Az ember, akit kihagytak (2000) Álportréfilm Lajosról (Csányi Sándor), a hónap zsírégető krém disztribútoráról, akinek hiába voltak egykor fontos góljai, mert politikai karrierjét még idő előtt elkaszálta egy a Bibó-koleszes teadélutánon ügyetlenül Orbán Viktor március 15-ei beszédére borított üdítő. Elképesztően szellemesre megírt álinterjúk, álanekdoták, és a mackóalsós, kerékbetört egzisztencia szerepében élete egyik legjobbját nyújtó Csányi Sándor. Oktatófilmet követelünk, amelyből kiderül, hogyan sikerülhetett a jelenetek konstans elröhögése nélkül leforgatni a művet. * * * Kiss Feri tutira megy (2001) Feri (Tóth Barnabás amatőrszerű alakításában) nem tököl a valósággal, inkább virtuális nőket csábít, virtuális vonzerejével, virtuális sikerrel. Igen ám, de vajon mire jut félénk kamaszunk mikor a valóságos ABC, valóságos tejtermékes pultjánál kell számot adnia alternatív úton szerzett tudásáról? Egy mindenki számára könnyedén átérezhető, szorongató helyzetben tébláboló figura, meglepő forma, és olyan zavaró hibák, mint a ritmustalan párbeszédek, és egyes szituációk felesleges túlmagyarázása (kamasz fiú az autó beindítása közben bénázva: "Nincs is jogosítványom.") * * * Szerelem meg hal (2002) A legkidolgozottabb kisfilm (hiteles párbeszédek és környezetrajz, remek ritmus, kerek történet), amelyből teljes bizonyossággal kiderül, hogy a férfiaknak külön készletük van a horgászathoz viselt ocsmány ruhaneműkből, valamint, hogy szókincsük e tevékenység közben nagyjából húsz kifejezésre csökken. Karcsi és Feri barátsága remekül működik a leosztott szerepek mentén: a közös horgászatot mintegy levezetendő, egyikük felszedi a faludiszkó (egy, két, há': "Mert bolond, aki sír egy lány után...") összes nőjét, majd a másik menetrendszerűen hazafurikázza a smároló párost. A bonyodalom az új postáskisasszonnyal (Tompos Kátya, aki szürke gyapjúharisnyában, és Nemecsek Ernő-frizurával is bájos) érkezik, hogy aztán a félelmetes óriásharcsa fergeteges kifárasztásával oldódjon meg. * * * (terep)Szemle (2003) Az elszállt, művész(ieskedő) filmes attitűd fekete-fehér paródiája , valahol egy termelőszövetkezeti hulladékokkal és lerobbant traktorokkal teli, ködös puszta közepén, ahol egy fiatal rendező (Tóth Barnabás remekül eljátszott, sznob, homlokráncoló karaktere) és operatőre(Simonyi Balázs) helyszínt keres készülő, szimbolikus alkotásához. A történet nem számít, a közönség leszarva, de fontos, hogy kerüljön bele jó pár lehangoló és kellőképpen sokkoló jelenet (megerőszakolás, esetleg elvetélés), árvaház, és egy erősen stilizált kocsma, "mert azt beszopják nyugaton". Az operatőr készségesen együttműködik a kétségbeesés-jelenet elpróbálásában, bár néha elvonja figyelmét és kameráját egy-egy mesterien megszőtt pókháló. De ne feledkezzünk meg a négyszáz statisztáról, valamint Kamarás Iván leszerződtetéséről, mert nagyratörő tervek, azok vannak. * * * Kiállítás (2004) Játék és muzsika négy percben, a nézői elvárások kiforgatása, és egy mélyen belénk rögzült közösségi élmény humoros továbbgondolása. Rendes magyar ember a teremőr néniktől fél (persze csak annyira, mint a pincérektől, taxisoktól és jegyellenőröktől). Mert a szúrós szemű, szemüvegláncos, szalvétás-szendvicses nénik egy szempillantás alatt levadásszák a műtárgyakhoz (szerintük) túl közel merészkedő látogatókat, akik a látszat ellenére (általában) nem festményt igyekeznek belegyömöszölni az amúgy zsebkendő tárolásához is túl kicsi retiküljükbe. Főhősünkről (Csik Sarolta) azonban a film végén kiderül, hogy cselesebb, mint gondoltuk, és ügyesen használja ki a kortárs galéria sznob látogatóinak álműértését. |