A csendes bérgyilkos (The Merry Gentleman, 2008) Ahogy öregszik, Keaton egyre szimpatikusabb lesz. Itt például önmagát rendezi egy megfáradt bérgyilkos szerepében, és mégsem terpeszkedik el a filmen, hagyja a többieket is létezni. A többiek elsősorban a Trainspotting-ból ismert Kelly Macdonaldot jelenti, akit botrányosan keveset látni a vásznon, úgyhogy külön öröm, hogy most kapott egy jó lehetőséget. Macdonaldhoz pont passzol a zárkózott, okkal bizalmatlan nő figurája, és a színésznő még arra is képes, hogy hihetővé tegye az amúgy abszolút nem reális kapcsolatot, ami kialakul közte és Keaton figurája közt. Bónusz a film remek téli hangulata, ami most különösen hatásos. * * * Zack és Miri pornózik (Zack and Miri Make a Porno, 2008) Aki szerint Kevin Smith legjobb filmje a Képtelen képregény, az imádni fogja a Zack és Miri-t. A mocskos szájú rendező most sem tud lemondani néhány szükségtelen szarós poénról, de ezt simán meg lehet bocsátani neki cserébe ezért az iszonyatosan kedves szerelmi történetért. A sztori (egy fiú és egy lány amatőrpornó rendezésével akarja megoldani anyagi problémáit) akkora baromság, hogy az már zseniális, és többször visítva röhögésre provokál, egészen addig, amíg egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy sírunk a meghatottságtól. Smith nagyon jól tette, hogy kicsit elpártolt szokásos színészeitől, Rogen és Banks jelenléte több mint üdítő: mindkettőjüket meg kell zabálni. * * * Mocsok és bölcsesség (Filth and Wisdom, 2008) A három londoni lakótárs sztorija egyenetlen, sokszor kifejezetten idétlen, de Madonna- és Gogol Bordello-rajongóknak mégis kötelező néznivaló. Elárulom, hogy utóbbiak fognak jobban járni, a film ugyanis televan a zenéjükkel, frontemberük, Eugene Hutz pedig az egyetlen igazán megragadó dolog Madonna első rendezésében. Hutz egy olyan csávót játszik, aki abból él, hogy szado-mazo játékokat űz erre gerjedő férfikliensekkel, szabadidejében pedig a kamerába filozofál. Ebből is látszik, hogy a forgatókönyv nem túl erős, viszont úgy fest, nem lehet olyan állatságot kitalálni, amit a karizmatikus Hutz ne tudna eladni. Aktuális: a film hűvös fogadtatása ellenére Madonna nem adta fel rendezői ambícióit, és jövő év elején kezdi forgatni W.E. című romantikus vígjátékát. * * * Hajsza (Killshot, 2008) A film egy Elmore Leonard-regényen alapul, de nem szabad se Mint a kámfor-ra, se Szóljatok a köpcösnek-re számítani: ez egy nagyon szimpla, de tisztességesen összerakott thriller. Az átlagosnál attól lesz jobb, hogy olyan remek színészek játsszák a viszonylag sablonos figurákat, akik többet kihoznak belőlük, mint, ami a forgatókönyvben le volt írva. Rourke-nak nagyon jól áll az anti-főhős, ez a kérlelhetetlen, félig indián bérgyilkos, aki sosem hagy maga után szemtanút. A karcos fickó miatt egy szétmenőben levő házaspár (Lane és Jane) körül szorul a hurok, akiknek pedig igazán tudunk drukkolni, mert hús-vér emberek, és sokkal jobbat érdemelnek annál a sorsnál, amit az indián szán nekik. * * * Majd meghalnak Mandy Lane-ért (All the Boys Love Mandy Lane, 2006) Ha minden terv szerint halad, ez a film csinált volna nagy sztárt az elbűvölő Amber Heardből még 2007-ben, de a Grindhouse bukása után Weinsteinék eladták a jogokat egy kisebb forgalmazó cégnek, akik két és fél éve tologatják a bemutató időpontját és Amerikában még mindig nem került a mozikba. Az első tíz perc egészen kiváló, a maradék nyolcvan egy tisztességes tinihorror, Amber Heard pedig botrányosan gyönyörű végig. * * * Wolf Creek - A haláltúra (Wolf Creek, 2005) Az utóbbi évek brutálhorror dömpingjének egyik leghatásosabb darabja, amely már csak a különleges helyszín (az ausztrál préri) miatt is figyelmet érdemel. A film első felében meglepően hosszú ideig nem történik semmi félelmetes, és mire a negyvenedik perc körül végre csak felbukkan egy pszichopata gyilkos, a néző már egészen a szívébe zárta a három fiatal főhőst a kis banális személyes konfliktusaikkal együtt. Az ezután következő válogatott kínzásokat biztos kézzel vezényli le Greg McLean elsőfilmes rendező, mintha csak Hollywoodnak akarná megmutatni, hogy ő is tudja azt, amit a nagyok. (Aztán persze Harvey Weinsteinék jól kibabráltak vele, amikor két évvel később a Rouge című szintén egész jól sikerült krokodilos filmjét összesen egy hétig