Talán megy az anyázás

Zomborácz Virágról gyakran lelkendeztünk már, mivel rövidfilmjei alapján az egyik legígéretesebb fiatal rendező a hazai mezőnyben. Most lehetőséget kapott, hogy elkészítse első nagyjátékfilmjét, amelynek forgatását pár hete fejezte be egy Pécs melletti faluban. A történet egy kamaszfiúról szól, akit látogat apja kísértete, sőt eközben még szerelmes is lesz. A film címe egyelőre Utóélet, jövőre kerülhet a mozikba, Petrik Andrea motorozik benne, és Gálffi László kísért. Virágot arról faggattuk, nehéz volt-e élete első nagyjátékfilmjét rendezni, hány nézőre számít, más rendezők irigykedtek-e rá, mi történt a galambbal, és hány nemiszerv látható majd a vásznon.

A forgatás közben nyilatkoztad, hogy ha vége lesz, akkor biztos, hogy belepusztulsz. Belepusztultál?

Kicsit igen. Nagyon fog hiányozni ez az egész. Most hirtelen nem jön értem az autó reggel, nincs semmi, ami szervezné a napjaimat.

Előtte mennyire határozta meg az életedet ez a film?

Már hónapok óta nagyon meghatározza. De nyilván a forgatás volt a legintenzívebb: heti hat nap, napi tizenkét óra, néha túlóra. Az egész stábbal leköltöztünk Pécsre három hétre. Teljes mértékben kizáródott a külvilág, speciális valóságban éltünk heteken keresztül, és most hirtelen itt vannak a hétköznapok. Ez nem csak nekem depresszív. Néhány stábtaggal, aki nem ment tovább egy következő filmbe, rendszeresen találkozunk, hogy segítsük egymást visszatalálni a rendezett emberi társadalomba.

Zomborácz Virág és Dyga Zsombor az Utóélet forgatásán | Nézz még több képet!

Amikor készültél a forgatásra, kikérted tapasztaltabb rendezők tanácsait? Kaptál jó tanácsot, ami hasznosnak bizonyult?

Pusztai Feri (a film producere) tanácsolta, hogy menjek állóképesség-edzésre, és a forgatás előtt jártam is spinningre, de teljesen reménytelen volt. Nagyon féltem, hogy nem fogom bírni a fizikai részét. Amiket mások mondtak, közhelynek hatottak, de aztán bebizonyosodott, hogy igazuk volt. Például, hogy életem legnagyobb élménye lesz - ezt nem tudtam komolyan venni. De az lett. Pohárnok Gergő és Dyga Zsombor (a film operatőre és első asszisztense) pedig azon élcelődött, hogy mikor fogok először nyilvánosan hibáztatni valakit olyasmiért, amit én követtem el. Ezen paráztam is, hogy mikor veszíti el az ember a kontrollt emiatt a teljesen életszerűtlen helyzet miatt, hogy hirtelen ő a vezetője egy csomó embernek, akik sokkal jobban értenek ahhoz, amit csinálnak, mint ő.

És ez megtörtént? Kijött belőled a megalomán rendező?

Nem. Továbbra is csak a magánéletben oldom meg egóból a dolgokat.

Röviden összefoglalnád, miről szól az Utóélet?

Az Utóélet főhőse egy erősen szorongó fiú, aki nem jön ki az apjával. Annyira nem, hogy amikor az apa váratlanul meghal, a fiú egy kicsit meg is könnyebbül. Ettől persze bűntudata lesz, és a helyzetet tovább rontja, hogy elkezdi látni az apja szellemét. Ahogy próbál megszabadulni a kísértettől, sok furcsa helyzetbe keveredik, meg szerelmes is lesz... Ilyesmi.

Kristóf Marci és Petrik Andrea az Utóélet forgatásán | Nézz még több képet!

Hajdu Szabolcs azt mondta, az a legfrusztrálóbb egy film forgatásában, hogy az a vízió, ami benne él, lealacsonyodik azáltal, hogy felveszik. Te érezted, hogy a víziód rommá lett téve?

