Tíz dolog, amit várunk Cannes-ban

Antonio Banderas nővé operál egy férfit, Kirsten Dunst ujjaiból elektromos kisülések távoznak, Till Attila rabszolgája nemzetközi porondon is megmérettetik, Sean Pennből nyávogós rocksztár lesz, és még Mel Gibson is kilép a nyilvánosság elé. A 64. cannes-i filmfesztivál különösen sűrűnek ígérkezik, mi ezt a tíz dolgot várjuk legjobban.

Az iszonyatosan menő sofőr

Ryan Gosling iránti intenzív szerelmünknek gyakran hangot adunk a Filmklub hasábjain, és az elégedetlenkedésünknek is amiatt, hogy a tehetséges színész túl ritkán vállal filmszerepet, és nem is mindig elég jókat. Tavaly viszont szép pillanat volt Cannes-ban a Gosling és Michelle Williams főszereplésével készült, érzelmes és megrázó Blue Valentineutáni vastaps - idén valószínűleg kicsit más lesz a hangulat a Drive vetítésén, amit a brutális Pusher-trilógiáról ismert Nicolas Winding Refn rendezett. Gosling egy autós kaszkadőrt alakít, aki másodállásban rablásokon segédkezik sofőrként. Természetesen az egyik bulin valami nagy gebasz történik, ami miatt Goslingnak Carey Mulligan társaságában meg kell lépnie. Valószínűleg populárisabb, mint Refn korábbi munkái, de a filmből kiadott részletnek nagyon erős atmoszférája van, és az is kiderül belőle, hogy Gosling figurája iszonyatosan menő a szakmájában.

* * *

Pedro Almodóvar sötét oldala

Almodóvar nagy kedvenc a Croisette-en, de úgy tűnik, idei dobása, a La piel que habito (A bőr, amelyben élek) minden eddigi filmjétől eltér majd. A sztori és a filmrészlet alapján se a rendező korai, punkos munkáira, se a látványos melodrámáira nem hasonlít igazán, hanem valami sokkal hátborzongatóbb dolog. A Tarantula című regényen alapul, és egy plasztikai sebészről szól, aki valószínűleg nem kifejezetten szimpatikus figura, miután nemcsak hogy nővé operál egy férfit bosszúból a lánya megerőszakolása miatt, hanem a feleségét is fogságban tartja. Külön izgalomra ad okot, hogy a főhőst Antonio Banderas játssza, akit Almodóvar indított el a pályán, de az 1990-es Kötözz meg és ölelj! óta nem dolgoztak együtt.

* * *

Mel Gibson visszatérése

Tavaly nyár óta rendszeres téma a filmes sajtóban, hogy részegen tett rasszista kijelentései és volt barátnője bántalmazása után Mel Gibsont még visszafogadja-e a közönség mint színészt (kollégái többsége egyelőre nem kész megbocsátani, a Másnaposok 2-ből konkrétan kiutálták). Ennek lesz a próbája a Gibson mellett végig kiálló Jodie Foster rendezte The Beaver, amiben a színész pikáns módon egy alkoholista, depressziós fickót alakít, aki elkezd egy kézre húzható hód báb segítségével kommunikálni a környezetével. A kritikák vegyesek, az amerikai közönség pedig nem cuppant rá túlságosan a filmre a hétvégén, de a cannes-i vetítést mindenki izgatottan várja, mert ez lesz az első alkalom, hogy Gibson a nyilvánosság elé lép azóta, hogy márciusban három év felfüggesztettre ítélték.

* * *

Till Attila a Croisette-en

Minden évben, amikor bekerül egy magyar film a cannes-i programba, tűkön ülve várjuk a vetítését, hogy kiderüljön, mit szól hozzá az iszonyatosan szőrös szívű cannes-i közönség. Ilyenkor mérgesek vagyunk azokra, akik kimennek a filmről, ha pedig esetleg fütty vagy bú-zás van a végén, elsüllyedünk szégyenünkben (persze, máskor mi is simán bú-zunk, ha utáljuk a filmet). Till Attila Rendezők Kéthetén (ez nem a hivatalos program része, hanem egy ún. párhuzamos szekció) vetített Csicská-jánál egyik veszély sem áll fenn, egyrészt csak húsz perces, másrészt szuperjó, és pont úgy jó, ahogy azt fesztiválokon szeretni szokták: egy húzós társadalmi problémát feszeget mellbevágóan. Viszont lehet, hogy a végével sokan nem tudnak majd mit kezdeni, erre külön kíváncsiak vagyunk. Reméljük, a premier után Thuróczy Szabolcsot elárasztják majd szerepajánlatokkal a külföldi producerek - vagy mégsem, inkább maradjon itthon.

* * *

Akik csúnyán megvárattak minket

Két nagy visszatérője is lesz az idei fesztiválnak. Az egyik a skót Lynne Ramsay, aki Cannes üdvöskéje volt már kezdettől: rövidfilmjeivel, majd a Patkányfogó-val és a Morvern Callar-ral is sikert aratott a fesztiválon, de 2002-ben elhallgatott, és kilenc évbe telt, míg visszatért. A We Need to Talk About Kevin egy anyáról szól, aki fia iránti érzéseit próbálja tisztázni, miután a srác iskolai mészárlást követett el. Főszerepben az isteni Tilda Swinton és Ezra Miller (Afterschool), aki előtt szép karrier áll paraarcok megformálásából.

