Rachel Weisz lenyuszifülezett

Az [origo] riportere Londonba utazott, hogy kerekasztalos interjút készítsen az Óz, a hatalmas rendezőjével, Sam Raimivel és szereplőivel, James Francóval, Rachel Weisszel és Zach Braff-fel. Nem ment simán. Weisz kiakadt, amikor a szépségtippjeit firtatták, egy őrült kolléga ugyanazt a kérdést négyszer tette fel Raiminek, James Franco pedig egyszerűen végigaludta az interjút.

Bár akadnak filmes újságírók, akik szeretik azt sugallni, hogy óriási haverságban vannak a sztárokkal, az igazság az, hogy a magunkfajta szinte csak egy közegben kerül testközelbe velük: amikor egy stúdió akkora bevételt vár egy filmtől, hogy érdemesnek látja a nemzetközi promócióba is belepumpálni egy nagyobb összeget, szerveznek Európa valamelyik nagyvárosába egy sajtónapot, ahova meghívnak pár tucat külföldi újságírót interjúzni.

Ezek mindig egy elegáns hotelben zajlanak (a Disney a londoni Claridge's-t preferálja), ahol minket, újságírókat 6-10 fős csoportokra osztanak, beterelnek szobákba, leültetnek egy asztal köré, majd egy PR-os behozza az első sztárt, aki leül, mintegy húsz percen keresztül válaszolgat az agresszíven egymás szavába vágó újságírók kérdéseire, aztán a sztárt kikísérik, és jön a következő PR-os a film következő sztárjával. Ez ismétlődik annyi körön keresztül, ahányan hajlandók a filmből interjút adni. Hogy ezek a beszélgetések mennyire érdekesek, az nagyban függ attól, hogy éppen hány idióta található az újságírók közt, aki totál közhelyes vagy teljesen értelmetlen kérdést tesz fel, meg attól is, hogy az adott színész vagy rendező mennyire hajlandó tényleg belemenni a helyzetbe, és elrugaszkodni a sablonválaszoktól.

James Franco, Mila Kunis, Michelle Williams, Rachel Weisz és Zach Braff az Óz, a hatalmas hollywoodi premierjén

Az Óz, a hatalmas londoni sajtónapja rögtön furcsán indult: nem különböző szobákba osztottak szét minket, hanem a Claridge's egyik rendezvénytermében állítottak fel négy kerek asztalt, úgy, hogy mindegyikre 12 újságíró jutott. Bár négy interjúalany volt - a film rendezője, Sam Raimi, James Franco, Rachel Weisz és Zach Braff -, a PR-osok közölték velünk, hogy Franco és Braff párban lesz, így a négyből egy csoport mindig tétlenül ücsörög majd. Amikor rákérdeztünk ennek az okára, azt a választ kaptuk, hogy "James és Zach együtt szeretnek interjút adni". Akkor még nem tudtuk, ez mit jelent.

Az én csoportom először Rachel Weiszt kapta meg, aki Evanorát, az Óz trónjára ácsingózó boszorkányt alakítja a filmben. A törékeny Weisz (aki szerintem az életben még sokkal szebb, mint a vásznon) kicsit boszisra vette a figurát: ujjatlan fekete kezeslábasban, extra magas fekete tűsarkúban, feketére festett körmökkel érkezett. És támadtak az idióták. Az igazsághoz tartozik persze, hogy sokkal könnyebb érdekes kérdéseket feltenni, ha a film felvet érdekes kérdéseket, az Óz, a hatalmas viszont ártalmatlan mesefilm, amelyben nem sok mélyelemezni való akad.

Rachel Weisz az Óz, a hatalmas hollywoodi premierjén

Egyik kollégám nyitásként előállt a "mi az előnye annak, ha igazi díszletben dolgozhattok?" kérdéssel, mire Weisz az "az, hogy a dolgok kicsit igazibbnak tűnnek" választ tudta kipréselni magából. Hasonlóan érdekfeszítő kérdések és válaszok követték egymást egészen addig, amíg egy pasi be nem dobta, hogy "restellem, de a főnököm a lelkemre kötötte, hogy kérdezzem meg, vannak-e szépségtippjeid a negyvenen túli nők számára?". Erre Weisz nagyon kedves hangon közölte, hogy "mondd meg a főnöködnek, hogy ez nevetséges kérdés. A világtörténelemben előfordult már olyan, hogy erre a kérdésre bárki bármi érdekeset válaszolt? Az ember sportol, ha formában akar maradni. Tudtommal ez az egyetlen módja, nem? Ha pedig azt a célt szolgálja ez a kérdés, hogy jobban megismerd az illetőt, az is nevetséges: 'Rachel edzőterembe jár, most már tudom, milyen ember!'."