Érdekes, hogy amiről nagyon pontosan tudtam, hogyan szeretném, az legtöbbször csalódás volt. Viszont cserébe egy csomó dolog, ami véletlenszerűen született, váratlanul jól sikerült. Például Petrik Andi kitalálta, hogy ő szeretne motorozni a filmben - ugyan nincs jogsija, de nem akarta csak tologatni a rózsaszín motorját. Éjszaka volt, már vége az aznapi forgatásnak, de egy szűk stábbal beültünk a mikrobuszba, Andi és a főszereplő, Kristóf Marci pedig felpattant a motorra, és elindultunk egy faluban fel-alá. Ebben az akcióban akkor nagyon sok energiát éreztem, Andit is úgy kellett leállítani, hogy ne sikoltozzon és üvöltözzön száguldás közben, mert ez amúgy egy visszafogott, romantikus jelenet.

Egy adott felvétel után mindig tudod, hogy az jól sikerült-e?

Nem, ezért valószínűleg nagyon túlforgattuk a filmet. Ez nyilván ilyen elsőfilmes bizonytalanság.

Hány felvétel volt az átlag?

Nem tudom, Zsombor harmincnyolcszoros túlforgatást emlegetett. Ő egyébként már két hét után trilógiának hívta a filmet. Eleve kétszázhét jelenet van a forgatókönyvben. De néha azért lett sok felvétel, mert állat vagy gyerek szerepelt benne. A galamb például nem repült el, leesett a földre, vagy rászállt valaki fejére. Azt sokat kellett ismételni.

Öt évig éltél együtt ezzel a forgatókönyvvel. Szerinted lehet egy könyvet túlfejleszteni?

Lehet. Szerintem ez például iszonyatosan túlhordott könyv. Menet közben éreztem úgy, hogy már inkább mással foglalkoznék.

Hogyan tudtad visszanyerni a lelkesedést, hogy mégis ezzel foglalkozz?

Volt, amikor baromira élveztem újra, mert bejött egy új aspektus, egy új dramaturg, a helyszínkeresés vagy a szereplőválogatás.

Zomborácz Virág | Fotó: Szabó Balázs

Mesélnél egy kicsit a forgatókönyv-fejlesztési folyamatról? Sokat kellett bejárnod a Filmalaphoz?

Csak három-négy alkalommal kellett bemennem a Filmalaphoz, és akkor a fejlesztőcsapat tagjai voltak ott. Először mindannyian elmondták a saját véleményüket - ezek egyébként elég különbözőek voltak. Ezután kellett írnom egy fejlesztési tervet, hogy mit gondolok, mik a gyengeségei a forgatókönyvnek, min kellene erősíteni, milyen tanácsokat fogadok meg. Határidőket kellett szabnom magamnak. Innentől már csak a számomra kijelölt fejlesztővel, Hegedűs Bálinttal konzultáltam. Egy ponton azt éreztem, hogy kész van a könyv, és akkor újra összeültünk az egész csapattal. De akkor azt a verziót még nem fogadták el.

Az milyen volt?

Szörnyű. Akkor azt mondta Divinyi Réka, hogy ha ezt adjuk be a gyártási pályázatra, akkor ő nemmel fog szavazni, mert szerinte ez még nincs kész. Igaza volt, mert száztíz oldalas volt a könyv, túl volt írva. Ekkor szállt be a projektbe script doctorként Gigor Attila, valamint később egy pszichológus.

Volt olyan megjegyzés, ami a könnyebb fogyaszthatóság irányába akarta tolni a könyvet?

Nem hiszem. Elég fogyasztható az egész, nem gyalogol benne senki tizenöt percig a mezőn.

Van benne valami durva dolog, amiről esetleg ment vita?

Volt benne pár olyasmi, ami stílustörés volt. Nem könnyed filmbe való dolgok, és azok kikerültek.

Szex és erőszak?

Inkább naturalizmus.

Mi lesz a legdurvább dolog benne?

Nem tudom, mert a vágás során még bármi kikerülhet. Nemi szerv.

A főszereplőé?

