Rudolf Péter: Közöm van ezekhez az ürgékhez

Szerda óta vetítik a mozikban az egyetlen magyar filmet, amelynek esélye van komoly nézőszámot produkálni idén. Az Üvegtigris 3 író-rendező-főszereplőjét kérdeztük arról, hogyan szőtte tovább a sztorit, hogyan válogatott az ország legjobb női között, tervez-e negyedik részt, mi köze van Kamarás Iván figurájának Gyurcsány Ferenchez, és miért mindig olyan búval bélelt az arca.

- Mikor lett egyértelmű, hogy az Üvegtigris-ből lesz harmadik rész is?

- Egyik korábbi részt sem fejeztük be úgy, hogy majd még folytatjuk.

- Pedig ma már minden sikergyanús film végét nyitva hagyják azért, hogy ha bejön, lehessen folytatása.

- Szerintem ez önmagában még nem minősít semmit. Ettől még nem biztos, hogy rosszabb lesz a következő. Nem feltétlenül lesz silányabb valami attól, hogy a pénzért csinálják, és nem könnyfátyolos tekintettel művészetet alkotva.

- Akkor kimondod, hogy láttatok még pénzt egy harmadik részben?

- Kimondanám, de nem így volt. Hadd legyek annyira pökhendi, hogy azt mondjam: kijöhettem volna egy másik vígjátékkal is, nem lett volna nagyobb rizikója. Viszont aki azt mondja, hogy az Üvegtigris 3-at megcsinálni nem kockázatos, az téved. Én mindig azt javaslom, hogy várjuk ki, nézzük meg, és aztán döntsük el, hogy ez az ócska haditerv a pénzgyűjtésre fel tud-e mutatni bármilyen tehetséget. Annyi ravaszság nyilván van benne, hogy egy bizonyos nézőszám remélhetőleg garantált. Ha műfajt váltanék, akkor már nem lenne semmilyen garanciám.

- De te úgy érezted, hogy az Üvegtigris-ről még van mit mondanod?

- Egyértelműen így éreztem. Ezek a szereplők az ország egyes részeiben mitikus figurák lettek. Egy rakás embert tudok mondani, akik így élnek, és ezért az elmúlt húsz év elitje a felelős. Ha lemegyek az Őrségbe, és megállok az út szélén mézet venni, mindig az jut eszembe, hogy ezekért az emberekért kell dolgozni ott fenn. Nekik kell filmet csinálnom. Ők azok, akiknek semmi esélyük, hogy egyről a kettőre jussanak. Szerintem ez így nincs rendjén. És ezt az indulatot ki kell adnom magamból - nyilván egy vígjáték keretei között.

- Fontos neked, hogy ne csak egy szórakoztató filmnek gondold az Üvegtigris-t, hanem legyen valami társadalmi tartalma is?

- Egy színdarab is csak akkor játszható hosszú időn át, ha többrétegű. Ha mindenki megtalálja benne magának az örömöt. Szerencsés esetben nekem is sikerült olyan jeleneteket létrehoznom, amik dupla fenekűek. Van, aki észreveszi a gondolatot benne, más meg más örömöt talál benne.

Nézz még több képet Rudolf Péterről! | Fotó: Mudra László

- Vannak szembetűnő változások az első két részhez képest, például hogy eltávolodunk a büfétől, lányok kerültek a sztoriba, stb. De az is feltűnő, hogy kevesebb lett a káromkodás.

- A producerünk, Kovács Gábor szerette volna, ha most családibb filmet csinálunk. Ennek ellenére van, aki szerint így is sok a káromkodás. És már az első két részben sem volt kimondottan szándékunk, hogy sokat káromkodjanak. De aki volt már életében férfiöltözőben (mondjuk foci vagy más csapatsport előtt), az tudja, hogy ott akkor is ilyen lesz a hangnem, ha amúgy atomfizikusok gyűlnek össze. Ez egy kötelező macsóskodás, de némileg pihentető dolog is. Én magam is nagyon csúnyán beszélek, amit védekező mechanizmusból csinálok, mielőtt nagyon felszökne a vérnyomásom. A gyerekek is kéjjel mondják ki, ami tilos. Ebből valami megmaradt bennünk. De hogy a filmben mikor öncélú a káromkodás, hányszor használják indokoltan, és hányszor valami helyett, az szubjektív megítélés kérdése. A második részben szerintem is több volt a kelleténél. Ezt a forgatáson még nem vettem észre, de összevágva máshogy hatott, és néhol én is pótcselekvésnek éreztem. Úgyhogy most megpróbáltam kontrollálni.

