Komfortos mennyország A könyv - Írta: Alice Sebold (2002, The Lovely Bones), magyarul: 2003, Európa kiadó.
Olvasd el, mert: Első hallásra azt hihetné az ember, semmi tétje nincs egy olyan regénynek, amiben a főhős, a tizennégy évesen megerőszakolt és meggyilkolt Susie Salmon a mennyországból nézi és kommentálja túlélő családja és barátai cselekedeteit, hogy a szörnyű halál a mennyország biztonságából ábrázolva elveszíti igazi fájdalmát. Tévedés; a gyászolók minden keserves érzése lecsapódik a kislány finom narrációjában, miközben a könyv izgalmas krimi is. Jó ötlet-e a filmadaptáció? Legalább két nagy filmes kihívást tartogat az adaptáció. Egyrészt mindent, ami az élők közt történik, Susie mennybeli nézőpontjából és az ő háttértudásának, érzelmeinek és véleményeink tükrében látunk. Ha ezt a réteget eltűntetik a filmből, meglehetősen érdektelenné válik az egész sztori, de nyilván a folyamatos narráció sem reális megoldás. A másik nehéz feladat a Sebold által kitalált mennyország hatásos vizuális megjelenítése, és ennek összekapcsolása valamiképpen a földi világgal. Elég gagyi volna, ha Susie egy felhő széléről kukucskálna lefelé... Milyen lesz a film? A vizualitás miatt annyira nem aggódunk, hiszen Peter Jackson fantáziája ilyen téren nem éppen szegényes, ráadásul egy hasonló duális világot már a Mennyei teremtmények-ben is elég jól megvalósított. A szereposztás viszont necces. Az átlagos Salmon család ábrázolásához szerencsésebb lett volna viszonylag ismeretlen színészeket választani, mert már az is nehezíteni fogja a beleélést, hogy a megtört szívű anya Weisz, hát még, amikor Sarandon feltűnik majd az iszákos nagyi szerepében! Az izmos, kissé bokszolóarcú Mark Wahlberget pedig végképp teljes tévedésnek tartjuk az apa szerepére, hiába jó színész. Jacksonék első választása Ryan Gosling lett volna - na, őt sokkal jobban el tudnánk képzelni az átlagapa szerepében. + + + Lázongó ifjúság A könyv - Írta: C.D. Payne (1993, Youth in Revolt), magyarul Lázongó ifjúság címen jelent meg.
Olvasd el, mert: Nick Twisp, a szexmániás tizenéves egy családi nyaraláson megismerkedik álmai nőjével, Sheeni Saundersszel, és onnantól mindent megtesz, hogy együtt legyen szerelmével, még ha ezzel az őrületbe kergeti és az anyagi romlásba dönti is szüleit. Folyamatos humorforrás, hogy Nick és Sheeni nem önkifejezésre képtelen tinédzserek, hanem hiperintelligens, önző dögök, akik a gondolataikat a lehető legválasztékosabb módon, kizárólag rendkívül szellemes szófordulatokban fejezik ki. A barokkosan túlburjánzó, 500 oldalas regény végig iszonyatosan vicces és azóta három folytatása is megjelent. Jó ötlet-e a filmadaptáció? Alapvetően szkeptikusak vagyunk. A korábban emlegetett választékos nyelvezettel előadott dialógusok olvasva nagyszerűen működnek, de félő, hogy kimondva még modorosabb lesz az egész, mint a Juno bolti jelenetei. Rendező legyen a talpán, aki meg tudja jeleníteni azokat a félvállról vett és humorosnak szánt részeket, mint amikor Nick és a haverja gondolnak egyet és leszopják egymást, vagy amikor a házvezetőnő debil fia altatót csempészik Nick italába és megerőszakolja a srácot. És akkor még nem szóltunk a főhős übermacsó alteregójáról, Francois-ról, aki szorult helyzetekben átveszi az irányítást, vagy hogy a regény második felében Nick lánynak öltözve, Carlotta Ulansky néven tér vissza a gimibe és senki nem ismeri fel.
+ + + Nick and Norah's Infinite Playlist A könyv - Írta: Rachel Cohn és David Levithan (2006, Nick and Norah's Infinite Playlist), magyarul még nem jelent meg.