Azzal áltatom magam, hogy ezek után Weisz kifejezetten megörült, amikor rákérdeztem a magyar gyökereire - fütyülve arra, hogy a többiek mindig utálják azt az újságírót, aki olyan kérdést tesz fel, ami kizárólag az ő országának az olvasóit érdekli. Azt kérdeztem tőle, hogy a magyar apja révén az identitásában szerepet játszik-e a magyar háttér, amire magyarul, kedélyes "hogy vagy?"-gyal reagált. Erre megkérdeztem, hogy tud-e mást is. "Tudok nagyon durván káromkodni, de ha magyarok előtt kimondom, amire gondolok, mindig nagyon elvörösödnek. Mert egészen kemény dolgokat tudok lovakkal, meg ilyenek". Elkezdtem könyörögni, hogy mondja ki, a királynői Rachel Weisz szájából mégiscsak frappáns lett volna egy "lófasz", de némi töprengés után inkább nagyon komoly hangon azt kérdezte tőlem magyarul, hogy "Mi van, nyuszifül?". Aztán angolra visszaváltva válaszolt az eredeti kérdésre: "Hát igen, végül is a véremben van, ha lehet ilyet mondani. Miután a szüleim elváltak, apám újra megházasodott, és egy magyar nőt vett el, akinek van egy Magyarországon született fia, Márk. Otthon egymás közt csak magyarul beszélnek, amikor meglátogatom őket, egy szót sem értek. Észak-Londonban élnek, de van egy lakásuk a Pozsonyi úton is".

Rachel Weisz az Óz, a hatalmas-ban

Egy osztrák kollegina is akadt az asztalnál, aki erre felbátorodott (Weisz anyja osztrák), de mivel nem tudott annyira jól angolul, azt kérdezte, hogy "és mi benned az osztrák rész?". Mire Weisz elnevette magát: "Az osztrák és a magyar részem most éppen hadban áll egymással!". Aztán a melle alá tette a kezét és mutatta, hogy "innentől felfelé osztrák vagyok, innentől lefelé magyar. Egész biztosan így oszlik meg".

Weisz ezután továbblibegett a következő asztalhoz, és leült hozzánk a zöld-fehér csíkos nyakkendőjével bohókás benyomást keltő Sam Raimi. Mindjárt az interjú elején belesodródott egy nagyon részletes, technikai fejtegetésbe a 3D helyes és helytelen használatáról, ami arra inspirálta a pár perccel később teljesen őrültnek bizonyuló portugál kolléganőt, hogy szóvá tegye, hogy zavaró volt, amikor a filmbeli gonosz repülő majmokat először a főhősök szemszögéből láttuk, de aztán egy hirtelen perspektívaváltással már velük együtt repültünk. Raimi szabadkozik, hogy "az nem direkt volt ilyen zavaros, elnézést kérek, az egyszerűen béna rendezés volt részemről." A nő viszont nem hagyja annyiban, és támad: "Nekem még oké, én értem, mi történik, de egy gyerek számára nagyon zavaró lehet!". Raimi erre elmondja, hogy hát bizony, őt is szokta zavarni, ha hirtelen váltunk a főhősök szemszögéről a gonoszokéra. A nő hangsúlyozza, hogy a majmos jelenetre gondol ám! Raimi már nem nagyon tudja, mit mondjon, megint elismeri, hogy talán elszúrta azt a jelenetet. Erre a nő vádlón közli, hogy a lélektani hatása borzasztó annak a jelenetnek. Raiminek nincs több ötlete, elkezdi az elejétől, részletesen elmesélni azt a bizonyos majmos jelenetet. Ezen a ponton a mellettem ülő olasz újságíró dühösen elhajítja a tollát.

