Argo, cseszd meg magad!

Szinte biztos, hogy vasárnap éjjel az Amerikai Filmakadémia Az Argo-akció-t fogja kikürtölni 2012 legjobb filmjének, noha két hónappal ezelőtt még képtelen ötletnek tűnt, hogy legyőzhesse a hasonló témájú, de sokkal hitelesebb Zero Dark Thirty - A Bin Láden-hajszá-t. Kathryn Bigelow mesterművét támadták jobbról és balról is, de Oscar nélkül is a kétezres évek pontos és húsba vágó krónikájaként fogunk emlékezni rá.

Ha mondjuk ötven év múlva valaki egy film alapján akarná megtudni, milyenek voltak a nullás évek, nyugodt szívvel ajánlanám neki a Zero Dark Thirty - A Bin Láden-hajsza megtekintését. Egyrészt mert Kathryn Bigelow filmje a hollywoodi filmipar ritka csúcsterméke; úgy izgalmas, hogy közben intelligens és elgondolkodtató, másrészt minden benne van a 2001. szeptember 11. óta eltelt évtized amerikai közhangulatából: a kezdeti patrióta revansvágy, az alapjogokról való önkéntes lemondás a biztonság érdekében, a nyugati világ fokozódó iszlámfóbiája, az információs technika robbanásszerű fejlődése és a történelmi katarzis lehetetlensége.

Kérdés, mennyire hamar van a túl hamar egy aktuálpolitikai téma feldolgozását illetően. Két év sem telt el azóta, hogy a CIA felderítette Oszáma bin Láden pakisztáni rejtekhelyét, és 2011. május 2-án éjjel 1 körül (a film eredeti címe az akció kezdetére, 0 óra 30-ra utal) kivégezte a terroristavezért. Köztudott viszont, hogy Kathryn Bigelow rendezőnő és Mark Boal forgatókönyvíró egyébként is elkezdtek dolgozni a hajsza megfilmesítésén, és csak véletlen, hogy ölükbe pottyant a hepiend, már amennyire a bömbölő gyerekek és asszonyok között vaksötétben megtalált szakállas fantom agyonlövését annak nevezhetjük.

Annak ellenére, hogy a film végkimenetele végig evidens, a Zero Dark Thirty veszettül izgalmas és érdekfeszítő film. Az idő múlását és a hajtóvadászat zsákutcáit hitelesen ábrázolja, de a tempó mégsem lankad egy percre se, olyan nyugtalanul zakatol végig, mint hősnőjének az agya. Mayát (Jessica Chastain) egyenesen a középiskolából vette fel a CIA, és a Bin Láden utáni kajtatás az első munkája. Láthatjuk, amint először vesz részt fogolyvallatáson 9/11 után, amint a pakisztáni misszió élmunkásává válik, amint túléli a 2008-as iszlámábádi Marriot szálloda felrobbantását és végül ahogy azonosítja Bin Láden holttestét. Kollégák és felettesek jönnek-mennek, ki meghal, ki kiég, ki visszavonul, de Maya addig nem nyugszik, amíg ki nem nyírja az Egyesült Államok első számú ellenségét. Chastain fantasztikus a főszerepben, az utóbbi két évben minden filmjében ő volt a legjobb dolog, de végre tehetségéhez méltó alapanyagot kapott.

Forrás: Fórum Hungary

Zero Dark Thirty - A Bin Láden-hajsza | Jessica Chastain és Jason Clarke

A szereplőgárda egyébként is impozáns, és még a legapróbb cameókban is ismerős arcokat fedezhetünk fel, bár ezt Bigelow A bombák földjén-ben is elsütötte, ahol pár perc után szépen ki is nyírta a két legismertebb színészt. Az amerikai sorozatok kedvelői (Az Argo-akció-hoz hasonlóan) külön játékot űzhetnek abból, hogy mikor ismernek fel valakit a Városfejlesztési osztály-ból, a Tiszta szívvel foci-ból, az Űrlényvadászok-ból, a Maffiózók-ból, a Mad Men-ből vagy a The Mindy Project-ből, de ez sosem válik zavaróvá, sőt a remekül megírt figurák bőrében mindenki remekel. A mellékszereplők közül ki kell emelni az itteni játékának köszönhetően vezérhím szerepek felé katapultáló Jason Clarke-ot és az angol rózsa szerepekből végre kinőtt, másodvirágzását élő Jennifer Ehle-t. Az ő karakteréhez kapcsolódik egyébként a sztori egyetlen nehezen hihető fordulata, bár egy banális hiba elkövetése emberibbé teszi az egyébként gépként dolgozó CIA-ügynököket.

