Hétköznapi emberek nyíltszíni lemészárlása

Hogyan válik egy személyes tragédia pillanatok alatt üzletté? Miként tapossa sárba egy beszélgetős tévéshow a vendégei emberi méltóságát, és hogyan élnek vissza a médiában dolgozók a rendelkezésükre álló eszközökkel? Ezeket a kérdéseket feszegeti a Czukor show című tragikomikus hangvételű film, amelynek a forgatásán jártunk.

A film alapötlete egy olyan délutánon született meg, amikor a tévés Dömötör Tamás nagyon felhúzta magát: véletlenül elkapott az egyik kereskedelmi tévéadón egy beszélgetős show-t, ahol addig nyúztak egy fiatal nőt, amíg beismerte, hogy meggyilkolta a gyermekét. A tévézésért lelkesedő Dömötört felháborította, hogy "nyilvános megkövezéshez" használták a műsort, és megdöbbentette, hogy az adót később semmilyen retorzió nem érte az eljárásuk miatt.

Dömötör ismerős lehet többek közt a Duna tévéből, a szombathelyi Weöres Sándor Színházból vagy a TV Paprika főzős műsoraiból, de a moziból még nem. A fiatal rendező a főiskola alatt csinált már két filmet, az egyik a Dogma-szabályok szerint készült Premier, a másik az Offside című tévéjáték, melyet Egressy Zoltán Sóska, sültkrumpli című drámája alapján készített. A Czukor show az első filmre forgó, moziforgalmazásra szánt nagyjátékfilmje.

Ez is ismerős lehet a szombathelyi Kamara Savariából, illetve a tavalyi POSZT-ról, de, mint a rendezővel beszélgetve kiderül, nem hagyományos színdarab-adaptációról van szó. A fent említett délutánon a Czukor show eleve filmötletként született meg, de akkor még nem volt kéznél az a kb. 100 millió forint, amiből vászonra lehetett volna vinni, úgyhogy Dömötörék mintegy próbaképpen először színdarab formájában valósították meg az elképzelést, amivel hatalmas sikert arattak.

Dömötör Tamás instruálja a Czukor show közönségét | Még több kép

Dömötör azt találta ki, hogy a tévéshow keretei közé helyez egy klasszikus felépítésű drámát. Három különböző darab közt vacillált, amiket el tudott volna képzelni egy modern beszélgetőshow-ba átültetve, és amikor találkozott a színészekkel, akikkel együtt akart dolgozni, felajánlotta nekik a választás lehetőségét. A színészek az Iphigeneia és a Liliom helyett Füst Milán Boldogtalanok című drámájára voksoltak. A darab külön érdekessége ebben a kontextusban, hogy forrása a korabeli bulvárban gyökerezik: Füst Milán egy megtörtént, tragikus végű szerelmi sokszögről olvasott egy korabeli bulvárlapban, ennek a sztorinak ment utána, és ez alapján írta meg a drámát.

Dömötör a dráma szereplőit szépen beültette a beszélgetős show karosszékeibe, és úgy írta át mai nyelvezetre a darabot, hogy a sztorihoz mindvégig ragaszkodott. Öt vendéggel találkozunk a show-ban: az életközépi válságban szenvedő, elveszített fiatalsága után kapkodó vidéki nyomdásszal (Anger Zsolt), az élettársával (Vasvári Emese), egy fiatal munkatársnőjével, aki több, mint kolléga (Csonka Szilvia), a hat éve nem látott húgával (Péter Kata) és egy lúzerfigurával (Szabados Mihály). A manipuláció szálait kézbentartó szerkesztő-műsorvezető Czukor Milán, aki a szerepet játszó Czukor Balázsról kapta a nevét. A színész elmondása szerint figurája egy "intelligens, frappáns, jó erkölcsű, családcentrikus, mások problémáira érzékeny, segítőkész" ember, és mint ilyen, várhatóan remekül kezeli majd a nyilvánosság előtt lezajló tragédiát.

