Batman az elmebetegek között

Joker antiszociális személyiség, aki bűntudatról még hírből sem hallott, a Macskanő narcisztikus, ezért képtelen tartós párkapcsolatra, a Madárijesztő pedig pszichotikus állapotba került a saját hallucinogénje miatt. Christopher Nolan Batmanjét és ellenfeleit elemezzük pszichológiai szempontból. A cikk külön nem jelölt spoilereket tartalmaz.

Bruce Wayne - az önmegvalósító ember

Bruce Wayne-t (Christian Bale) szörnyű trauma éri kisgyerek korában: az apja tárcájára utazó, piti tolvaj a szeme láttára gyilkolja meg a szüleit. Ha a kis Bruce nem ijedt volna meg a denevérektől a színházi előadásban, akkor nem jöttek volna ki róla, és nem lettek volna éppen abban a sikátorban, ahol a tolvaj rájuk támadt. A kisfiút ezért bűntudat gyötri a szülei halála miatt, ami összekapcsolódik a félelemmel, hiszen ha nem félt volna, nem következett volna be a tragédia. Eleinte egy primitív elhárítási mechanizmussal védi az énjét: az ellentétbe fordítás segítségével a félelmét a külvilággal szembeni dühvé és agresszióvá alakítja, de aztán találkozik R'as al Ghullal (Liam Neeson), aki a pszichoterapeuta szerepét is betölti az életében. Az ő segítségével tudatosítja a dühe forrását, szembenéz a félelmeivel és túlteszi magát a lelkifurdalásán. Felülemelkedik személyes bosszúvágyán: felvállalja a halott apja által képviselt értékeket, felismeri, hogy a jó szolgálatába kell állítania azokat az impulzusokat, amelyek korábban destruktív formában jelentek meg az életében.

A Batman: Kezdődik! végére Wayne eléri az Abraham Maslow-féle szükséglethierarchia legfelső, hetedik fokát, amit önaktualizációnak neveznek: igazi önmegvalósító ember lesz belőle, aki immár elfogadja saját magát, de túl is lép azon, hogy folyton önmagával foglalkozzon, és képes a külső problémák megoldásával és az emberek jólétével törődni. Itt kerül ellentétbe R'as al Ghullal, aki megragadt a szükségletpiramis negyedik, megbecsülésre koncentráló szintjén: ő képtelen elfogadni az embereket - Gotham város lakóit - olyannak, amilyenek, és együtt érezni velük, fő motivációja, hogy önigazolást nyerjen, és a helyesről és helytelenről alkotott saját elképzelései érvényesüljenek. Wayne viszont megtalálja életcélját, és kiteljesedik abban, hogy önzetlenül segíti Gotham lakosságát.

* * *

Joker - a pszichopata

A sötét lovag Heath Ledger által megformált Jokere az antiszociális személyiség - köznyelvben: pszichopata - iskolapéldája. Az antiszociális személyiségzavar minden kritériuma tökéletesen ráillik, menjünk is végig rajtuk. A társadalmi normákra fittyet hány, a jogszabályokat nem tiszteli: ez rögtön bebizonyosodik, amikor először találkozunk vele, éppen egy bankot rabol ki. Érdekei vagy saját élvezete érdekében hazudik, megtéveszt másokat: ennek az a csúcspontja, amikor a Bruce Wayne szerelmének, Rachelnek (Maggie Gyllenhaal) a halálához vezető játszma során szándékosan rossz helyre küldi Batmant, de jellemző az is, hogy sosem ismerjük meg a múltját, hiszen egyszer azt hazudja, részeges apja vágta fel az arcát, máskor azt adja be a hallgatóságának, hogy beteg felesége miatt saját maga torzította el a képét. Ezek a sztorik még csak nem is különösebben hasznosak a számára, egyszerűen csak örömöt okoz neki, hogy hülyét csinálhat másokból.