Az amerikai sorozatokra visszatérve még annyi idekívánkozik, hogy a Zero Dark Thirty láttán sokaknak eszébe fog jutni az elmúlt két év egyik legnagyobb sikerű új szériája, a Homeland - A belső ellenség. A párhuzam a téma és a főhősnő miatt is adja magát, de a Zero Dark Thirty után a - kétségtelenül ötletes és szórakoztató - sorozat banálisnak és hiteltelennek tűnik, ráadásul a tévében hiába látni gyakran sokkal érdekesebb női karaktereket, mint a mozivásznon; a Maya - Carrie (Claire Danes) összehasonlításban utóbbinak esélye sincs. Pár rész után ugyanis őt is a magánélete és a férfi szereplőtársához való viszonya alapján definiálja a sorozat forgatókönyve, míg a Bin Láden után nyomozó "kolléganője" egy évtizeden át érdekes karakter tud maradni pusztán azért, mert megszállott és elhivatott a munkájában. Amikor a barátnője arról érdeklődik, hogy Maya összeszűrte-e a levet a felettesével, pókerarccal így válaszol: "Megőrültél? Én nem az a lány vagyok, akit megdugnak." Nyers, szókimondó, állhatatos és kollégái számára nem egyszer meglehetősen kellemetlen, de briliáns elemzőképességét, lojalitását és a munkájában való kiemelkedő mivoltát senki egy percig sem kérdőjelezi meg. Valós személy, akinek a személyazonosságát nyilván sosem fogják felfedni, de filmhősnőként végre nők millióit testesíti meg, akik kiválóan, lelkiismeretesen végzik a munkájukat, és nem egy vagy több férfinak köszönhetik az előmenetelüket.

Forrás: Fórum Hungary

Zero Dark Thirty - A Bin Láden-hajsza | Jessica Chastain

Teljesen érthető, hogy pont Kathryn Bigelow-nak köszönhetjük ezt a nem mindennapi női figurát, hiszen egyedüli Oscar-díjas női rendezőként évtizedek óta helytáll Hollywood macsó világában, sőt rendre férfias témákat is választ, és esze ágában sincs a női rendezők számára tartogatott romantikus komédiák és kosztümös lányregények forgatókönyveiből válogatni. Bigelow-nak van azonban egy titkos fegyvere a forgatókönyvírója, Mark Boal a negyvenéves, egykori iraki haditudósító személyében. Együtt készítették A bombák földjén-t és most a Zero Dark Thirty-t is, bár kreatív együttműködésük állítólag ezzel véget ért. Mindenesetre a forgatókönyv pengeéles és humort sem nélkülöző dialógusain kívül nagyon szimpatikus az a visszafogottság is, amellyel az érthetően sok érzelmet és indulatot keltő témához közelítettek.

Az első jelenetben például 2001. szeptember 11. van, de hősies tűzoltók, rokonaikat zokogva kereső emberek vagy éppen a toronyból lezuhanó Tom Hanks (mint az ízléstelen Rém hangosan és irtó közel-ben) helyett sötét a képernyő, és csak kétségbeesett telefonhívások foszlányait halljuk. Elég ez, nem kell dramatizálni egy olyan történelmi eseményt, amire mindenki tökéletesen emlékszik. Ez a példás visszafogottság jellemzi a 9/11 utáni tíz év többi terrorista támadásának ábrázolását, sőt Oszáma bin Láden likvidálását is. A fókusz végig a terroristavezér kézre kerítéséhez kapcsolódó háttérmunkán marad, ami hírszerzés többnyire agymunkával, és kisebb részben vallatással.

