Ennek a prófétának csuromvér a keze

Egy tizenkilenc éves piti bénagyerek remek eredménnyel zárja hat éves börtönbüntetését: hírhedt drogbáró és szerető családfenntartó lesz belőle. Jacques Audiard legújabb filmje, A próféta, ősöreg sikertörténetet mesél el egy lélegzetelállító forgatókönyv és a remek színészek segítségével. Ez 2009 legjobb filmje eddig.

Audiard ezzel a filmmel valami egészen mást tesz a néző elé, mint amit megszokhattunk tőle és én, aki mindig nagyon szerettem finom, emberi rezdülésekre épített, mélyen és szinte szégyenlősen érzelmes filmjeit, megdöbbentem A prófétá-n. Audiard A számat figyeld-ben és a Halálos szívdobbanás-ban már felvillantotta itt-ott az alvilág, a bűnözés fizikai, vérben ázó valóságát, de A prófétá-ra semmi sem készíthetett fel. Ez egy kemény, csontig lecsupaszított börtönfilm, ami annyira költői és szépséges, és olyan tekergős a sztorija, hogy hamar el is lehet felejteni, hogy börtönfilm. Hasonlóan az idei év másik remek filmjéhez, A próféta úgy emlékezteti a nézőt a műfaj szabályaira, hogy túllép rajtuk. Börtönben vagyunk, de elsuhanunk a rácsok és a falak felett. Így tesz legalábbis Malik, A próféta hőse.

Malik El Dzsebena (Tahar Rahim) tizenkilenc éves bénagyerek. Analfabéta árva, aki ráadásul még arab is. Megérkezik a börtönbe, ahol hat évet kell valahogy túlélnie a túlélő keményfiúk között. Audiard nem tartja fontosnak megosztani a nézővel, miért kapott hat évet Malik, az őrök "rendőrverést" emlegetnek, mást nem nagyon. Hat év komoly büntetés egy kis bunyóért, ami azt is jelentheti, hogy a franciáknál nem túl jó ötlet arab létedre rendőrökkel verekedni és a hős a rasszista francia rendőrállam áldozata, de azt is, hogy Malik komolyabb játékos annál, mint aminek elsőre látszik. A sztoriból mindenesetre nem derül ki semmi Malik bűnöző múltjáról és ezzel Audiard tiszta lappal indítja útjára a cingár, minden ízében reszkető friss rabot. Bármi lehetséges.

Tahar Rahim és Hichem Yacoubi

A próféta klasszikus sikertörténet a kisembernél is kisebb ember felemelkedéséről: szuperhős lesz az antihősből. Minden ellene dolgozik pedig. Hiába riadt és óvatos, az új fiú az első héten beleszalad a legnagyobb veszedelem közepébe: ölnie kell, különben megölik. Belemegy az alkuba, különben nincs film. Az a szép A prófétá-ban, hogy úgy járja körül a jó és a rossz, erős és gyenge témáját, hogy közben nem ítélkezik. Nem veti el a súlykot, nem papol, nem a vallásról vagy vallásokról szól, csak indulatokról és vágyakról. Itt a börtönben élesen kiütközik az, amit a börtönön túli világ megpróbál elkendőzni: az arab az arabhoz, a korzikai a korzikaihoz húz és szívesen lép a másik rassz fejére. Odabent nincs kedves vagy gonosz ember: az győz, aki erősebb, akinek több a csicskása. A próféta címe eredetileg Un prophete; egy próféta, egy a sok közül. Ez a próféta speciel sokat tűr, alázatos, sunyi, ravasz és bosszúálló. Malik első barátja a börtönben az a férfi lesz, akit feláldoz azért, hogy ő élhessen. A halott barát meg, úgy tűnik, nem bánja. Vele marad, amíg csak él.

Niels Arestrup

A próféta nem egyszerű film, mert tele van csavaros intrikákkal és brutális vérontással. Mégsem lehet egy pillanatra sem kikerülni a hatása alól. Audiard kézben remegő kamerákkal és elképesztően jó színészekkel adja meg a nézőnek azt, amiért az beült a moziba: a tökéletes illúziót. Az elsőfilmes Tahar Rahim csámpás, rebbenő tekintetű Malikja olyan színészi teljesítmény, amilyet én nagyon régen nem láttam. Könnyebb elhinni róla, hogy piti kültelki gengszter, mint azt, hogy francia filmszínész. Minden mozdulata megágyaz a következő pillanatnak, lefekszik vele, és születik egy új reakció, egy újabb tökéletes mozdulat. Cannes-ban, a sajtótájékoztatón megkérdezték tőle, hogyan készült erre a szerepre. Rahim a vállát vonogatta, "Nem tudom, nem nagyon készültem". Hasonlóan lenyűgöző Niels Arestrup játéka, aki az elején mindenható börtön-keresztapa, a végén elesett, törékeny tata lesz Malik mellett. A tökéletes színészi munka alatt pedig ott hömpölyög Audiard és Thomas Bidegain fegyelmezett, feszes forgatókönyve. Minden negyedórában történik valami Malikkal, ami mindig magasabbra dobja fel a tétet: a könyv egyre nagyobb feszültséget teremt és görgeti maga előtt a veszélyt és az izgalmakat, mint egy földindulás. És egyszercsak vége a filmnek, eltelt két és fél óra.

A próféta 2009 legjobb filmje eddig. Lehengerlő, megállíthatatlan darab: brutális erőszak és kimondhatatlan szépségű érzések csapnak össze benne. Börtönfilm a túlélésről, film az életről.