Impulzív, nem képes előre tervezni: Jokernek ugyan vannak jó kis játszmái (mint az intelligensebb pszichopatáknak sokszor), de célja szimplán a rombolás, nem valamiféle ördögi terv megvalósítása. Fel is teszi a költői kérdést: "úgy nézek ki, mint aki tervez?", majd kifejti, hogy pont a terveket szövögetőket akarja szembesíteni saját ostobaságukkal. Irritált, agresszív, fizikai konfrontációkba keveredik: feltehetően senki nem felejtette még el Joker ceruzaeltüntetős trükkjét. Nem törődik sem a saját, sem mások testi épségével: az állítás második felét talán nem is kell bizonygatni, az elsőre pedig jó példa, hogy amikor a börtönben Batman nekiesik és gyepálja, csak röhög rajta, és figyelmezteti, hogy neki semmi veszítenivalója nincs. Felelőtlenség, ami megnyilvánul például abban, hogy nem képes megtartani az állását: utóbbi szempont Jokernél ugyebár fel sem merül. A bűntudat hiánya: feltételezhetjük, hogy Joker nem szállt magába, miután egy gombnyomással kedélyesen a levegőbe röpített egy kórházat.

* * *

Selina Kyle - a narcisztikus élménykereső

Christopher Nolan annyi szereplőt és akciót zsúfolt trilógiája lezárásába, hogy Selina Kyle, azaz a Macskanő (Anne Hathaway) igazán izgalmas és összetett figurává domborítására nem maradt elég idő. Kyle cselekedeteiből és elejtett megjegyzéseiből mégis kibontakozik egy narcisztikus, személyiségzavaros ember képe. Kyle épp csak utal rá, hogy nehéz sorsa volt gyermekkorában, de felnőttkori viselkedéséből következtethetünk rá, nemcsak arról van szó, hogy anyagi nélkülözés közepette nőtt fel, hanem arról is, hogy nem kapta meg azt a feltétlen szeretetet, amelyre minden kisgyereknek szüksége van, hogy felnőtt korában képes legyen másokat szeretni, másokhoz kötődni, másokban megbízni. Kyle ugyan vonzódik Bruce Wayne-hez, és amikor éppen begerjed rá, impulzív módon meg is csókolja, máskor viszont szó nélkül faképnél hagyja, és hiába jönnek össze, Wayne sosem lehet biztos benne, hogy a nő még másnap is mellette lesz.

Kyle a narcisztikus személyiségekre jellemző módon, tétovázás nélkül, sőt arrogáns élvezettel manipulálja a környezetét céljai elérése érdekében. Imádja szexuális vonzerejével az ujja köré csavarni azt, akit éppen átejt: nemcsak az a fontos számára, amit éppen el akar lopni, hanem az a narcisztikus kielégülés is, hogy intellektuálisan és szexuálisan a másik fölé kerekedett. Emellett egészen biztos, hogy Kyle a Marvin Zuckerman-féle szenzoros élménykeresési skálán nagyon magas pontszámot érne el: nyilvánvaló, hogy nála a betörés, a hazudozás és a veszélyes akciók az unalom elűzésének eszközei is, belebolondulna, ha otthon kéne várnia, amíg Batman hazatér a kalandjaiból. A személyiségzavarosok egyik jellemző tulajdonsága, hogy képtelenek empátiára, és amikor Kyle azt mondja a vagyonától megfosztott Wayne-nek, hogy sajnálja, amit tettek vele, utóbbi jó emberismerőként rávágja, hogy "nem hiszem". Igaz, Kyle mutat némi igazságérzetet és emberséget is, amikor megvéd egy almát lopó kissrácot az utcán, de egy kötődéstől rettegő személyiségzavaros számára sokkal könnyebb két percig jó fejnek lenni egy idegennel, mint folyamatosan jelen lenni egy intim kapcsolatban.

* * *

Harvey Dent - a többszörös személyiség

A többszörös vagy disszociatív személyiséget a köznyelvben gyakran összekeverik a skizofréniával, de míg utóbbi egy olyan kórkép, amire a hallucinációk és téveszmék jellemzők, az előbbi jelenti azt, hogy egy személyen belül több személyiség létezik egymás mellett. A disszociatív személyiség gyakran valamilyen trauma következtében jön létre: ha olyan szörnyűség történik valakivel, amit nem tud feldolgozni, lehasíthatja a személyisége egy részét, és a másik, a traumáról nem tudó személyiségéhez menekülhet. Bár a valóságban sokszor súlyos gyerekkori trauma a kiváltó ok, Harvey Dent (Aaron Eckhart) esetében kétségkívül a szerelme, Rachel (Maggie Gyllenhaal) halála váltja ki a személyisége két részre szakadását - ugyanakkor a két egyforma oldalú érme először játékos, aztán egyre inkább kényszeresnek tűnő dobálgatása előrejelzi a később bekövetkező hasadást.