- Mit határoztál még el, mi legyen más, mint korábban?

- Egymásnak ellentmondó dolgoknak próbáltam megfelelni. Egyrészről nem akartam csalódást okozni azoknak, akik az első két részt szerették. Mivel elég sokan hátba veregetnek az utcán, elég sok információ befutott hozzám arról, hogy mi tetszett az embereknek. Úgy éreztem, valamelyes felelősséggel tartozom nekik. Ugyanakkor új kihívást kerestem, és bizonyos vádakkal, amik a filmet érték, kezdeni akartam valamit. Sokan írták például, hogy a film történettelen, ami szerintem önmagában nem baj, rengeteg jó filmet fel tudnék sorolni, amik éppen arról szólnak, hogy a szereplőkkel nem történik semmi. Ilyen alapon Csehovot is ki lehetne dobni az ablakon. De persze azért a hiúságomat birizgálta ez a kritika, meg az is, hogy mivel színházból jövök, kicsit színpadias a film, ezért gondoltam, hogy kicsit felkavarom az állóvizet, megmozgatom a szálakat, aztán meglátjuk, mit tudok kezdeni vele.

Nézz még több képet Rudolf Péterről! | Fotó: Mudra László

- Az alapcsapaton azért nem változtattál.

- Én szeretem ezeket a fickókat. Valószínűleg alapvetően egy plebejus lélek vagyok. Nekem közöm van ezekhez az ürgékhez. És azt hiszem, hogy az első két rész sugallt valamit - akár tetszett valakinek, akár nem -, méghozzá, hogy ezek a balfácánok csak részben felelősek a saját sorsukért. Nem csak az ő bűnük, hogy ennek a világnak a működésébe ők nem nagyon illeszkednek bele. Ezt a jelenséget egy kicsit még didaktikusabban meg akartam mutatni azáltal, hogy a csapatot - és benne elsősorban magamat - kimozdítom a büféből, és rezonőrből az események irányítójává vagy legalábbis sodródó alakjává teszem. Eddig Lali reagált arra, hogy a többiekkel mi történik, most ezt megfordítottuk.

- Látszik, hogy ebben a részben tudatosabban rendeztél, filmesebb megoldások vannak benne. Máshogy nézel már filmet? Tanulod is belőle a szakmát?

- Évek óta így nézek filmet, nehéz is velem filmet nézni. Meggyőződésem, hogy az a fiatal filmes, aki friss diplomával kijön a főiskoláról, semmivel nem tud többet arról, hogy hová tegye a kamerát, vagy hogyan snitteljen fel egy jelenetet, mint az, aki csak filmekből tanulta. Emellett én színészként rengeteget forgattam előtte, sőt, még szinkron közben is sokat tanul az ember a rendezésről. Aki tudatosan figyel, sok dolgot összeszedhet. A rendezéssel kapcsolatban egyébként cyranói állapotban vagyok: "Magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el." Nyilván sokat kell még tanulnom - ahogy mindenkinek -, ezért rengeteg filmet nézek. És a legjobban most az foglalkoztat, hogy hogyan lehet egy snitten belül, egy kamerával plánokat váltani. Nemrég láttam egy orosz rendező filmjét ebben a stílusban, és lenyűgözött.

Nézz még több képet Rudolf Péterről! | Fotó: Mudra László

- Ha rendezőként olyan szereplőt keresel, aki a vásznon töltött idő kétharmadában fehérneműben látható, akkor már a válogatáson levetkőzteted?