Forrás: Fórum Hungary

Zero Dark Thirty - A Bin Láden-hajsza | James Gandolfini

Ezzel pedig el is érkeztünk a megkerülhetetlen elefánthoz. A téma, ami miatt rengetegen támadták és leírták a Zero Dark Thirty-t nem más, mint hogy a film szenvtelen részletességgel mutatja be, hogy szeptember 11. után emberi méltóságot sértő kínzásokkal jutottak olyan információkhoz, amelyek végül közvetetten elvezettek Oszáma bin Ládenhez. Ezek a kínzásjelenetek egy Tarantinón vagy James Bondon edződött mozinézőnek nem érik el az ingerküszöbét, de ettől még semmi baj nincs azzal, ha elindítanak egy diskurzust, és elősegítik a szembenézést a közelmúlt amerikai védelmi politikájával. A Zero Dark Thirty nem dokumentumfilm, ezért (is) felesleges számon kérni rajta, hogy minden jelenete teljes mértékben megfelel-e a valóságnak. Azt pedig igen erős csúsztatás állítani, hogy a film a kínzások bemutatásával állást foglalna a módszerrel kapcsolatban. Épp ellenkezőleg, objektíven megpróbálja bemutatni a szemléletváltást a Bush-éra után. Kifejezetten árnyalt és intelligens például az a jelenet, amikor a sokat látott ügynökök rezignált arccal nézik, hogy a tévében Obama arról prédikál, hogy az USA nem alkalmaz kínzást.

Az egész botrány álságos, felfújt és méltatlan a Zero Dark Thirty-hez. Viszont az időzítése nem véletlen. December első felében a film megnyerte a New York-i, a washingtoni, a San Franciscó-i kritikusok és a National Board of Review kritikusi szövetség legjobb film díjait is, és úgy tűnt, három évvel A bombák földjén meglepetés Oscar-sikere után hazavágja az egész 2012-es amerikai filmmezőnyt a díjszezonban argóstól, lincolnostól - teljesen megérdemelten. Ami ezután kezdődött, az elmúlt évtizedek legmocskosabb hollywoodi lejárató kampánya volt, ami nem nélkülözte a Kathryn Bigelow személyét érintő szexista, hímsoviniszta támadásokat sem. Nevezték Leni Riefenstahl utódjának, illetve a kínzás propagandistájának, megvádolták titkosított CIA-anyagok illetéktelen megszerzésével, míg jobbról Amerika-ellenesnek, balról pedig a militarizmust dicsőítőnek bélyegezték.

Forrás: Fórum Hungary

Zero Dark Thirty - A Bin Láden-hajsza

A stúdió alig reagált, mert nem akarták, hogy a kínzásvita miatt a nézők szabotálják a Zero Dark Thirty-t (számításuk bejött, a film eddig 89 millió dollárt termelt az amerikai kasszáknál, több mint ötször annyit, mint a hat Oscar-díjas A bombák földjén), Bigelow és Boal pedig a forrásaikat védve, nagyon óvatosan ismételgették, hogy a film úgyis magáért beszél. A kár azonban már bekövetkezett: a filmet a vártnál kevesebb, 5 kategóriában jelölték Oscarra (Bigelow duplázási lehetősége is elúszott a rendezői jelölés elmaradtával), a kritikusok pedig patkányként menekültek a süllyedőnek hitt Zero Dark Thirty hajóról, a hasonló témájú, de botránymentes Az Argo-akció-hoz. Ahhoz az Argóhoz, amely viszont pont hogy hemzseg a tények szórakoztató fikciósításától és a hazafias Amerika-propagandától, de sebaj, elvégre az iráni túszdráma régen volt, talán igaz sem volt.

A magyar forgalmazó jogosan időzítette a Zero Dark Thirty - A Bin Láden hajsza premierjét az Oscar-díjátadó hétvégéjére, és jogosan várhatta, hogy az elmúlt év legjobb és bizonyos szempontból legfontosabb amerikai filmje elnyeri Hollywood csúcselismerését. Ez most már szinte biztos, hogy nem így lesz, de ötven év múlva akkor is többet mond majd a jelenünkről és a közelmúltunkról, mint a kétezres évek bármely eddigi Oscar-fődíjasa.

- - - - - - - - - - - - - - -

A cím Az Argo-akció-ban többször is elhangzó "Argo fuck yourself" kulcsmondatra utal.