Igen.

Izgalmi állapotban?

Nem. Van benne meztelenség, de nem szexuális jellegű, hanem inkább naturalizmus. Én nem találom durvának, de mondjuk ettől még könnyen rákerülhet a 18-as karika.

Kristóf Marci, az Utóélet főszereplője | Nézz még több képet a forgatásról!

Te hány éves kortól ajánlanád ezt a filmet?

Talán tizenhat.

Ez vígjáték?

Sok probléma van a műfaji meghatározásával, valószínűleg azért, mert nem zsánerfilm. Sokáig mondtuk, hogy fekete komédia, de szerintem nem az. Inkább coming of age történet, csak erre nincs magyar szó. Van egy sajátos humora, de vígjátéknak nem mondanám, mert annál minimalistább, távolságtartóbb.

Első asszisztensnek Dyga Zsombort választottad, aki már számos filmet rendezett. Operatőrnek pedig a nemzetközileg is elismert Pohárnok Gergelyt. Ezek a tapasztalt szakemberek nem nőttek a fejedre?

Nem tudom, nekem mindketten iszonyatosan sokat segítettek, sokat köszönhetek nekik. Egyszer volt, hogy már nagyon fáradtak voltunk, és akkor éreztem, hogy Gergő kezdi átvenni az irányítást. Az rossz érzés volt, de csak azért, mert azt jelentette, hogy én nem vagyok elég erős.

Dyga Zsombor, Zomborácz Virág, Pohárnok Gergely az Utóélet forgatásán | Még több kép

Rajzoltatok storyboardot?

Nem. Kevés időnk volt az előkészítésre, magára a snittelésre két napot tudtunk szánni. Viszont kiderült, hogy Gergőnek jobb, ha nincs minden aprólékosan előre eltervezve, és azt hiszem, nekem is jobban fekszik ez a munkamódszer, ami teret enged a spontaneitásnak. De ez nem jelenti azt, hogy nem volt erős koncepciónk arról, hogy mit akarunk csinálni, vagy hogy nem gondoltuk át alaposan, hogy egy jelenetnek mi a fókusza, és hogyan legyen felvéve.

Többször mondtad, hogy önéletrajzi ihletésű a történet. Miért lett mégis fiú a főhősöd?

Ez eszköz volt arra, hogy eltávolítsam magamtól a sztorit. Nem akartam, hogy rólam szóljon, nem a saját családomról akartam írni. Másfelől pedig azt gondoltam, hogy több embert fog érdekelni, ha fiú a főszereplő.

Megszenvedtél azzal, hogy amatőrt választottál a főszerepre?

Nem, ez nagyon jó döntés volt. A szorongást nehéz jól eljátszani. Kristóf Marcinak pedig nagyon erős kisugárzása van.

Az apa szerepére Gálffi Lászlót választottad. Paráztál azon, hogy egy Kossuth-díjas színészt kell instruálnod?

Azért nem, mert közben meg annyira közvetlen. Az, hogy barátságos, talán erős szó, mert ő nem egy mézes-mázos ember, hanem épp, hogy beszólogatós. Mivel tőlem nem idegen ez a fajta kommunikáció, így jól kijöttünk. Nem féltem tőle. Talán eleinte igen, de eleinte meg mindentől féltem, úgyhogy ez nem mérvadó.

Kristóf Marci, Zomborácz Virág és Gálffi László az Utóélet forgatásán | Nézz még több képet!

Te pesti vagy?

Igen.

Többször előfordult, hogy amikor budapesti rendezők vidéken játszódó történetet dolgoztak fel, megkapták, hogy mégis miről beszélnek.

Egy fórumon én is megkaptam nemrég, hogy csak akkor látok vidéket, amikor Ozorára megyek. De ez nem igaz. A Valami kék-et (Zomborácz Virág egy korábbi kisfilmje egy falusi lagziról) például a szüleim szülőhelyén forgattuk, ahol ma is él mindkét nagymamám, és ahol az összes nyarat, őszi, húsvéti és karácsonyi szünetet töltöttem gyerekkoromtól kezdve. Engem meghatározó élmények kötnek a magyar vidékhez, főleg az Alföldhöz.

