostoni gettóból kinőtt erős igazságérzetű magánnyomozóként egyformán lehengerlő volt.

Olvasnivaló: a Hideg nyomon kritikája, a Jesse James... kritikája

+ + +

1. Daniel Day-Lewis (Vérző olaj)

Egyértelmű, hogy az év legnagyobbat vállaló filmje Paul Thomas Anderson minden vonásában grandiózus alkotása volt, és az erőfeszítést még akkor is értékelnénk, ha nem váltotta volna be maradéktalanul az ígéretét, de erről nincs szó. A nagyratörő film közepén trónol egy gyarlóságával együtt is hatalmas figura, aki még önzőségében, makacsságában, őrületében is az átlag fölé emelkedik. Day-Lewis könyörtelen precizitással teszi elénk Daniel Plainview-t, elképzelni se tudjuk, mennyi munkája van benne.

Olvasnivaló: a Vérző olaj kritikája