Olvasd el, mert: A leggyorsabb, legolcsóbb és legkönnyebben kivitelezhető módja egy gyors merülésnek a manhattani éjszakában a menő (tini-) arcokkal. Akihez közel áll a kétezres évek indie-szubkultúraja, annak azért fog tetszeni, aki pedig csak jóindulatúan sóhajtana, hogy "hja, ezek a mai fiatalok!", annak pedig azért. Laza és szabadszájú, mint egy kamaszblog, de érezhető, hogy a két szerző pontosan tudta, hogy mit akar kihozni ebből a romantikus kis korképből. Jó ötlet-e a filmadaptáció? Egy könnyű, szórakoztató olvasmány természetesen könnyű szórakoztató megfilmesítésért kiált, főleg, hogy az utóbbi időben a kamaszfilmek reneszánszát éljük és egy okos forgatókönyvvel egyszerre több korcsoportot is meg lehet szólítani. Nick és Norah aranyos évődése remek alapanyagnak tűnt, hogy megismételje a Juno (és a Juno filmzene cédé) világsikerét, ráadásul megszerezték a stréberek szexszimbólumát, Michael Cerát a főszerepre. Milyen lett a film? Cera egyébként akármennyire is szeretnivaló színész, itt bizony téves választás volt. De ez még a legkisebb probléma, hiszen míg a könyv két kamasz tétova érzéseiről szól, a filmet megpróbálták a mostanában divatos Superbad-Szextúra típusú egyveleggé gyúrni egy csomó erőltetett poénnal és egydimenziós karakterrel. A végeredmény még így is viszonylag szórakoztató, és a popkulturális utalások nagy része szerencsére megmaradt, de akik olvasták a regényt, óriásit fognak csalódni. + + + Szerettem őt A könyv - Írta: Anna Gavalda (2002, Je l'aimais), magyarul megjelent a Magvető gondozásában.
Olvasd el, mert: Három villamosút alatt elolvasható fanyar és érzékeny kisregény egy elpuskázott szerelemről, fájdalmas emlékezés a boldogság lehetőségére, ami erőt adhat egy fiatal nőnek az újrakezdésre. Külön öröm, hogy a könyvet magyarul Tóth Krisztina érzékletes és játékos fordításában élvezhetjük. ("Fe-le-sé-ge, tudja, az a praktikus cucc, amit az ember mindenhova magával visz, és ha megölelik, akkor mosolyog.") Jó ötlet-e a filmadaptáció? A Magyarországon is népszerű írónő Együtt lehetnénk című regényéből Audrey Tautou főszereplésével láttunk tavaly egy minden finomságot nélkülöző filmadaptációt (Egyedül nem megy), ami mindössze annyit tett, hogy végigrohant a könyv cselekményén. A Szerettem őt szinte változtatás nélkül átültethető a vászonra: egy kétszereplős kamaradráma és egy elsöprő szerelem flashbackekben elmesélt története - nem tudjuk elképzelni, hogy ezekkel a színészekkel el lehetne szúrni. Milyen lesz a film? Daniel Auteuil már többször bizonyította, hogy mesterien tudja hozni az érzéseit leplező férfit (például a Dermedt szív-ben, hogy csak egyet mondjunk), Marie-Josée Croze-ra pedig ráfér már egy olyan izgalmas főszerep, mint amilyen a Szerettem őt Mathilde-ja lehet. Őrá a München kíméletlen bérgyilkosnőjeként figyeltünk fel, de azóta remekelt a Szkafander és pillangó ápolónőjeként is. A regény csúcspontja egy gyönyörű háromoldalas levél, amiben Mathilde felsorolja, hogy mi mindent szeretne csinálni Pierre-rel ("...kertben sütögetni, bosszankodni, hogy nem vettél faszenet, egyszerre fogat mosni veled, alsógatyát venni neked, lenyírni a füvet, a vállad fölött beleolvasni az újságodba..."), nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy ebből egy montázst csinálnak majd, vagy a nő hangján halljuk felolvasva, miközben a férfi csendben összeomlik, vagy egyáltalán bekerül-e majd a filmbe. Ha Zabou Breitman rendező jó érzékkel nyúl ehhez a jelenethez, biztos, hogy az összes nézőt bőgőmasinává változtatja. |