Változott az országról alkotott képed a helyszínkereséstől?

Ahol legelőször voltunk helyszínt keresni, az Magyarország második legszegényebb faluja. Elég sokkoló volt. Visszaérkezve az Ormánságból mindannyian azt éreztük, hogy baromi szerencsések vagyunk. A helyszínkeresés alapélménye az volt, hogy szemben a Budapesten tapasztalt folyamatos gyanakvással, vidéken elképesztően kedvesek és segítőkészek az emberek. Pedig lehettünk volna baltás gyilkosok is. Gyanús emberek megjelennek egy autóval, és meg akarnak nézni egy házat, templomot, temetőt, műhelyt, és nagyon ritkán mondták azt, hogy bocs, de nem.

A civilek, akikkel a forgatás közben találkoztál, nem okoztak gondot?

Körülöttem védőburok volt. Akármilyen konfliktus volt, vagy bármilyen beszólás, rögtön jött valaki a stábból, és leszerelte azt az embert, hogy inkább ővele beszélje meg. Engem semmilyen kellemetlenség nem ért. Egyszer külsőben forgattunk egy úton, megállt egy kocsi, és kérdezték, hogy mi forog, és ki a rendező, és amikor megmondták a nevemet, az volt a reakció, hogy "micsoda, már nők is rendeznek filmet?!" De ezt is csak elmesélésből tudom.

Zomborácz Virág és egy helyi bácsi az Utóélet forgatásán | Nézz még több képet!

Mennyire volt erőltetett menet a forgatás?

Az volt. Úgyhogy lejöttem a Facebookról, nem twitterezhettem - ez megállapodás volt magammal. Az e-maileket is általában félreraktam, nem csináltam meg semmit, ami mással volt kapcsolatos.

De azért instagramoztál.

Igen, azt engedélyeztem. Az azért volt más, mert olyan, mint egy emlékkönyv.

Azzal hogy leesett a hó március közepén, meggyűlt a bajotok?

Igen, emiatt csúsztunk egy hetet. Egyszer meg két órán keresztül lapátoltunk meg locsoltunk és gázmelegítőztünk az udvaron, hogy úgy lehessen csinálni, mintha egyébként nem lenne huszonöt centis hó. Az jó stábbonding volt.

Sok vizuális effekt lesz a filmben?

Igen, van pár trükk.

Micsodák?

Főleg a kísértet mozgásával kapcsolatban vannak trükkök.

A film címe mennyire van kőbe vésve?

Én szeretném megváltoztatni, de nincs jobb ötletem. Ha esetleg valakinek van jó ötlete, esetleg olyan, amiben szerepel a "cowboy" szó, akkor azt szívesen várom.

Miért akarsz belerakni cowboyt? Van tehenekkel valami akció?

Nem, de van egy póni. Amúgy leginkább a magányos hős motívum miatt.

Zomborácz Virág | Fotó: Szabó Balázs

Babonás voltál a forgatás alatt?

Az internetes jelenlét korlátozása bár babonának tekinthető, én inkább áldozathozatalnak szántam: a film kedvéért lemondtam valamiről, ami számomra kedves. De sajnos vannak ruhákkal kapcsolatos obszesszióim is.

Mantrád nem volt?

Dehogy volt.

Nem vagy vallásos?

Nem.

Egyáltalán?

Nem.

Furcsa, hogy mégis egy papot tettél meg az egyik főhősnek.

Mert egy olyan foglalkozású embert kerestem, aki változatos feladatokat lát el. Egy lelkésznek sokféle kapcsolata van sokféle emberrel, tiszteletet parancsoló, könnyen lehet nyomasztó. Ez volt a fő szempont, nem a vallás.

Valami bosszúság vagy trauma ért a forgatás közben?

Bosszúság igen, trauma rossz értelemben véve nem. Ép bőrrel megúsztam.

Zomborácz Virág | Fotó: Szabó Balázs

Ezen meglepődtél?

