Érzékeny magyar a hollywoodi páncélautóban

Nem okoz csalódást a Kontrollal elhíresült, Hollywoodban rendező Antal Nimród. A szállítmány című második amerikai mozifilmje könnyed, pörgős, okos, és főleg hihető kamaradarab egy csapat pénzszállítóról, akik egymás torkának esnek a nagy szajré meg a súlyos erkölcsi kérdések felett.

Antal Nimród biztos léptekkel halad a nagy, hollywoodi erdőben. Tanul. Ujjgyakorlatokat, műfaj-tanulmányokat rendez igazából; ízlelgeti a közeget, próbálgatja magát. Az útszéli-motelhorror, az Elhagyott szoba után most a pénzszállítós thriller került sorra, nemsokára pedig jön a Predators Adrien Brodyval és Topher Grace-szel. De addig is itt van már nálunk is a második amerikai filmje, A szállítmány (Armored), be lehet rá ülni büszkén, hogy egy magyar ember ilyet tud.

A pénzszállítós-pénzrablós filmekkel az van, hogy mindegyik egy csomó pénzéhes krapekről szól, ami már eleve nem érdekel annyira. Ezek így együtt ellopnak egy rakás dollárt, csikorognak az autógumik, nagy a feszültség, aztán valaki vagy lelécel a közeledő rendőrök elől, vagy nem. Tényleg nem az én műfajom, és főleg azért, mert a vékony, érdektelen sztorit egyedül jó humor, és/vagy piszok jó karakterek és ezeket eljátszani képes színészlegendák tudják csak nagy ritkán feldobni, mint mondjuk egy Michael Caine (Az olasz munka). A jóhír az, hogy Antal Nimród érti ezt a típusú mozit és a látványos autósüldözés helyett inkább a szereplők közötti feszültségeken dolgozott és ehhez megpróbált ügyes színészeket is összeszedni.

A szállítmány hemzseg az ismerős arcoktól: a húsz évvel ezelőtti ifjúsági sztár, Matt Dillon, borostás pszichóként tér vissza, Jean Reno és Laurence Fishburne is itt marconáskodik, sőt, a kilencvenes évek Sikoly-arcát, Skeet Ulrichot is előbányászták a tévésorozatokból. Itt ez a csapat, velük szemben pedig ott áll az újonc, Ty (Columbus Short), aki háborús veteránsága ellenére (vagy éppen azért) ártatlan bárányt játszik: képtelen belemenni a véres pénzrablásba. Bármennyire is nyálas és idegesítő ez az angyali pali, mégis azok a legerősebb pillanatai Antal filmjének, amikor Matt Dillon érzelmes, puha romlottsága összecsap Ty makacs, megveszekedett jóságával. Antal lelki drámát csinál a sima rabló-moziból és nagyon jól teszi: az egesz megtelik feszültséggel, elektromossággal, és az emberi történet átveszi a hatalmat a páncélautós lövöldözések fölött.

Laurence Fishburne

Pörög és feszes; gyors, rövid film A szállítmány, és Andrzej Sekula, a veterán lengyel operatőr kezében (ő fényképezte az Elhagyott szobá-t, de a Ponyvaregény-t és a Kutyaszorítóban-t is), azokkal a szokatlan szögekből felvett képeivel, egyértelműen kitűnik az ezerszer látott pénzszállítós filmek sorából. Antal Nimród ragaszkodik a minőséghez és azt keresi, hogyan ötvözhetné az érzékenységet az egykaptafára készülő, unalomig ismert modulokkal. Jó úton jár: A szállítmány a szokványossága mellett is vállalható, sikerült darab.