Nagy Ervin sírva jegyzetel

Frédéric Bourdin elképesztő sztorijáról tavaly augusztusban olvastam először a New Yorkerben: a marokkói apját sosem ismerő, nagyszüleinél és intézetekben nevelkedő francia valószínűleg minden idők legnagyobb szélhámosa, aki a mi Kaméleonunkkal ellentétben soha nem anyagi javakért bújt mások bőrébe, hanem mert... nem tudom, pontosan miért. Az 1974-es születésű Bourdin leggyakoribb húzása az volt, hogy valódi koránál tíz-tizenöt évvel fiatalabb fiúknak adta ki magát, gimibe járt, leckét írt, nyomogatta a videójáték gombját a többi kamasszal, egészen addig, amíg valahogy kiderült, hogy ez a kamasz már rég nem kamasz. Nem zaklatta szexuálisan egy osztálytársát sem, nem gazdagodott meg, nem kémkedett senkinek; egyszerűen csak beépült és élte valaki más, egy csendes, éles eszű tinédzser életét. Bourdin története akkor vált különösen izgalmassá, sőt, tragikussá, amikor egy eltűnt texasi tinédzser bőrébe bújt és beköltözött a három évvel korábban eltűnt fiú amerikai családjához.Frédéric BourdinMarc-André GrondinJean-Paul Salomé, a Francia Filmnapokon futó Sophie Marceau-film, a Kémnők rendezője szintén rákattant a témára és az elmúlt hónapokban a lousianai Baton Rouge-ban leforgatta a The Chameleon-t Marc-André Grondin főszereplésével. Grondin huszonöt éves, kanadai, és nálunk leginkább a C.R.A.Z.Y. című retrómoziból ismerhetik, ahol a melegségére fokozatosan ráébredő, Bowie-őrült kamaszt alakította. A produkcióhoz csatlakozott Ellen Barkin és Famke Janssen is, bemutató decemberben. Utóbbit onnan tudom, hogy a Budapestre látogató Salomé elmesélte nekem. Az interjút, amiben a francia rendező mesél Sophie Marceau-ról, hősies kémnőkről és természetesen arról, milyen volt személyesen találkoznia legújabb filmje hősével, Frédéric Bourdinnal, hamarosan itt olvashatjátok.