Az évtized legjobb magyar filmjei

A magyar filmnek a hatvanas évek óta nem volt olyan erős évtizede, mint ez a most véget érő. Több, mint kétszáz bemutatott nagyjátékfilm közül választottuk azt a huszonötöt, amely a legtöbb örömet, talányt, izgalmat, szórakozást, csodát, fejvakarást, szépséget és igazságot adta nekünk a moziterem sötétjében. Válogatásunk természetesen szubjektív, a Filmklub kilenc szerzőjének az ízlését tükrözi. Szerintünk ezek voltak a legjobb magyar filmek az elmúlt tíz évben. Kérjük, a cikk végén komment formájában írd meg a saját kedvenceidet!

#25 - Tejút
Rendezte: Fliegauf Benedek
DVD-megjelenés: 2008.december 15.

ForrA!s: [origo]

A Tejút, a statikusan rögzített kamera által bekeretezett élet-darabkák sorozata, a szemünk előtt saját ritmusában lélegző világ megtörténése. Letisztult kompozíciók, amelyekben egy macskanyarvogás és vadgalambbúgás legalább akkora fontossággal bír, mint a benne mozgó ember, vagy a körülötte terpeszkedő táj. Fliegauf Benedek filmje kinövi a képhatárokat és mindenkinek épp annyit jelent, amennyit beleképzel. A Tejut-at nem lehet csak nézni, hanem részt is kell benne venni. Akkor izgalmas asszociációs és vizuális játékká lesz az újdonságra nyitott, türelmes kíváncsiaknak. (LZs)

+ + +

#24 - Tamara
Rendezte: Hajdu Szabolcs
Mozibemutató: 2004. október 14.

Forrás: [origo]

Részlet | Kritika

Szerelmi négyszög papírból kivágott háziállatokkal. A Tamara a legkedvesebb magyar film, gyönyörű környezetben négy furcsa ember csetlés-botlásával. Úgy hívják a főhőst, hogy Játékos Demeter. A Dogville antitézise ez a film: színházat idéző díszletek és kevés szereplő egyetlen tanyára zárva, és a cselekmény egy idegen és gyönyörű nő köré szerveződik. Csak éppen itt nem a megváltás lehetetlensége és az ördög győzelme felé bontakoznak az események, hanem a cuki esendőség a szervező elv, és a szerelem. Művészi mese, csalóka talány, megható játékosság, maníros lilaság nélkül. (HP)

+ + +

#23 - Tesó
Rendezte: Dyga Zsombor
Mozibemutató: 2003. március 27.

Forrás: [origo]

Teljes film a YouTube-on

Kis magyar Pop, csajok, satöbbi (de annyira, hogy a Népszava és a MaNcs kritikájának is az volt a címe, hogy Pop, csajok, Békásmegyer), aminek az első félórájában Dyga Zsombor rendező olyan bőségesen szórja a vicces utalásokat, a vizuális poénokat, és a kattant elkalandozásokat, mintha egész addigi életében erre készült volna. Aztán csúnyán le is ül a film, mert a sótlan főhős és a hervadt szőkenő nyomoronc románca már nem varázsolja el túlzottan a nézőt, de nem szívesen kötnénk bele, egy olyan filmbe, amiben Pixies- vagy Sonic Youth-pólót viselő fiatalok Tricky és Portishead számok eredetéről vitatkoznak, és azzal kvízelgetik egymást, hogy ki volt Woody Allen állandó operatőre. Ami jó még: Schmied Zoltán szégyentelenül macsó bulvárújságíró figurája, valamint Elek Ferenc (a magyar Jack Black) összes megnyilvánulása. (VF)

+ + +

#22 - Ópium - Egy elmebeteg nő naplója
Rendezte: Szász János
Mozibemutató: 2007. március 29.

Forrás: [origo]

Előzetes | Kritika | Interjú a rendezővel

Két kínkeservesen szenvedő és a mélybe zuhanó ember rémséges és mégis gyönyörűséges találkozása, összekapaszkodása, és közös végzete. A nő (Kirsti Stubo) egy paranoiás, íráskényszerrel megvert elmegyógyintézeti ápolt, a férfi (Ulrich Thomsen), az őt kezelő és már csak morfiummal működő, alkotói válságban senyvedő orvos-író. Szász János, Csáth Géza írásaiból fantasztikus, egyszerre rút és szépséges, zárt világot varázsolt remekelő színészei köré, amelyben a lágy zongoraszón folyton átsejlik a betegek jajveszékelése. (LZs)

+ + +

#21 - Iszka utazása
Rendezte: Bollók Csaba
Mozibemutató: 2007. november 22.

Forrás: [origo]

Előzetes | Kritika

Guberálás, koldulás, éhezés, erőszak, szokásos nyomor a köbön. Bollók Csaba filmje mégis remekmű, attól, ahogy filmmé alakítja a dokumentumot, ahogy elmeséli a már ezerszer látott történetet. Meg a jelenségtől, ami maga a címszereplő, a tizenéves Varga Mária. Ez az érzékeny tünemény és az őt követő kamera meg a pedagógus vénával is bíró rendező egy magasabb szinten összegződnek. Az eredmény csoda. Nem érdekes, hogy erőltetett a vége, jön a katarzis, jön, úgy, ahogy azt a görögök előírták. (HO)