Teljesen arra voltam felkészülve, hogy alkotói, emberi és minden tekintetben bukás lesz. Ehhez képest meg sok pozitív visszajelzést kaptam, így ahelyett, hogy összetörve és legyengülve kerültem volna ki az egészből, tulajdonképpen megerősödtem. Jobban egyben vagyok, mint a forgatás előtt, még ha ez nem látszik is.

Büszke vagy magadra?

Nem is az, hogy büszke vagyok, hanem sokkal tisztább képem lett azzal kapcsolatban, hogy mit akarok magamtól és az élettől, mi fontos, hogyan viszonyuljak bizonyos helyzetekhez. Nagyon jó emberekkel voltam körülvéve, olyan magatartási mintákat láttam, amiket, úgy érzem, én is tudok alkalmazni. Tudom, hogy ez hülyeségnek hangzik, és nem fontos azoknak, akik egyébként is emberek között vannak, de én elég sok időt töltöttem egyedül egy szobában írogatva, úgyhogy ezek az új életvezetési minták sokat jelentenek most nekem.

Mit tanultál ebből az egész élményből, amit a következő forgatókönyved írásakor tudsz majd hasznosítani?

Legyen egy helyszín, egy szereplő, vegyük felülről, hogy biztosan ne legyen blikkzűr, legyen minden fehér, de ne legyen benne állat, és időjárás se. Tényleg minden csak az életünket nehezíti, mégis van egy olyan érzésem, hogy legközelebb sem kamaradrámában fogok gondolkozni.

Te vagy az ötödik ember, aki az Andy Vajna-féle új rendszerben forgathatott. A szakmában ez hogyan csapódott le? Jött vissza negatív vélemény, irigykedés? Mégis ez kiélezett helyzet, nagyon sokan már hosszú évek óta várják a lehetőséget.

A barátaim egy része filmes, de tőlük inkább biztatást kaptam. A döntés után azonnal elkezdtük az előkészítést, így egyébként nem találkoztam a közeggel. Talán megy az anyázás, nem tudom, mert hozzám nem jutott vissza semmi. De ha beszélt valaki ilyesmit, igaza van, tényleg menjek a kurva anyámba.

Zomborácz Virág | Fotó: Szabó Balázs

Milyen nézettségre számítasz?

Igyekeztem a mai figyelemzavaros korhoz igazított pörgős, szórakoztató filmet csinálni, de totál benne van a pakliban, hogy mégsem fog bejönni az embereknek. A legtöbben elképesztően fásultak és fáradtak ebben az országban, és ezért nem is hibáztatom őket, de emiatt egyébként olyan filmeket sem néznek meg, amik valószínűleg tetszenének nekik. Nem azt mondom, hogy a nézőknek nem volt okuk eltávolodni a magyar filmtől, de azért olyan nagyon mást sem néznek. Tök jó lenne, ha lenne egy olyan magyar filmes hullám, ami ezt megváltoztatja, de egy film nem fog nyarat csinálni. Ez lassabb folyamat, sok olyan film kellene, ami után az emberek azt érzik, hogy a továbbiakban érdekli őket, ha valaki a saját nyelvükön, a saját közegükben próbál mesélni.

Láttál valami jó filmet mostanában?

A Gyilkos Joe-t néztem valamelyik nap, tetszett. Megnyugtató volt látni, hogy a sztriptízbáros jelenetben emberi hangerővel beszéltek egymással.

+ + +

Ha a fenti szöveg csak részben elégítette ki a Zomborácz Virág-éhségedet, a Postr-blogunkon elolvashatod a beszélgetés kivágott részeit. Interjúnk bónusz felében a 28 éves rendező elárulja, hogyan alakult a kapcsolata Andy Vajnával, miket rontott el a forgatáson, hogyan próbálta lebeszélni a munkatársait a bulizásról, és melyik Wes Anderson-filmek inspirálták. Azt is megkérdeztük, hogy milyen zenéket szeretne használni a filmben, mennyi termékelhelyezés lesz, és melyik filmfesztivált szeretnék megcélozni az Utóélet-tel.