Sam Raimi az Óz, a hatalmas hollywoodi premierjén

A majomkérdés kitárgyalása után Raiminek még marad pár perce más témákra is, és amit James Francóról mond az végre emberi és érdekes: "A szereplőválogatásnál az a fontos, hogy a színészben meglegyen a figura magja. Amikor több mint tíz éve megismertem Jamest, kicsit önző volt, folyton magával volt elfoglalva, nem volt kíváncsi senki véleményére. Az első Pókember-film idején még nem annyira bírtam őt. A másodiknál már éreztem, hogy kicsit nyitottabb, hogy szerzett némi élettapasztalatot, elkezdett odafigyelni másokra, és rájött, hogy megéri megfontolni mások ötleteit, mert lehet, hogy jobbak, mint a sajátjai. És a harmadik filmre egészen nagylelkű ember lett belőle, rengeteget változott. Óz a filmben ugyanezt az utat járja be, szóval James tulajdonképpen már eljátszotta ezt a szerepet az életben".

Aztán gyorsan elmeséli még azt is, hogy ő maga is azonosul Óz figurájával, de a személyiségfejlődés előtti állapottal. "Tudatában vagyok a saját önzésemnek, annak, hogy nem értékelem a szeretteimet és a barátaimat, és tisztában vagyok vele, hogy ha képes lennék feladni bizonyos hebehurgya céljaimat, akkor máris elérhetném a boldogságot, amely itt van az orrom előtt. Tudom ezt, és mégsem vagyok képes azzá változni, amivé a film végén Óz."

James Franco és Sam Raimi az Óz, a hatalmas forgatásán

Ekkor jön a mi csoportunk húszperces szünete, amely alatt megtudom, hogy ideges olasz kollégám már háromszor csinált interjút James Francóval, és Franco "mind a hármat átaludta. Majd figyeld csak meg!". És elmeséli még azt is, hogy a felesége is filmes újságíró, és Cannes-ban ismerkedtek meg, amikor két órán keresztül álltak sorba, hogy bejussanak Lars von Trier Antikrisztus-ára.

Az asztalhoz lép az Ózt alakító James Franco és Zach Braff, aki csak a film elején szerepel saját valójában, a játékidő nagy részében az Ózt segítő majom hangját kölcsönzi. Még le sem ültek, Braff máris kiabál: "Helló, mindenki! Huhú! Ebből Sam Raimi ivott? [felemeli Raimi teáscsészéjét] Akkor ezt hazaviszem magammal!". Talán amúgy is ilyen energikus, de az is lehet, hogy csak kompenzál Franco miatt. Hamar kiderül ugyanis, hogy Franco csak testben van jelen. Csukott szemmel ül az asztalnál, amikor néha kinyitja a szemét, az asztalterítőt bámulja üveges tekintettel. Nyilvánvaló, hogy nagyon álmos, és a legszívesebben lefeküdne, amit aztán meg is tesz.

James Franco az Óz, a hatalmas hollywoodi premierjén

Valaki rögtön szembesíti Francót azzal, amit Raimi mondott róla. El kell ismerni, ekkor még egészen összeszedett, ha eltekintünk attól, hogy csigalassan beszél, és minden félmondat után megáll kicsit pihenni: "Nem, nem, ez nem igaz. ... Detroitban forgattuk a filmet, és mivel Sam jó fej, ... sok régi ismerősét foglalkoztatta a forgatáson. A sofőröm ... Sam egyik gyerekkori barátja. ... Úgy hívták, hogy Goodey. ... És Goodey mesélte, hogy Sam óriási nőcsábász volt fiatalkorában, ... aztán megismerte a feleségét, és családot alapított. ... Szóval szerintem Óz utazása valójában Sam utazása. Ez nagyon önéletrajzi film." A portugál nő szerint még nem merítettük ki a témát: "De Sam azt mondta, hogy önző voltál!". Franco szerint "mindenkiben sok az ambíció, amikor ... a karrierje elején tart, és ilyenkor hajlamos az ember kicsit énközpontúvá válni ... Én is ilyen voltam. ... Nem voltam annyira nyitott az együttműködésre. ... De ahogy telt az idő, rájöttem, hogy boldogabb leszek és jobb lesz velem dolgozni, ha kevesebbet foglalkozom saját magammal. ... Újabban pedig tanítok, ami egy további lépés afelé, hogy a saját munkám helyett mások munkájára ... mások segítésére koncentráljak". A portugál nő fontosnak tartja még egyszer hangsúlyozni Franco önzését, mire a színész lemondóan sóhajt, "oké, önző vagyok, ez tulajdonképpen dokumentumfilm", és lehunyja a szemét. Az olasz újságíró oldalba bök, és "na, mit mondtam?"-fejjel néz.

