Stephen Daldry: Magamnak filmezek

Stephen Daldry három filmet rendezett eddig, a Billy Elliotot, Az órákat és legújabban A felolvasót, amely egyszerre mesél egy harmincas nő és egy tizenéves fiú szexuális kapcsolatáról, és a háború utáni Németország saját lelkiismeretével való elszámolásának folyamatáról. A berlini filmfesztiválon néhány újságíró kollégám társaságában beszélgettem a rendezővel, akiről kiderült, hogy vérbeli angol: nyájasan válaszolgatott, de személyes véleményét általában igyekezett elrejteni, a szexjelenetekre vonatkozó kérdésemet pedig iróniával ütötte el.

- Rendszerint nagyon sok empátiával ábrázolod a figuráidat, de a Kate Winslet által játszott Hannánál erre nem igazán volt lehetőséged, mert a fiú szemszögéből mutattad.

- A néző percepciója változik a figuráról, ahogy halad előre a történet. Legtöbbször valóban Michael Berg nézőpontjából látjuk őt. Ahogyan a kapcsolatuk változik aszerint, amit a fiú megtud a nőről, a néző is hol szimpátiát érez iránta, hol antipátiát és undort. De tény, hogy ez egy homályosabb figura, akit csak a vége felé ért meg teljesen az ember.

- Miért és hogyan választottad ki Kate Winsletet a főszerepre?

- A rövid válasz erre az, hogy úgy gondoltam, szuper lesz. Hihetetlenül nagy érzelmi skálán mozog a játéka, véleményem szerint ő generációja legnagyobb színésznője. Nagyon intelligens, úgyhogy tökéletes munkatárs egy ilyen összetett történet és figura életre keltéséhez. Könnyű vele dolgozni, a próbák során végig fantasztikus volt, gondoskodott David Krossról.

- És Ralph Fiennest, illetve David Krosst?

- Ralph is remek színész, fantasztikus belső világgal, és régi jó barátom. A sztori egy olyan férfiról szól, aki krízist él át, de ezt kifelé nem kommunikálhatja. Ralph tökéletes volt erre a feladatra, mert képes szavak nélkül is érzékeltetni ezeket a belső forrongásokat. Krosst pedig egy meglehetősen hosszú szereplőválogatási-meghallgatási folyamat során választottuk ki.

David Kross, Kate Winslet, Stephen Daldry és Ralph Fiennes Berlinben

- A Dardenne testvérek azt mondják, nem elég, ha a rendező megérti a figuráját, szeretnie is kell. Neked is szeretned kellett Hannát?

- Nem. Szerintem a rendezőnek a színészeit kell szeretnie, és nem a figuráit. Egy színésznek sem kell szeretnie Hitlert ahhoz, hogy el tudja játszani. Egy figurát a cselekedetei határoznak meg, ezek alapján alkotunk véleményt róla. Hannát két kiemelkedő tette alapján ítéljük meg: az analfabétizmusa miatt érzett szégyene alapján, és az alapján, hogy háborús bűnös.

- Eddig minden filmedet jelölték rendezői Oscarra. Hogy tudsz így beleválasztani a jó projektekbe?

- Mivel egy filmet nagyon sok időbe telik létrehozni, ezért az én fő szempontom az, hogy olyan legyen a téma, ami több évig képes fenntartani az érdeklődésemet. Nem tudom, másoknak mi a motivációja a filmkészítésre, én magamnak filmezek. Ha másokat is érdekel, és elmennek megnézni, vagy netán díjat nyer, az külön öröm.

- Ennél a filmnél mikor született meg a döntés?

- Amint elolvastam a könyvet. Egyhuzamban olvastam végig, annyira izgalmasnak találtam, és éreztem, hogy szívesen töltenék még időt ennek a témának a boncolgatásával. Régebben viszonylag sok időt töltöttem Németországban, ilyen értelemben nem volt idegen számomra a terep. Izgatott a kérdés, hogy hogyan lehet egy szörnyeteget szeretni, és hogy hogyan néz szembe egy generáció azzal, hogy egy tömeges emberirtáson keresztülment társadalomban él, és hogy mindez hogyan fejeződik ki egy kétgenerációs szerelmi történetben.

Stephen Daldry A felolvasó berlini premierjén

- A te ötleted volt, hogy ne kronológiai sorrendben meséljétek el a sztorit, hanem az időben ugrálva?

- David Hare-rel, a forgatókönyvíróval közösen döntöttünk így, az oka pedig az volt, hogy meg kellett találnunk a filmes megfelelőjét annak, hogy a könyv egyes szám első személyben íródott, tehát magát a megértés és elfogadás folyamatát mutatta be, szinte vallomásszerűen. Nem akartam semmibe venni ezt az egyes szám első személyt, de meglehetősen banális és közhelyes lett volna, ha azt mutatjuk, hogy egy fickó ül az írógépe előtt, és egy regényen dolgozik. Izgalmasabbnak tűnt az a változat, hogy valakinek meséli a történetet, mégpedig a következő generáció képviselőjének.

- A közelmúltban talán nem is láthattunk ahhoz foghatóan érzéki szexjeleneteket a vásznon, mint A felolvasó-ban. Hogyan rendezel meg egy erotikus jelenetet?

- Nagyon precízen! Improvizálásról szó sem lehet, mindennek nagyon pontosnak kell lennie, és világosan közölni kell előre a színészekkel, hogy mit akar az ember. (nevetgél)

- Milyen könyveket szeretsz?

- Én bármit elolvasok, nagyon megengedő az ízlésem, bármi belefér. De a New York Review of Bookst használom kiindulópontnak.

- Mi volt a legutóbbi könyv, ami nagyon tetszett?

- Hmm, nem is tudom, de most éppen Sidney Lumet Hogyan készül a film? című könyvét olvasom, amit nagyon hasznosnak találok. (nevet)

Stephen Daldry A felolvasó berlini sajtótájékoztatóján

- Melyik volt a karriered eddigi legfontosabb pillanata?

- Ez a mostani. Nagyon feldob, hogy miután annyit dolgoztam vele, megmutathatom a német közönségnek a filmemet, és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan reagálnak majd. Ráadásul nagyon szeretem Berlint, számomra olyan, mint Trója. Háromszor építették újjá, és a huszadik század teljes lenyomatát magán hordja. Három nagy ideológia csapott itt össze egymással, és a történelem ott van minden egyes utcasarkon.

- Hat év telt el Az órák bemutatása óta. Időközben mit csináltál?

- A Billy Elliot-musicallel voltam elfoglalva. Imádom a színházat, úgyhogy mindig visszatérek oda, és eltelik bizonyos idő, mire újra eszembe jut, hogy kéne csinálni egy filmet. Most is színházi munkában vagyok benne, jövő héten mutatjuk be a londoni Nemzeti Színházban a Berlin-t, amit szintén David írt a saját berlini élményeiről.

- Tartod még a kapcsolatot Jamie Bell-lel?

- Ó, hogyne! Gyakran beszélünk. Nagyon izgatott vagyok amiatt, hogy ő játssza Tintint. Pont két hét múlva találkozunk majd.

- Hogy áll az Amazing Adventures of Kavalier & Clay?

- Fogalmam sincs, de jó volna, ha felhívnád a Paramountot, és megkérdeznéd őket!

- - - - -

Filmklub a Twitteren: Itt nyomatjuk a korszerű mikrobloggolást, kövess minket!