Kiszámítható Antal Nimród új filmje a kritikusok szerint

Antal Nimród A szállítmány (hazai premier: január 28.) című, harmadik nagyjátékfilmjét a hétvégén mutatták be az Egyesült Államokban. A Matt Dillon, Jean Reno, Laurence Fishburne és Columbus Short főszereplésével készült pénzszállító autót kirablós akciófilm, melyet 1915 moziban kezdtek vetíteni, az amerikai mozijegy-eladási lista hatodik helyén nyitott 6,6 millió dolláros bevétellel, ami viszonylag gyenge, de nem botrányosan rossz kezdésnek számít. A filmből nem tartottak sajtóvetítéseket (mint sokszor az olyan filmeknél, amelyeknél nem számítanak nagy kritikai támogatottságra), úgyhogy az első kritikák most futnak be róla. Elolvastuk a vezető kritikusok véleményét, és az derült ki, hogy a többségük távolról sem ájult el A szállítmány-tól, de akadt olyan is, aki nem várt mélységet fedezett fel benne.Matt Dillon A szállítmány-banA Variety kritikusa, Rob Nelson és a Hollywood Reporter szerzője, Michael Rechtshaffen nagyjából hasonló - nem túl hízelgő - véleményt fogalmaz meg: szerintük a film jól indul, de egy idő után az egyre kevésbé hihető csavarok miatt nevetségessé és unalmassá válik. Nelsonnak tetszett, hogy a film tempója viszonylag lassú, az már kevésbé, hogy Antal a Kontroll-lal és az Elhagyott szobá-val szemben most nem igazán tudta kihasználni az abban rejlő lehetőségeket, hogy a cselekmény nagy része ugyanazon a zárt helyen zajlik. A szállítmány jelentős része ugyanis egy raktárépületben játszódik, de Nelson szerint ez unalmas, akárcsak az összes egydimenziós rosszfiú-figura. Rechtshaffen dicséri Antalt, amiért az alaphelyzetet jól felvázolja és érzékletesen ábrázolja a figurák közti viszonyokat, ellenben úgy érzi, a film egy idő után hiteltelen akciófilmes klisékbe fullad.Milo Ventimiglia A szállítmány-banAz Entertainment Weekly szerzője, Clark Collins ugyan megemlíti, hogy Antal "izmos hatékonysággal tolja előre a film súlyát", de végítélete az, hogy A szállítmány kiszámítható és felejthető, és az alkotók örülhetnek, hogy egyáltalán bemutatták moziban a filmet, és nem száműzték egyenesen DVD-re. Az egyetlen, aki valami igazi értéket fedezett fel a filmben, A. O. Scott, a New York Times kritikusa, aki egyrészt örömmel üdvözölte, hogy az olyan felfújt, erőszakos akciófilmekkel szemben, mint pl. a Törvénytisztelő polgár, A szállítmány "rendelkezik lelkiismerettel és lélekkel", és nem ölik benne csak úgy halomszámra az embereket, hanem éreztetik a nézővel a halálok súlyát. Scott azt is kiemeli, hogy ha nincs is komoly drámáról szó, a filmbe azért sikerült becsempészni pár "kíméletlen igazságot" napjainkról. Scottnak tetszik Antal "régimódi, funkcionális" stílusa is - amit a magyar Filmművészeti Főiskolának tulajdonít -, és azzal zárja kritikáját, hogy Antal filmje egy "szégyentelen B-film: egyszerű, brutális és néha ügyetlen, de távolról sem ostoba és egyáltalán nem rossz".