Hét évvel ezelőtt forgattátok a Tüskevár-t. Milyen érzés most viszontlátni az akkori énedet?
Nagyon fura. Egyrészt olyan, mint valami kis családi videó egy nyaralásról, és valahol egy jó emlék maga a forgatás, viszont furcsa is önmagammal szembesülni, már csak azért is, mert ez egy olyan dolog, amivel évek óta nem foglalkoztam.
Hogyan választottak ki Tutajos szerepére?
Ez akkor történt, amikor már leforgattuk a Sorstalanság-ot, de még folytak az utómunkák, és Gyuri keresett meg, hogy velem szeretne együtt dolgozni.
Mielőtt elvállaltad a szerepet, láttad már az 1967-es tévésorozatot, vagy olvastad Fekete István regényét?
Abban az időben olvastam a regényt, de a sorozatot nem láttam korábban, és azt beszéltük meg a Gyurival, hogy ne is nézzem meg, mert semmiképpen sem szerettünk volna ahhoz viszonyítgatni. Be kell valljam, azóta sem láttam a sorozatot, csak részleteket meg kulcsjeleneteket belőle.
A filmben Kovács Lajos alakítja Matula bácsit. Őt milyen embernek ismerted meg a forgatás során?
Kevés olyan embert ismerek, mint ő. Nagyon érzékeny lelkű, és rengeteget támaszkodtunk egymásra a forgatás alatt. Ha valamit ki kellene emelnem a forgatáson szerezett élményeim közül, akkor az Kovács Lajos barátsága lenne. Érdekes, hogy talán ha egyszer-kétszer találkoztunk a forgatás óta, de most a bemutatók kapcsán, olyan volt, mintha ott tudnánk folytatni, ahol abbahagytuk.
Meglepetésként ért, hogy végül utószinkronizáltak a filmben?
Engem igazából minden meglepetésként ért a filmmel kapcsolatban, hiszen a forgatás után nem is hallottam róla. De mintha korábban említette volna Gyuri (Balogh György, a film rendezője - a szerk.), hogy ez fog történni.
A legtöbben a Sorstalanság-ból ismernek téged. Ez a filmszerep még ma is hatással van az életedre?
Az operatőrködés, amivel most foglalkozok, valahonnan innen indult. A színészetet mindig komoly munkaként kezeltem, de sosem voltak komoly színészi ambícióim. Sportoló családban nőttem fel, szóval ennek mindig mellékes, másodlagos szerepe volt az életemben.
Vannak meghatározó emlékeid a Sorstalanság forgatásról?
Nagyon sajnálom, hogy nem később került sor erre a forgatásra, mert akkor biztos sokkal több mindent ellestem volna, szakmai szempontból. Biztos, hogy az ízlésvilágomat, meg a munkához való hozzáállásomat nagyban befolyásolták az itt szerzett élmények.
A Sorstalanság-ban együtt szerepeltél az akkor még gyakorlatilag ismeretlen Daniel Craiggel. Összehaverkodtatok?
Amikor nézem a James Bond-filmeket, durva belegondolni, hogy én ezzel az emberrel anno együtt forgattam egy napot. De már ez az emlék is annyira távoli. Azért néha még összeülünk egy-egy kávéra Daniellel.
Földessy Margit színitanodájába hogyan kerültél be?
Volt Sarah Connornak a From Sarah With Love című klipje, amiben én voltam a kisfiú, és valamiért úgy gondolta anyukám, hogy el kell vinnie Földessy Margithoz. Jól tette, mert rengeteg barátot és nagyon sok mindent köszönhetek nekik. Margit is azt vallja, hogy ez igazából egy kreatív stúdió, ahol egyedi élményekre tehet szert az ember. Kisfiúként kerültem ide, és a mai napig is visszajárok, ha az időm engedi, már csak a hely légköre miatt is.
Mostanában is megkeresnek még filmszerepekkel?
Nem igazán. Egy videoklipet csináltunk nemrég Odett Van az a pillanat című számához, ott egy olyan rendező-operatőr páros (Pater Sparrow és Rév Marcell) volt, akikkel szerettem volna együtt dolgozni. Érdekes volt látni, ahogy dolgoznak, mert ez egy elég minimál költségvetésű klip volt, és a gyakorlatilag a semmiből kellett alkotniuk.
Milyen élmény volt számodra az SZFE-es felvételi?
Amikor én leérettségiztem, akkor nem indult operatőr szak, így a MOME-ra jelentkeztem fotós képzésre. Oda jártam két évet, amit nagyon szerettem, és nem is merült fel bennem, hogy máshol tanuljak. Az egyik legjobb barátom viszont a színműre járt már akkor, és neki segítettem egy-két projektjében. Így beleláttam az ottani dolgokba, munkamorálba, ami nagyon megtetszett. És mivel nem volt vesztenivalóm, jelentkeztem végül a színműre is. A több fordulós felvételi végén, egy szinopszist kellett írni, amit felfejlesztettünk és így készült el a filmem.
Hogyan jött az erre készített filmed ötlete?
Ennek a kiindulópontja egy helyszín volt, ahol még a Sorstalanság-ot is forgattuk, de végül az a jelenet nem került bele a filmbe. Később sokat jártam ide fotózni, szóval elég jól ismertem már ezt a helyet, vizuálisan egy elég erős terepről van szó. Én ebben a helyszínben gondolkoztam végig, és e köré építettem fel a filmet, ami gyakorlatilag történet nélküli.
Földessy Margitéknak készítettetek nemrég egy videósorozatot Egyperces pózok címmel. Ott mi volt az elképzelés?
Egy nagyon kedves barátommal gondoltunk arra, hogy kellene valami abszolút margitosat csinálni, ami mégsem a színpadhoz kötődik, mert igazából nagyon szerteágazó, hogy hova kerülnek ki végül a margitosok. Aztán az ötletünkkel felkerestük Margitot, aki végtelenül boldog volt. Az volt a lényeg, hogy különböző embereket különféle érdekes szituációkba helyezzünk bele, és most ezt a projektet szeretnénk kibővíteni és tovább folytatni a stúdión kívül is.
A későbbiekben mivel szeretnél majd foglalkozni?
Igazából a reklámtól kezdve bármivel szívesen foglalkoznék, nagyon sok minden érdekel. Szerintem a Youtube által egy olyan új csatorna nyílt meg, ami teljesen más jellegű látásmódot követel meg, mint a vászon, és ennek a lehetőségei is érdekelnek. De abszolút játékfilmekben gondolkodok, bár ahogy haladok előre a tanulmányaimban, egyre inkább látom, hogy milyen kemény és embert próbáló ez a szakma. Viszont a dokumentumfilmezés elég távol áll tőlem.
Láttál valami jó filmet mostanában?
Az Ádám almái-t, ami már nem új film, de én még csak most láttam és nagyon tetszett. Én is szívesen csinálnék ilyet. Szeretem, ha egy film visz magával, épp ezért a legutóbbi Batman-filmet is élveztem.