- Le kéne, mert ez egy szakmai kérdés. De mi szerencsére nyáron válogattunk, amikor azért elég lenge ruhában voltak a lányok. Vicces is volt, kicsit úgy éreztem magam, mint Cserhalmi az Egy erkölcsös éjszaká-ban. Tizenöt édes, helyes, csinos lány ült a szobában, én meg egy szem férfi. De közben ez szakmai kérdés. Engem is zavart színészként, amikor egy rendező pirulva mondta, hogy "Tessék!". Ez ugyanolyan, mint bármelyik más jelenet. Világosan el kell mondani, hogy itt most megsimogatod a mellét, neked jólesik, de közben eszedbe jut a férjed, stb. Ugyanolyan jelenet.

- És nehéz ma Magyarországon egy igazi fiatal bombanőt találni? Ugye ez nemcsak külső adottságok kérdése?

- Persze, hogy nem. Szabó Erikának mindazonáltal nagyon jól áll a film, szereti a kamera. De ezen kívül is nagyon sok szempontnak kellett megfelelnie. Mindenekelőtt rajta múlik, hogy az én figurám nem válik nevetségessé. Férfisoviniszta duma, de tényleg vannak nők, akik bele tudnak szeretni egy Bentley-be. Persze nem a kocsiba, hanem a vele járó pozícióba. Én ezt nem is ítélem el igazán, mert visszavezethető a biológiára. De ugyanakkor nagyon fontos volt, hogy a csaj ne legyen egy kurva. Senki ne higgye, hogy a kocsi nélkül is elmenne Lalival, de azért legyen is köztük valóságos kapcsolat. Ez egy nagyon vékony mezsgye, és szerintem Erika remekül egyensúlyozott rajta.

- Amikor Pikali Gerda is megjelent a színen, bejött a filmbe egy tök másfajta színjátszás, egy sokkal merészebb vígjátéki stílus. Máshogy játszott a régi csapat a büfénél, máshogy te Szabó Erikával, és más stílusban ő.

- Így van, ezt én is éreztem. De úgy gondoltam, hogy ez a szín nagyon jót tesz a történetnek, és hiteles az is, hogy egy ilyen csaj fiatalon magával ragadta Kamarás Iván karakterét. Úgy éreztem, erre a plusz színre szükségünk van. Különben meg nem zavar az eklektikusság. A feleségemtől megtanultam, hogy a különböző korszakokból származó szép bútorok nagyon jól megférnek egymás mellett.

Nézz még több képet Rudolf Péterről! | Fotó: Mudra László

- Kamarás Iván hogy került a képbe?

- Ezt a karaktert eleve rá írtuk. Egy tévéműsorban találkoztam vele, és nagyon megfogott, hogy milyen erős humora van. Szénné röhögtem magam vele. És ebben a filmben amúgy is nagy szükség volt egy győztes alkatra, aki meg tud testesíteni egy másik világot.

- Az ő karakterét Csopkay Ferencnek hívják, a Bentley-jének a rendszáma pedig Feri 001. Ebben nincs egy kis áthallás Gyurcsányra és Csipak Péterre?

- Nincs, dehogy. Eszembe nem jutott. Nem szeretem az ilyen aktuális utalásokat. Az Új Színházban például megy egy darab, amit közösen írtunk Hársing Hildával és Bús Gábor Olivérrel, a Keleti Pu. Ebben van egy politikusi beszéd, amit direkt úgy írtunk meg, hogy mindenki magára vehesse. Vicces is hallgatni, hogy a nézőtér melyik oldalán éppen ki röhög.

- Visszatérve Csopkay figurájára - akármilyen győztes alkat, azért elég gyanús a sikere, és van abban egy kis magyar káröröm, hogy a lúzer társaság ki tudja iktatni őt egy időre.

- Szerintem ami a legjobban hiányzik ebben az országban, az a kedély és a bohémság. Minden egy kicsit fogcsikorgatva történik. Ha valamit tudtam már az elejétől fogva, az az volt, hogy a film végén ezek az emberek mind röhögni fognak.