A másik várva várt film a The Tree of Life Terrence Malicktől, aki közismerten ritkán és lassan dolgozik - a '73-ban a Sivár vidék-kel debütáló rendezőnek ez csak az ötödik nagyjátékfilmje -, és már a tavalyi fesztiválra beígérte a filmet, amit csak mostanra sikerült befejeznie. Alapvetően egy fiú felnövéséről és apjához fűződő ellentmondásos viszonyáról szól a film, de állítólag olyan nagyívű perspektívából, hogy még a dinoszauruszoknak is jutott benne hely. Sztárszempontból is kulcsfontosságú: a felnőtt fiú Sean Penn, az apa pedig a kivételesen ellenszenves figurát alakító Brad Pitt, és persze mindketten várhatók a vörös szőnyegen.

* * *

Az utolsó magyar pavilon?

A fesztiválhelyszín kellemes része a nemzetközi falunak nevezett tengerparti pavilonsor, ahol az országok nemzeti lobogóval ellátott kis fehér kunyhókkal képviseltetik magukat. A Magyar Filmunió által üzemeltetett magyar pavilon az utóbbi években egész pofásan nézett ki, és valószínűleg az idei minimálmegoldás is jól mutat majd: a falon csigavonalban körbefutó színes felirat hirdeti a fesztiválon és kísérőprogramjain részt vevő magyar filmeket és filmterveket (hiányzik: Bodzsár Márk Isteni műszak című filmterve). Mivel hamarosan már az Andy Vajna-féle Filmalap kezeli a magyar film nemzetközi kapcsolatait, feltehető, hogy magyar pavilon ilyen formában idén lesz utoljára.

* * *

Sean Penn átmegy szánalmasba

Sean Penn elképesztően sokféle tud lenni, de azért elsőre mégis inkább kemény, férfias figurái ugranak be róla. Most viszont nagyon másmilyen lesz: a This Must Be the Place-ben egy szánalmasan vinnyogó emberi roncsot alakít (aki Robert Smith bozontját viseli a fején, merthogy fiatalabb korában rocksztár volt), akinek nincs semmi dolga az életben, ezért apja halála után útnak indul, hogy megkeresse a náci háborús bűnöst, akit az apjának nem sikerült felkutatnia. A rendezőnek, Paolo Sorrentinónak (Il Divo, L'Amico di famiglia) egészen el tud szállni az agya, reméljük, ez a filmje is őrületes lesz.

* * *

Az egyetlen magyar a versenyben

Már sokszor leírtuk, hogy magyar film nem versenyez idén, de azért mégis van egy magyar a versenyben: Erdély Mátyás operatőr, aki az Un Certain Regard-szekcióban szereplő mexikói Miss Balá-t fényképezte. Gerardo Naranjo megtörtént eseten alapuló filmjét Erdély "akció-művészfilmként" írta le nekünk (interjú), egy szépségkirálynőről szól, aki összejön egy drogbáróval, és a rendőrség egyszer csak a gengszterekkel együtt letartóztatja. Izgalmasnak tűnik, különösen a nyilvánosságra hozott részleteket látva, amik alapján akkor is pörögnénk a filmre, ha történetesen nem az egyik legjobb magyar operatőr fényképezte volna.

* * *

A Mechanikus narancs Alexe mesél

A cannes-i mesterkurzusok, amikor egy színész vagy rendező egy órán keresztül nagyjából ötletszerűen sztorizgat a pályájáról, abszolút üdítően hatnak a fesztivál tömény programjában, és az elmúlt években olyan arcok anekdotáin lazítottunk, mint Martin Scorsese és Quentin Tarantino. Idén Malcolm McDowell színész tartja a mesterkurzust, aki nem olyan óriási név, viszont több mint negyven éve tartó pályája során volt például Stanley Kubrick pszichopatája a Mechanikus narancs-ban, őrült Tolian Soran doktor a '94-es Star Trek-ben, játszotta saját magát Robert Altman A játékos-ában és gonoszkodott a Tank Girl-ben. Szóval lesz egy-két érdekes sztorija a filmekről, amikben dolgozott.

* * *

Lars von Trier legújabb agymenése

Az idei felhozatal nagyon erős, rengeteg cannes-i alapkedvenc jelentkezik új filmmel, a már említett Almodóvar mellett például Aki Kaurismaki, a Dardenne testvérek, Nanni Moretti és Gus Van Sant. Mindannyiuk filmjét várjuk, de ha ki kell emelni egyet, Lars von Triert választjuk, aki két éve az Antikrisztus-sal sokkolta/bűvölte el a közönséget, most pedig egy hasonlóan eszementnek tűnő filmmel érkezik. Ha minden igaz, a lélektani katasztrófafilmnek titulált Melancholiá-ban kinyírja az egész emberiséget egy Földnek ütköző, óriási bolygó segítségével, de visszamenőleg megmutatja nekünk két nővér (Kirsten Dunst és Charlotte Gainsbourg) paráit. Az előzetes alapján - Dunst ujjaiból elektromos kisülések távoznak! - hatalmas vizuális tobzódással párosított lélektani nyomasztásra számítunk.