Berlinale 2010: Youth in Revolt

Azt hiszem, életemben nem olvastam könyvet, ami annyit nevettem volna hangosan, mint a Youth in Revolt-on (magyarul ... címmel jelent meg), a filmváltozat pedig, olyan, mintha a jófajta hagyományos tinikomédiát (pl. Superbad) keresztezték volna Az okostojás excentrikusságával. A mindenki számára fájóan ismerős szituációkat is a főhős hangúlyozottan egyedi szemszögéből mutatja be, és olyan derü árad belőle, hogy megkockáztatom, még azok is imádni fogják, akik amúgy allergiásak Michael Cerára.Az 500 oldalas regény túlburjánzó cselekményét sikerült tökéletes arányérzékkel megnyesegetni, és a fontosabb szerepekben körülbelül egy tucat csodás színész kap lehetőséget a remekelésre. A film egyszerre konkrét és elemelt, valósághűen ábrázolja a tinilét örömteli pillanatait (maszturbáció, szerelem, drogok) és bosszantó aspektusait (idióta szülök, stb.) és szolgáltat a főhős mellé egy végtelenül kúl alteregót, akinek a kompromisszumot nem tűrő hozzáállása mentséget ad arra, hogy gyakran abszurd irányokba lendüljön a cselekmény. A dialógusok brilliánsak, a lendület egy pilllanatra sem lankad, hosszasan sorolhatnám az emlékezetes epizódokat, de sajnos már az előzetes is túl sokat lőtt le közülük.