James Franco sárga hajjal az Óz, a hatalmas moszkvai fotózásán

Franco azt még el bírja mondani a kérdésemre felelve, hogy azért mászkál nagyon ronda, sárgára festett hajjal, mert a most forgó True Story című filmben egy szőke gyilkost alakít, de a további kérdésekre már lényegében inkoherens válaszokat ad. Olyan bölcsességeket mond, mint, hogy "a forgatások általában hasonlítanak egymásra abban, hogy vannak színészek és van kamera". Valaki megkérdezi, hogy kiad-e még könyvet a 2011-es novelláskötete után. "Igen, lesz egy könyvem, aminek az a címe..." Amíg Franco gondolkodik a saját könyve címén, Braff a helyzetet menteni próbálva közbeszúrja, hogy "élményeim Zachkel". "Kaliforniai gyerekkor" - böki ki Franco. Aztán szép lassan elmeséli, hogy a könyvben a saját gyerekkorából származó fotók, festmények és egyéb emlékek lesznek összegyűjtve, hat fikciós, de megtörtént eseten alapuló novellával kombinálva.

"Honnan van ennyi dologra energiád?" - kérdezi az egyik kolléga. "Metamfetamin" - viccel félálomban Franco. Zach megint menteni próbál: "James a legmotiváltabb ember, akit ismerek, szerintem nem is szokott aludni". "Szoktál aludni?" - teszi fel a belga kolléga a kérdést, amely mindannyiunk fejében jár. "Ja..." - hallatszik tompán Franco felől, aki közben ráhajtotta a fejét az asztalra. Braff készségesen kifejti: "öt perceket alszik két tennivaló közt". Ez sok mindent megmagyaráz. A belga formában van: "nem veszíted el néha a fonalat?". A helyzet iróniájával nem szembesülő Franco úgy véli, "mivel olyan szerencsés vagyok ...... hogy azért fizetnek ...... amit imádok csinálni ...... nincs szükségem kikapcsolódásra".

Zach Braff az Óz, a hatalmas hollywoodi premierjén

Ezen a ponton mindannyian feladjuk, hogy további kérdéseket tegyünk fel Francónak, és tapintható az asztalnál a megkönnyebbülés, amikor Braff elkezd arról sztorizni, hogy egyszer az edzőteremben, ahova jár, megszólította őt Arnold Schwarzenegger. "Nem hiszem, hogy tudta, ki vagyok. Akkoriban még kormányzó volt, a testőreivel jött, és kezet nyújtott, hogy "Üdv, polgár!" [utánozza Schwarzenegger akcentusát], és megkérdezte, hogy mi az edzési célom. Teljesen ledöbbentem, és azt feleltem, hogy egyszerűen csak fittebb akarok lenni. Mire mondta, hogy konkrét célt kell kitűzni, úgyhogy mondtam, hogy olyan hasizmot szeretnék, amilyen Brad Pittnek van a Harcosok klubjá-ban. Erre azt felelte, hogy "az az étkezésen múlik, sok répát kell ennie!". Úgyhogy hazamentem, és megettem egy tonna répát. "Miért pörögsz annyira Brad Pittre a Harcosok klubjá-ból?" - kérdezi egy újságíró. Franco felemeli a fejét és megkérdezi, hogy "tényleg, miért?", aztán visszafekszik. "Azért jön be, mert annyira szálkás" - mondja Braff, Franco válla rázkódik a vihogástól. "Tudom, hogy most tök melegnek hangzom, de szeretnék egyszer életemben olyan szálkás lenni" - teszi hozzá Braff. Franco válla meg-megremeg. "Kussolj!" - zárja le a témát és az interjút Braff.