Bruce Willis Robotországban

A Hasonmás című film közhelyes sci-fi és csapnivaló krimi. Egyetlen értékét, Bruce Willist is elkótyavetyéli fantáziátlansága miatt.

A Hasonmás alapötlete - azaz, hogy a nem definiált jövőben az emberek saját magukhoz hasonló, gondolatokkal irányított robotokon keresztül élik biztonságosabb és szebb életüket, míg testük otthon pihen - pontosan addig érdekes, amíg a film eleji montázs tart, amely összefoglalja a hasonmások fejlődését az elmúlt években. A film olyan elhasznált toposzokból építkezik, mint a természet törvényeire fittyet hányó, konokul a testi tökéletességre törekvő ember, vagy a bűnbánó tudós, aki rájött, hogy szörnyeteget teremtett. És ezekről nem mond semmi újat.

Ha a régi témára egy izgalmas, fordulatos krimit fűztek volna fel, működne a film, de a Hasonmás (egyébként egy képregényen alapuló) forgatókönyve épp olyan klisés és érdektelen, mint a szerzők Terminátor 3-ja volt. Nem is vagyok benne biztos, hogy az írók csavarnak szánták a cselekmény jó előre sejthető fordulatait, és naná, hogy ebben a krimiben pontosan az a tettes, akire legelőször gondol az ember.

Rosamund Pike és Boris Kodjoe robotok a Hasonmás című filmben

A film még akkor is adhatna valami újat, ha a hasonmásaikon keresztül embereket gyilkoló tettes utáni hajsza csak ürügy volna a vizuális bravúrokhoz. Nem szerencsés persze, ha a parádés látvány leválva a sztoriról önállóan kezdi mutogatni magát, de ilyenkor legalább van mit bámulni. Sajnos, még erről sincs szó, az akció lényegében kimerül egy autós- és egy helikopteres üldözésben, a hasonmások kinézetében pedig nincs semmi izgalmas.

A nyomozót alakító Bruce Willis kap a fejére egy idétlen szőke parókát, az arcát lekenik egy centi alapozóval, és mehet. A partnerét alakító Radha Mitchell mindig gondosan ügyel rá, hogy teljesen egyenes háttal, mereven üljön - ő is robot. A legviccesebb a Willis feleségét alakító Rosamund Pike, aki rendszerint akkor is kifejezéstelen arccal játszik, ha nem műanyagnőt kell alakítania, testhezálló feladatot kapott.

Radha Mitchell és Bruce Willis robotok a Hasonmás című filmben

Színészként nem lehet nagy öröm, ha élettelen robotot kell játszani, de szerencsére Willis hasonmását elég hamar kilövik, úgyhogy a játékidő nagy részében a jó öreg borostás, mindenki által ismert és kedvelt Bruce-t nézhetjük. És ez az egyetlen jó dolog a filmben. A mi Bruce-unkban mindig megbízhatunk: gyakorlottan osztja és fogadja a pofonokat, kisujjból kirázza az autós üldözést és felgöngyölíti az ügyet. Közben emberi, szerethető, otthonos.

Lehetne ez is máshogy: egy pillanatra megcsillan annak lehetősége, hogy a forgatókönyvírók kiaknázzák a megfordított helyzetben rejlő lehetőséget, és eljátszanak azzal, hogy a (szinte) sérthetetlen hasonmások közt a saját testi valójában akciózni kénytelen figura a legsebezhetőbb mind közül, de mégsem. Bruce persze parázik egy kicsit, amikor évek után először kell kimennie az utcára, de ezen egy jelenet alatt túlteszi magát, és máris akcióhős üzemmódba kapcsol. Úgyhogy, ha semmi egyebet nem várunk a Hasonmás-tól, mint azt, hogy régi jó barátunk rendbe tegye a világ menetét, akkor nem fogunk csalódni. No, de ehhez fölösleges moziba menni, a Die Hard-ot rendszeresen leadják a tévében.