Nézz még több képet Rudolf Péterről! | Fotó: Mudra László

- És mit jelent az utolsó mondat, hogy "Nyugi, ennyi volt"?

- Csak egy kis szemtelenség, hogy egy filmes kifejezéssel fejezem be a filmet. Utólag rájöttem, hogy van ebben egy kis freudi elszólás is, mintha azt üzenném, hogy ezzel a témával többet nem akarok foglalkozni. De nem ezzel a szándékkal forgattam.

- Akkor lehet, hogy lesz még Üvegtigris 4 is?

- Ha a közeljövőben filmet csinálhatok, nem hiszem, hogy az Üvegtigris-hez nyúlok. Azt ugyanakkor ostobaság lenne kijelenteni, hogy húsz év múlva nem fog valami eszembe jutni róla. Sőt, igazság szerint már van is egy helyes ötletünk, de most még nem mondanám el.

- Másfajta filmet szeretnél rendezni?

- Persze, ha visszatekintek az elmúlt tíz évemre, rá kell jönnöm, hogy akkor voltam a legboldogabb, amikor filmet csinálhattam. Ha nem ilyen lenne a gazdasági helyzet, hanem megadatna nekem, hogy évente vagy kétévente filmet készíthessek, akkor szívesen vonulnék el, és tenném félre az egyéb munkáimat, hogy a következő forgatókönyvön dolgozhassak. Van is most egy felkérésem filmrendezőként, és úgy néz ki, hogy nyáron belekezdek a munkába, csak előtte lesz még két színházi bemutatóm is.

Nézz még több képet Rudolf Péterről! | Fotó: Mudra László

- Milyen film lesz?

- Egy regényadaptáció. Meg van egy másik regényadaptációm is, ami már majdnem kész, csak mivel kosztümös film, az esélytelenek nyugalmával várom, hogy megvalósíthassam. Terv tehát sok van. És nagyon örülnék, ha tévéfilmeket is lehetne csinálni, több ötletem van kifejezetten erre a műfajra. Mázlim, hogy egyet közben le is forgathattam a Keleti Pu-ból, amit elvileg decemberben sugároz az MTV.

- Követed egyébként, hogy mi zajlik most a filmszakmában?

- Valamennyire követem, persze, bár az utóbbi fél évben gyakorlatilag levettem a tekintetem a sajtóról és tévéről, és leszegett fejjel végeztem a dolgomat. Azért az Üvegtigris 3-at fél év alatt - az első forgatási naptól a bemutatóig - tető alá hozni, kemény menet volt. Persze a filmesek általános félelmét én is érzékelem. Sajnos az is tény, hogy elég sok támadási felületet hagyott a szakma. Én egy ilyen kinn is vagyok-benn is vagyok helyzetben vagyok, több lábon állok, és nem vagyok egzisztenciálisan kiszolgáltatva a filmnek.

- Színészként is rengeteget forgattál a pályád során, de egy tipikus kelet-európai keserűség minden szerepben ott volt az arcodon. Még Lali figuráján is, aki nem olyan kretén, mint a többiek, csak végtelenül szomorú attól, amiben él. Vagy ez te vagy?

- Nem tudom, én jól vagyok. Van három gyerekem, és hihetetlen mázlista vagyok. De valóban úgy van, ahogy mondod, a feleségem is mondta nemrég, és eléggé mellbe vágott. Ez rögzítve van a vásznon. Pedig ez után az év után nem lehet panaszom. Csináltam Mészáros Mártával egy érdekes tévéfilmet, aztán megrendeztem az Ahogy tetszik-et az Új Színházban, leforgattuk a Keleti Pu-t, majd egy Márai kisregény tévé-adaptációjában szerepeltem, és most itt az Üvegtigris 3. Úgyhogy én most csak némi nyugalmat érzek. De lehet, hogy tovább meg épp az hajt, amit te is látsz az arcomon. Én ebből dolgozom.