tartották az amerikai mozikban.) * * * Örvénylő vizeken (The Weight of Water, 2000) Ambíciózus, két szálon futó thriller, amely szemérmetlen mennyiségű kiváló színészt (Sean Penn, Sarah Polley, Ulrich Thomsen, Katrin Cartlidge) és a világ három leggyönyörűbb nőjét (Catherine McCormack, Elizabeth Hurley, Vinessa Shaw) vonultatja fel. A száz évvel korábban játszódó történet sokkal érdekesebb, mint Sean Pennék szexuálisan túlfűtött hajókázása, azt a jelenetet viszont senki nem fogja egyhamar elfelejteni, amelyben a monokiniző Elizabeth Hurley egy jégkockával dörzsölgeti a mellbimbóját. * * * A birodalom - első évad (Riget, 1994) Kórház a groteszk szélén. Műfajilag behatárolhatatlan, olykor hihetetlenül ijesztő, máskor pedig parádésan humoros Lars von Trier kultikus kórházsorozata, amely két rövid évadot ért meg, és nemzetközi moziforgalmazásba is került. Savat lehelő szellemkislány, mongolidióta mosogató-narrátorok, a sátán óriásbébije, dángyűlölő svéd professzor, illegális szervátültetések, vudupraktikák Haitiből - a Twin Peaks ehhez képest matiné. * * * Alkonytájt (Near Dark, 1987) Ha heveny elvonási tünettekkel küszködsz amióta véget ért a True Blood második évadja, és úgy érzed, hogy már nem bírod kivárni az Újhold november végi bemutatóját, mindenképpen vesd rá magad a Holtpont rendezőnőjének 22 évvel ezelőtti vérmocskos vámpírmeséjére. Ezek a vérszívók nélkülözik azt a fajta romantikus eleganciát, amit mostanában megszokhattunk, és inkább egy csapat kiéhezett drogosra emlékeztetnek, akik nem válogatnak a módszerekben, ha a napi betevő véradagjuk beszerzéséről van szó (a "vámpír" szót senki nem ejti ki a száján a filmben). Egy-két bundesliga frizurát és a Tangerine Dream szinti-soundtrackjét leszámítva nem jönnénk rá semmiből, hogy az Alkonytájt a nyolcvanas években készült. Bill Paxton minden megnyilvánulása őrülten vicces, a fiatal vámpírlányt játszó Jenny Wright pedig egy egészen éteri jelenség, és nagy kár, hogy azóta gyakorlatilag visszavonult a filmezéstől és DVD-hez újonnan készült remek dokumentumfilmben sem teszi tiszteletét. * * * Szabad világ (It's a Free World..., 2007) Loach szeret társadalmi-politikai felelősségeinkről papolni, ami néha fárasztó, de ebben az esetben egész jól jött ki. A főtéma ezúttal a kelet-európai munkaerő kizsákmányolása, azzal a csavarral, hogy a kizsákmányoló egy nő, akinek ez a kizsákmányolás jelenti a kétes értékű önmegvalósítását. A figurák teltebbek, életszerűbbek, mint Loach előző filmjében, a Felkavar a szél-ben, és ettől kevésbé szájbarágós és sokkal élvezetesebb ez a film. A főszerepet játszó, újonc Kierston Wareing pedig igazi örömteli felfedezés, és a brit pályatársak (konkrétan Andrea Arnold a Fish Tank-kel) azóta már le is csaptak rá. * * * Mr. Magorium meseboltja (Mr. Magorium's Wonder Emporium, 2007) Lehet, hogy a felnőttek többsége kicsit soványnak találja majd ezt a mesét, de a kicsiket bátran le lehet ültetni elé, ők egészen biztosan élvezni fogják a Dustin Hoffman által megformált címszereplő varázslatos boltjában töltött perceket. A film nagyja ebben az üzletben játszódik, amiben életre kelnek (és néha rosszalkodnak) a csodás játékok. Portman a bolt eladóját játssza, akinek váratlanul Mr. Magorium nélkül kell helytállnia, ami nem biztos, hogy egyszerű lesz. A tarkabarka csodák közé természetesen kell egy nehezen meggyőzhető kételkedő is, őt Jason Bateman szállítja a könyvelő szerepében, aki még azt sem érti, miért szerepelnek a könyvelésben kitalált személyek. * * * Foxy Brown (Foxy Brown, 1974) Magyarországon most először adják ki ezt a blaxploitation-alapfilmet, ami Tarantino-rajongók számára kötelező, hiszen e nélkül valószínűleg Jackie Brown se lett volna. Pam Grier egyesíti magában a két dolgot, amit az agyatlan kikapcsolódásra vágyó férfinéző kívánni szokott: féktelenül szexi és mérhetetlenül erőszakos. Hogy ezt a kettőt együtt érvényesíthesse, egy megfelelő bosszúsztorit találtak ki neki: prostituáltnak álcázva férkőzik a rosszfiúk közelébe, akikre pasija meggyilkolása miatt vár a pusztulás vagy a kasztrálás. Természetesen egy pillanatig sem lehet komolyan venni a filmet, de szerencsére nem is akar többnek látszani, mint, ami. ---- A birodalom-ról szóló rész Onozó Róbert Az Antikrisztustól a zseniig című korábbi cikkéből származik. |