Előfordul, hogy a disszociatív személyiség pont azért alakul ki, mert az eredeti személyiségnek szüksége van egy olyan segítőre, aki megold helyette bizonyos konfliktusokat, vagy kimenti helyzetekből. Dent második, destruktív személyisége valószínűleg úgy véli, hogy Harvey, Gotham "fehér lovagja" inkompetens volt a város problémáinak megoldásában, ezért veszi kézbe az irányítást. Az új személyiség, Kétarc céljai részben azonosak Harveyéival: amellett, hogy meg akarja büntetni azokat, akik miatt elveszítette a legfontosabb dolgot az életében, Gordon felügyelő szemére veti azt is, hogy nem tett meg mindent, hogy leszámoljon a korrupcióval.

* * *

Madárijesztő - a skizofrén

Dr. Jonathan Crane az Arkham elmegyógyintézet pszichiátere, aki, mint afféle náci orvos, azzal kísérletezik, hogyan tudja a pácienseit a saját fejére húzott, zsákszerű maszkjából kibocsátott hallucinogén gáz segítségével az őrületbe kergetni. Szadizmusa és bűnöző hajlama azt mutatja, hogy az antiszociális személyiségzavar sem áll távol tőle, de amikor Batman a Batman: Kezdődik!-ben a saját gázával mérgezi meg, elkezd skizofréniára utaló tüneteket - a gondolkodás és a viselkedés zavara, hallucináció, tévképzetek - mutatni. Átnevezi magát Madárijesztőnek, és egy lovon nyargalászik különösebb cél nélkül, azt hirdetve, hogy "a félelem az egyetlen, amitől félni kell". Ha egészen pontosan akarunk fogalmazni, akkor nem skizofréniáról van szó, hanem azzal azonos tüneteket produkáló, hallucinogén által kiváltott pszichotikus zavarról.

Madárijesztőnek rövid jelenése van A sötét lovag-ban és A sötét lovag - Felemelkedés-ben is, utóbbiban a rögtönítélő bíróság bírójaként trónol egy hatalmas kupac összehordott lom tetején, madárijesztőszerűen felfeslett zakóban. A valóságérzékelése némileg talán javult az első film vége óta, de hogy a kétféle büntetés, amelyet kimér a bűnösökre, ugyanaz (halál vagy a biztos halálhoz vezető száműzetés), azt jelzi, hogy a pszichotikus epizód nem múlt el nyom nélkül.

* * *

Bane - az autoriter személyiség

Az antiszociális személyiségzavar minden kritériumát betű szerint felvonultató, ráadásul teatralitásával a maga nemében meglehetősen szórakoztató Joker után sajnos Bane a filmtrilógiában és a pszichológiai elemzés szempontjából is kevésbé izgalmas. Extrém agressziója, kegyetlensége és szadizmusa - direkt reménnyel akarja eltölteni Gotham lakóit, mielőtt arra kényszeríti Bruce Wayne-t, hogy végignézze, ahogy elsöpri a föld színéről a várost - világossá teszi, hogy ő is antiszociális személyiség, és az is sokat elárul, hogy még R'as al Ghul számára is túl durva volt, ezért a vezető száműzte az Árnyak Ligájából. Ugyanakkor van néhány vonása, amely kilóg a jellemző kórképből. A tervezésre való képtelenséggel semmiképp sem vádolhatjuk, mint már a bonyolult logisztikát követelő légi jelenet is bizonyítja a film elején, nagyon is alaposan és részletesen megtervezi és kivitelezi a bűntetteit. Másrészt - és ez fontosabb -, a film legvégén kiderül, hogy szemben a pszichopatákkal, Bane képes a szeretetre, legalábbis van egy ember, akihez kötődik.

Adorno viszont autoriter (tekintélyelvű) személyiségként írná le: agresszív, nagy jelentőséget tulajdonít a keménységnek, és hatalomra tör. Szerinte az emberek egy bizonyos csoportja (Gotham lakói) gyenge, ezért őket el kell pusztítani. Tény, hogy Bane-ből remek diktátor válik a film egy pontján, amikor demagóg süketelésével maga mellé állítja a város lakóit. Adorno elmélete szerint abból lesz autoriter személyiség, aki hierarchikus, tekintélyelvű családi környezetben nő fel, túlzottan büntető és szabályokat erőltető szülőkkel. Bane pedig egy szörnyű börtönben nőtt fel, amelynél hierarchikusabb, szabályozottabb és büntetőbb környezetet nehéz lenne elképzelni.