A műsorvezetőt játszó Czukor Balázs | Nézz még több képet a forgatásról!

A film különbözik a darabtól abban, hogy kilép a műsor keretei közül, és a tévéadó működésébe is bepillantást nyújt. Czukor figurája mellett a tévé igazgatója (Árpa Attila) és a közönség animátora (Simicz Sándor) képviselik a kulisszák mögötti világot. Amikor a forgatáson járunk, éppen Simicz - akinek igazából is ez a foglalkozása- áll az események középpontjában, ugyanis most azokat a stúdióban játszódó részeket veszik fel, amikor éppen nem a show zajlik, hanem átállás van két felvétel közt. Ilyenkor a valóságban és a filmben is az animátor gondoskodik arról, hogy ne aludjon el a közönség, ami egyébként (az életben durván alulfizetett) statisztákból áll. A közönség bejön, leül, mozgolódik, Simicz viccelődik velük, tapsoltatja, őket, nevetéseket és búzásokat kér a vágóképekhez.

Magát a show-műsort az előző két napon vették fel, iszonyú sebességgel haladnak, a forgatás mindössze tizenegy napos. Ezt az teszi lehetővé, hogy a show-t pontosan úgy veszik fel, mint egy igazit: egyszerre hat kamera forog, és Dömötör úgy saccolja, ugyanannyi nyersanyaguk lesz a forgatás végén, mintha hagyományosan, egy kamerával, 35 napig forgattak volna. Technikailag bonyolultabb így dolgozni, viszont a színészek sokkal szabadabban játszhatnak. Hosszú snittekkel dolgoznak, egyszerre több oldalnyi dialógust is felvesznek leállás nélkül. Ahogy Dömötör mondja, "koppig játszanak", hisz benne, hogy így olyan dolgok is kijönnek a színészekből, amik a sűrű leállásokkal elvesznének.

A több nővel kavaró nyomdászt játszó Anger Zsolt | Még több kép

Czukor Balázs néhány kollégájával együtt még a darabra készülve elment megnézni egy igazi beszélgetős show felvételét: "az első élményünk az volt, hogy bementünk, és ott ült az egyik operatőr és egy hatalmas késsel piszkálta a körmét". Anger Zsolt már nem is nagyon vágyott személyesen megtapasztalni a show-élményt, miután látta, hogy kollégái "úgy jöttek vissza, mintha az agyukat verték volna husánggal", hiszen "maga a termék hétköznapi emberek látványos lemészárlása nyílt színen". Ezzel nagyjából összecseng, hogy a rendező elképzelése szerint a film hangulata "olyan tragikomikus, mint az élet. Olyan, mint amikor nézel két szerencsétlent egy tévéshow-ban, és egy darabig nevetsz, egy idő után sírsz, aztán már dühös vagy, és a legvégén meg akarsz ölni valakit." Anger szerint a filmben végeredményben "mindenki pellengérre lesz állítva, akinek a média mészárszékéhez bármi köze is van".

A show-ban szereplő színészeknek olyan értelemben könnyű dolguk van, hogy a darabban már sokszor eljátszották a szerepüket, így próbálniuk a forgatás előtt egyáltalán nem kellett, de a színházi munka filmre ültetése azért jelent némi kihívást. Anger nagyon sűrűnek és kicsit félelmetesnek tartja a munkát, részben mert a darabot egy ideje már nem játszották, Czukor számára pedig az jelenti a fő különbséget, hogy míg a színdarabban "cipelnem kell a hátamon a mögöttem ülő közönséget, itt más a ritmus, finomabb az egész". A fő nehézség pedig, hogy ennek ellenére meg kell őrizni a szituáció feszességét. Vannak arra utaló jelek, hogy sikerült megteremteni a vágyott feszültséget: a színészek azt mesélik, hogy előző nap az egyik statiszta hölgy annyira komolyan vette a szeme előtt kibontakozó tragédiát, hogy sírógörcsöt kapott felvétel közben.