Russell Crowe parókája elcsúszott

A Megtört város amellett, hogy egy rettenetesen elcsépelt cím, és azonnal a Valami Amerika Bűnös városát juttatja eszünkbe, valójában jól összefoglalja a film lényegét. Mivel a főhős-nyomozó annyira jellegtelen, hogy képtelenség azonosulni vele, legfeljebb egy arctalan városért és általában az igazságért aggódhatunk. Ez viszont édes kevés egy izgalmas politikai krimihez. A Megtört várost egyedül a politikai mocsokban lubickoló, homlokára csúszott pepivel tevékenykedő Russell Crowe teszi néhol élvezhetővé.

A megtört, mocskos, sötét, satöbbi jelzőkkel illetett filmbeli városokra általában az a jellemző, hogy városvezetésileg nem a parkosítás, hanem egy általános erkölcsi válság, a bűnözés és a korrupció jelentik a legégetőbb problémákat. Most épp New York ez a nem éppen élhető város, ahol a kedélyességében borzongató mosolyú polgármester (Russell Crowe) felettébb otthon érzi magát, és saját anyagi gyarapodásának, valamint újraválasztásának érdekében elképesztően fifikásan mozgatja a szálakat.

Megtört város | Russell Crowe és Mark Wahlberg

Ebbe a jóságosnak álcázott, velejéig romlott, korrupt pókhálóba ragad bele a jó szándékú, ám egyszer súlyosan megbotló rendőr, Billy Taggart (Mark Wahlberg), amikor gyanútlanul lepacsizik a polgármesterrel. Onnantól kezdve, hogy ennek a két embernek a sorsa összefonódik, egyszerre kellene egy politikai játszmákkal tűzdelt izgalmas nyomozást, és egy feszültséggel teli párharcot látnunk. Nem a színészeken múlik, hogy ezek közül egyik sem teljesül.

Russell Crowe mostanra elérte azt a szintet, hogy látszódnia sem kell a vásznon, mert éppen elég, ha a hangját halljuk, és megtelik a jelenet a karizmájával. Hiába parolázik nagypapis kötött pulcsiban, akkor is süt belőle a fizikai és szellemi erő. A film egyértelműen leghatásosabb jelenetében, egy választási vita keretében lazán felmossa a padlót az ellenfelével, de ugyanilyen borzongatóan ijesztő manipuláló férjként, és izzadtan, az öltözői sarokba szorított joggingos fickóként is, amikor egy üzleti squashmérkőzést követően kampányának nagyhatalmú pénzelőjét igyekszik meggyőzni.

Megtört város | Catherine Zeta-Jones és Russell Crowe

Kizárólag neki köszönhető, hogy a politikai szál valamennyire fenn tudja tartani az érdeklődésünket. Mert a piszkos ingatlan-ügyletektől és politikai manipulációktól rohadó háttérből szép lassan kirajzolódó összefonódások nem tartogatnak semmiféle olyan csavart, amit már ezerszer ne láttunk volna. Sőt, abban a nem kevés jelenetben, amikor két homlokát ráncoló, roppant komoly ember jelentőségteljesen hadovál a semmiről, szinte műfaji paródiába hajlik a film. A polgármester egy alkalommal például totálisan eltéved egy tüzelő szukákról és ketrecbe zárt kutyákról szóló aforizmában. Az ilyen típusú, hatásosnak és leleplezőnek szánt, üres jelenetek legtöbbjét, azonban a polgármester feleségeként Jackie Kennedyző Catherine Zeta-Jones kapta, akinek úgy tűnik, hogy a szöveg tartalmától függetlenül, bármikor meggyőzően gyűlnek könnycseppek a szeme sarkába.

A legrosszabbul azonban egyértelműen Mark Wahlberg járt, akit komoly filmes múltja okán (A tégla, A harcos, Boogie Nights) még akkor is méltatlan Marky Markként emlegetni, ha ezt nem negatív értelemben tesszük. Hanem mert például felidézzük, hogy egykor az ikonikus Calvin Klein alsónadrág reklámjába kötöttük be négyjegyű függvénytáblánkat. Wahlberg a Megtört város főhősének szánt rendőr szerepében kétségbeesetten, ám eredménytelenül próbálja elfoglalni a neki szánt központi figura helyét. Pedig az alkotók rögtön a főcím előtt elhelyezett, szinte kivehetetlen jelenettel igyekeznek a fejünkbe verni, hogy róla szól a történet. Ennél valamivel hatékonyabb lett volna, ha mutatnak egy kimerevített fényképet róla és aláírják: ez a fickó a főszereplő.

Megtört város | Mark Wahlberg

A folytatásban aztán sorozatosan abba a kellemetlen helyzetbe hozzák, hogy szorgosan figyelje, ahogy Russell Crowe ural egy jelenetet. A legviccesebb, hogy legtöbbször le is ültetik, amitől egy megszeppent kisdiáknak tűnik, aki épp tanul a nagyobbtól. Nem csoda, hogy egy ekkora méretű aránytalanságban nem tud kialakulni valamirevaló feszültség a két erő között.

De nem sikerült jobban a karakter árnyalása sem. A magánéleti szál, a múlt traumái, mind súlytalanok, és dramaturgiai non sense, hogy a történet utolsó harmadában kezd először érdekelni a figura. Jellemzően hibás elem például, hogy hiába van Billynek jó humora, a karakter egészét figyelembe véve idegenül hatnak a szájából az ironikus megjegyzések. A polgármester egyik nagy ívű monológja után egy Billy-féle fickó egyszerűen nem kérdezne olyat, hogy "Hát ebben a városban senki sem beszél egész mondatokban?"

Megtört város | Mark Wahlberg és Kyle Chandler

A forgatókönyv egyenetlenségei miatt végig döcög a cselekmény, és úgy érezzük, mintha a többször egymás után új lendületet kapó történet, újra meg újra leülne. Egészen elzsibbadunk, mire eljutunk egy fordulatig, és általában az is érthetetlen. A kilógó részletekről még nem is beszéltünk, mint amikor a célszemély szóba elegyedik a nyomozóval a vonaton, vagy hogy miért kell több jelenetet is megnéznünk Billy barátnőjének első művészfilmjéből.

Ami pedig abszolút hitelteleníti a filmet, az a végkifejlet. A Megtört város ugyanis ha másra nem is, arra mindenképpen rádöbbent, hogy manapság előbb hiszünk el egy repkedő-jótevő, a bűnös városért tevékenykedő denevérembert, mint egy erkölcsös polgármester-jelöltet.