5. Lady Chatterley (rendezte: Pascale Ferran) Öt César-díjat nyert tavaly a "francia-Oscaron", többek között a legjobb filmnek járót is, de Magyarországra csak a Titanic-filmfesztivál keretében érkezett meg, majd egy hónap múlva az áruházak akciós DVD-polcán landolt D.H. Lawrence botrányregényének érzékeny és érzéki megfilmesítése. Azért is nagy kár, mert lassú tempóját és pazar látványvilágát sokkal jobban ki lehet élvezni a vásznon, mintsem az otthoni tévén. + + + 4. Margot az esküvőn (Margot at the Wedding, rendezte: Noah Baumbach) Mostohán bánik a magyar filmforgalmazás egyik kedvenc amerikai függetlenfilmesünkkel, Noah Baumbachhal is, hiszen előző remekműve, A tintahal és a bálna is csak DVD-n jutott el hozzánk. Most Nicole Kidman és Jack Black neve sem volt elég egy mozibemutatóhoz, bár igaz, hogy utóbbit még sosem láthattuk ennyire lehangoló filmben. Egy meghitt, otthoni deprós estéhez kiváló. + + + 3. Utazás Darjeelingbe (The Darjeeling Linited, rendezte: Wes Anderson) Ha már az elcseszett családoknál tartunk, Wes Andersonnak valahogy mindig sikerül úgy közelíteni a témához, hogy a néző minimum ötpercenként nevessen és minimum hárompercenként meleg, bizsergető érzés fussa át a szívét. A három nagyorrú fivér indiai utazásában is akad bőven tragédia (öngyilkossági kísérlet, szakítás, anyakeresés), de mégis ez az év egyik legbájosabb filmje. Olvasnivaló: Az Utazás Darjeelingbe minikritikája, Interjú Jason Schwartzmannal, Interjú Adrien Brody-val + + + 2. Hatalmas szív (A Mighty Heart, rendezte: Michael Winterbottom) Sajnos Angelina Jolie-val kapcsolatban mindig háttérbe szorul az az információ, hogy remek színésznő. Ez a feszültségtől lüktető, megrázó igaz történet ráadásul pályafutása eddigi csúcsteljesítménye, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a hihetetlenül szapora és sokoldalú brit rendező, Michael Winterbottom korábbi munkáival ellentétben végre ne csak a nappaliban okozhasson katarzist. + + + 1. Apu vad napjai (The Savages, rendezte: Tamara Jenkins) Listánk harmadik és negyedik helyezettjéhez hasonlóan ennél az amerikai függetlenfilmes gyöngyszemnél is nehéz eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen a néző. Korunk két legjobb színésze (Laura Linney és Philip Seymour Hoffman) már önmagában is elég ok lenne, hogy odafigyeljünk erre a filmre, de a szívhez szóló és kínosan vicces pillanatokban bővelkedő forgatókönyvet sem lehet eleget méltatni. Olvasnivaló: Az Apu vad napjai kritikája + + + A teljesség kedvéért áttekintjük a 2008-as év további figyelemreméltó DVD megjelenéseit is; azokat, amelyeket nagyon vártunk és érdemes volt, valamint azokat is, amelyeket nagyon vártunk, de csalódást okoztak: A sereg nem enged (Stop Loss, rendezte: Kimberley Peirce) - A fiúk nem sírnak rendezőnője nem siette el második filmjét, de az iraki háborús filmek dömpingjéből ez sem tudott kitűnni. Bőrfejek (Leatherheads, rendezte: George Clooney) - Az amerikai foci születéséről szóló ártalmatlan retró-vígjátékban Clooney jót idétlenkedik, de rendezőként ezúttal felejthetőt alkotott. Bébi mama (Baby Mama, rendezte: Michael McCullers) - Amerika két legviccesebb nője egy