Az egyébként bizonyítottan tehetséges színész (Veszett a világ, Las Vegas, végállomás) kitartó és eredményes munkával szép lassan eléri, hogy nevét, már csak szinte vállalhatatlan szerepválasztásaival és abszolút vállalhatatlan frizuráival kapcsolatban emlegetjük. Ebbe a karrier és hajminőség romboló tendenciába illeszkedik a Féktelen harag is, amelyről már a rövid tartalomismertető alapján sejthető, hogy minden elemében komolyan vehetetlen.
Itt van mindjárt a roppant találó cím, amely ügyesen előrevetíti, hogy a film hősei egytől-egyig mérhetetlenül dühösek, majd ennek következtében erőszakos és véres cselekedetekre ragadtatják magukat. Egészen egyedülálló módon, az alkotók a feszültség fokozását nem egy motivált cselekménnyel és kidolgozott forgatókönyvvel, hanem a harag és a brutalitás intenzitásának növelésével igyekeztek elérni. Amennyiben persze a puskával lábamputálós jelenet könnyedebb az időrendben később következő, közvetlen közelből fejbelövésesnél.
Mindenesetre a főhőshöz, Miltonhoz csapódó farmersortos és talpraesett Piper (Amber Heard) perverz főnökének leszerelésétől határozottan gyorsan elérkezik élettársa szeretőjének eszméletlenre veréséig. Később pedig az sem javít a hangulatán, hogy felismeri, Milton bizony egyszer már meghalt. Pedig, ha legalább minimális empátiával rendelkezne, valószínűleg belátná, hogy ilyenfajta információval nem szokás eldicsekedni.
Féktelen harag | Amber Heard |
A tény, miszerint egy nap múlva, teliholdkor a vérszomjas szekta feláldozza Milton unokáját, akár izgalmassá is tehetné a történetet, de valahogy mégis sikerül elérni, hogy ez a körülmény se ajzza fel különösebben a kedélyeket. Egyrészt Milton családját csak homályos és kapkodós visszaemlékezésekben látjuk, másrészt ő maga már úgyis halott, ugyan mit árthat neki, ha még egyszer megölik.
Van tehát egy tulajdonképpen tét nélküli ámokfutás, aminek a ritmusát még a sok gyors autó és hangos zene sem képes felpörgetni. Feltehetőleg csak a látvány kedvéért kellett ezt a tötyörgést majd' két óra hosszúra nyújtani, mivel a dramaturgiát egy erőteljes vágószobai csonkolás sem érintette volna érzékenyen. Annál inkább az olyan mélypontokat, mint a Nicolas Cage szégyenfalára bármikor bátran feltűzhető ágyjelenet, amelyben egy szőke cicababa vonaglása közepette, szivarral a szájában, valamint egy üveg whiskyt, és egy fegyvert szorongatva, beletörődve veszi tudomásul az eseményeket. Majd mikor a vérszomjas, kerti szerszámokkal felfegyverkezett szektatagok megzavarják a légyottot, úgy végzi ki őket, hogy közben a korábban megkezdett aktust is becsülettel befejezi.
Nicolas Cage lövöldözős ágyjelenete a Féktelen harag-ban |
Ez a virtuóz vérontás a bevezetés, egy különféle trancsírozásokkal és emberi combcsonttal hadonászó, friss vért szopogató szektavezérek világába. Továbbá a szereplők a jövőre nézve is előszeretettel tervezgetnek olyan válogatott gusztustalanságokat, mint sörivás a gonosz ellenség koponyájából, valamint hullagyalázás.
A figurák mindannyian a végletekig eltúlzott karikatúrák. Nicolas Cage tulajdonképpen egyetlen arckifejezéssel és néhány tőmondattal abszolválja a feladatot, Amber Heard minden porcikájában bombanő, és akad egy bölcs vontatóautós barát is a bajban. Az egyetlen eleinte humorforrásként szolgáló karakter, a sátán küldötte (William Fichtner), akinek az a feladata, hogy visszatoloncolja a pokolba Miltont. A magát elsőre viccesen, sokadszorra már unalmasan könyvelőnek tituláló férfi egy cinikus öltönyös terminátor, mindig elegáns, és ügyesen kiszimatolja a célpontját.
Féktelen harag | William Fichtner |
A Féktelen harag tehát nem azért dühítő film, mert egyetlen komolyan vehető pillanata sincsen, hanem mert emellett se nem elég vicces, se nem elég energikus ahhoz, hogy elszórakoztasson.