Az unatkozó tinédzserek, amatőr videósok vagy akár dokumentumfilmesek mellett a szervezők közel ötszáz kamerát is szétosztottak a világ különböző pontjain, hogy azok is szóhoz juthassanak, akiknek nem, hogy kamerára, de még kenyérre sem telik. Formai vagy tartalmi megkötés nem volt, csak három kérdés: Mi van a zsebedben? Mitől félsz a legjobban? Mit szeretsz a legjobban? Az együttműködést kezdeményező videomegosztó történetének legnépszerűbb közösségi felhívását végül 4500 órányi nyersanyag követte. A beérkezett videókat két hónapon keresztül sorolták tartalmuk szerinti kategóriákba, aztán az így létrejött adatbázist böngészve, a felvételek tartalmi vagy képi jelentésén keresztül kezdő és végpontjaiknál fogva fűzték fel egy meghatározhatatlan mondanivaló köré.
A film hajnal 3 és 4 óra között, valahol a világban a történet keretéül is szolgáló telihold képével indul. A sötétségben munkába induló emberek képei Matthew Herbert és Harry Gregson-Williams zseniális zenei aláfestésére először lassan, aztán a felkelő nappal egyre gyorsabban váltakozva ugrálnak a bolygón ide-oda. Egy gyermekét egyedül nevelő japán apa otthonában időzünk picit. A kézikamera által rögzített jelenetsor intimitása, őszintesége és kedves szomorúsága rabul ejt. Kukkolnánk még egy kicsit, de a vágó (Joe Walker) már repít is minket a következő helyszínre. A jelenetek kronologikusan összefésülve követik egymást. Az egyik pillanatban ukrán kecskepásztorok éppen a reggeli fejést végzik, a következő képen pedig valaki éppen egy üveg tejet emel be a bejárati ajtaja elől. Ahogy haladunk előre a nap folyamán egyre több földlakó története rajzolódik ki és ezzel egyre közelibbnek és kisebbnek tűnik globalizált világunk. A producer (Liza Marshall) elmondása szerint a beérkezett videók túlnyomó többsége vidám és önfeledt pillanatokat mutatott be, ám ezt a képet igen ügyesen árnyalták a nap drámai történéséhez. A bemutatott helyszínek és szereplők gomolygó sokasága a nap végére egyre nagyobb kérdőjelet rajzol az emberiség emberiességét illetően. Az egyesek szerint filmtörténeti jelentőségű kezdeményezés műfaji határokat döntöget. A hatalmas kihívásnak (ami már csak a közreműködők létszámát tekintve sem kicsi) úgy próbál eleget tenni, hogy közben nem mesél, hanem hajszál pontosan bemutat, nem rágóztatja a szemet, hanem a hírekből szerzett ismereteinket a hétköznapi ember szemszögéből újraismerteti velünk. Az emberiséget próbálja a saját szemszögéből bemutatni és pontosan ennél a pontnál esik saját csapdájába. A végeredmény egy helyenként meseszépen fotografált lélegzetelállító tablókép egy tehetséges skót filmrendező (Kevin Macdonald) tökéletes tálalásában. Ez a film akkor válhatna igazán közösségi együttműködéssé, ha a vágást, a rendezést és egyéb feladatokat is a közösség végezhetné el. Ehhez azonban egészen más technikai megközelítés szükséges. Addig is maradhatunk annyiban, hogy 2010 július 24. különleges nap volt a Földön. Az élet egy napban (Life In A Day) című filmet magyar idő szerint pénteken este hét órától még egy alkalommal ingyen meg lehet tekinteni a YouTube-on. |