béranya-megállapodás jegyében nyúzza egymást, a csajfilmek évében ezt se szabad kihagyni. A tűz martaléka (Things We Lost In The Fire, rendezte: Susanne Bier) - A dán rendezőnő angolul is felrakja a "meghalt férj helyébe lép a másik férfi" lemezt, de Benicio Del Toro játéka miatt érdemes újra vele tartani. A szaturnusz gyűrűjében (Saturno contro, rendezte: Ferzan Özpetek) - A török származású olasz rendező sem sokat variál témaválasztásain; ezúttal egyik legkedveltebb filmjének (Tudatlan tündérek) szereplőgárdájához és hangulatához tér vissza. Hajnali mentőakció (Rescue Dawn, rendezte: Werner Herzog) - Vietnámi háborús menekülősdi a most is remek (és most is csontsoványra fogyatkozó) Christian Bale-lel. Fair Play (rendezte: Lionel Bailliu) - Vérre menő munkahelyi szemétkedések és pokoli teambuildingek - ideális egy kellemes DVD-nézős estére a kollégákkal! Selyem (Silk, rendezte: Francois Girard) - Allessandro Barrico regényének dögunalmas megfilmesítése, amit a két remek színész, Keira Knightley és Michael Pitt sem tud megmenteni. A káosz birodalma (Southland Tales, rendezte: Richard Kelly) - Apokaliptikus katyvasz a Donnie Darko rendezőjétől, ami tanmeséül szolgálhat minden fiatal művésznek, arról, hogy milyen az, ha valakinek agyára megy a hirtelen siker. Félprofi (Semi-Pro, rendezte: Kent Alterman) - Bujdosó Bori kolléganőm kedvenc malacszemű színészének újabb rémes próbálkozása a sportkomédia műfajában. A lankadatlan - A Dewey Cox-sztori (Walk Hard, rendezte: Jake Kasdan) - Nem minden arany, ami Apatow; az utóbbi évek zenészbiográfiáinak paródiája enyhén szólva fárasztó. Csillogás + Tejút (rendezte: Fliegauf Benedek) - Az új évezred két legizgalmasabb magyar akció-komédiája végre DVD-n is elérhető! Amatőr bérgyilkos (Boarding Gate, rendezte: Olivier Assayas) - Michael Madsen és az artmozik Angelina Jolie-ja, Asia Argento trágárkodik, szexel és lövöldözik össze-vissza. Mielőtt az ördög rádtalál (Before the Devil Knows You're Dead, rendezte: Sidney Lumet) - Bárcsak minden 84 éves rendező ilyen dögös kis thrillereket tudna rendezni, bár azt nehezen vesszük be, hogy Ethan Hawke és Philip Seymour Hoffman testvérek. A lánc (Black Snake Moan, rendezte: Craig Brewer) - A történet magáért beszél: Samuel L. Jackson láncra ver egy szexfüggő kis fehér cafkát - ki ne akarná ezt a feminista kiáltványt megnézni?! A héber pöröly (The Hebrew Hammer, rendezte: Jonathan Kesselmann) - Öt év késéssel végre hozzánk is megérkezett az első zsidó akcióhős - lehet reszketni és a röhögéstől fetrengeni. Ó, testvér, merre visz az utad? (O Brother Where Art Thou?, rendezte: Joel és Ethan Coen) - Még hosszabb ideig volt hazánkban hiánycikk a Clooney-Coen együttműködések legjobbika, az Odüsszeia egyetlen élvezetes változata. Revolver (rendezte: Guy Ritchie) - Az, hogy Guy Ritchie végre visszatalált a nézhető filmek univerzumába (Spíler) még nem jelenti azt, hogy előző ballépésével bárkinek is érdemes lenne büntetni magát. Across the Universe - Csak szerelem kell (rendezte: Julie Taymor) - Ha bejött a Mamma Mia!, muszáj megnézni ezt a Beatles-musicalt is; kicsit elszálltabb, de a színészek legalább tudnak énekelni. |