"Itt csak a puszta van, a forróság és az eső" - foglalja össze a kiváló román színész, Dragos Bucur az új Hajdu Szabolcs-film világát. A Délibáb című western ugyanis javarészt egy hortobágyi tanyán játszódik a nyári hőségben, ahol a román főnök, Cisco (Razvan Vasilescu) dolgoztatja rabságban tartott embereit, köztük Francist, a bundabotrány miatt bujkálni kényszerülő afrikai focistát, aki aztán lázadást robbant ki.
Ameddig a szem ellát, tényleg nincs más itt, mint néhány nádtetős hodály az állatoknak, egy gémeskút, illetve Cisco főhadiszállása, ami viszont már egy tekintélyes méretű, épített díszlet. Francist a New Yorkban élő, Jim Jarmusch filmjeiből ismert Isaach De Bankolé alakítja, aki a film kedvéért tökéletesítette lovaglótudását, megtanult magyarul olyan mondatokat, mint hogy "legalább egy ágyat adjatok", és amikor arra volt szükség, még libát is fosztott. Libából egyébként bizonyos jelenetekhez 250 is kellett, és lesz a filmben számos kutya, disznó, csirke és húsz marha is. Mint Taschler Andrea producer beavat a részletekbe, eredetileg szürkemarhákat szerettek volna, de kiderült, hogy túl vadak, és nem biztos, hogy nem rúgnák fel a kamerát, ezért végül főleg tarkamarhákkal dolgoznak, csak egy szürke lesz a filmben, akinek "fontos szerepe van".
A Délibáb kiindulópontja Tar Sándor Ház a térkép szélén című novellája, ami egy vidéki rabszolgatelepről szól, de a film western lesz, a Hajdu Szabolcs korábbi filmjeiből (Macerás ügyek, Tamara, Bibliotheque Pascal) ismert mesei elemekkel tarkítva. Taschler elmondja, hogy "persze nem egy klasszikus westernt kell elképzelni, de Szabitól meglehetősen szokatlan módon műfaji elemekre húzta rá a történetet, a forgatókönyv abszolút szem előtt tartja az olyan műfaji sajátosságokat, mint például a főhős antréjának felépítése. Mindenki ismeri a jellegzetes pillanatot, amikor a hős belép a kisváros lengőajtós kocsmájába, és minden tekintet rászegeződik. Ennek például nálunk is meglesz a megfelelője, sok ilyen elemet felhasználunk. És ami talán még fontosabb, hogy mint a westernben mindig, itt is a jó és a rossz figura, illetve életfelfogás csap össze a végén".
Éppen ezt a finálét vennék fel, és Hajdu Szabolcs már mutatja is saját magán, hogyan kötözik ki a tanya urai Francist, ami aztán elszabadítja az őrületet, és véres leszámoláshoz vezet, de az időjárás közbeszól: feltámad a szél, zápor érkezik, ami hamar elvonul, de már közeleg is a következő. Úgy döntenek, inkább azt a jelenetet veszik fel, amelyben Francis, aki megszökött, és majdnem szomjan halt a pusztában, visszakerül a tanyára. Cisco slaggal locsolja fel a földön fekvő, félájult Francist, a pribékjei segédkeznek, az Anna nevű, szintén itt élő nő pedig látszólag közönyösen nézi a jelenetet.
Annát Török-Illyés Orsolya, Hajdu Szabolcs rendszeres színésznője és felesége alakítja, aki csak annyit árul el a figurájáról, hogy maga is "kiszolgáltatott helyzetben él a farmon, ahova családi vonalon kötődik, és Francisben szövetségesre lel a régi rend visszaállítása érdekében". Hajdu nem messze innen, Debrecen környékén nőtt fel, és a színésznő elmeséli, hogy "Szabolcsot mindig is izgatta ez a táj. Amikor még nem volt kész az autópálya Debrecenig tartó szakasza, mindig erre jöttünk, és mindig megálltunk a Hortobágyon, sok közös élményünk van innen. Most is volt olyan, hogy Szabolcs kivitte a stáb egy részét éjszaka a Hortobágyra. Ez a táj hihetetlen, akár télen, akár nyáron, mindig fantasztikus dolgok történnek a természetben."
"Ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak, gyorsan és precízen kell követni a változásokat" - mondja a helyszínnel járó nehézségekről Nagy András operatőr, aki a 2006-os Fehér tenyér óta Hajdu összes filmjét fényképezte. Nem ez az egyetlen újdonság számára: elárulja, hogy De Bankolét, mivel színesbőrű, egészen másképp kell bevilágítani, mint egy fehér színészt. És természetesen a westernműfaj is sajátos vizualitást követel meg: "Markáns képi világa lesz a filmnek, erős fény-árnyék kontrasztokat, hosszú kameramozgásokat, hosszú beállításokat használunk. Ugyanakkor elszakadunk a westernfilmekben megszokott monokróm, visszafogott színvilágtól, a melegebb tónusoktól. Sokkal merészebben használjuk a színeket, sárgák, vörösek, lilák, rózsaszínek lesznek a ruhákon, a díszletben. De azért nem a Bibliotheque Pascal tobzódó színvilágára kell gondolni, annyira nem lesz intenzív."
De Bankolé meglepő módon otthon érzi magát a pusztában: "Budapest nagyon szép, de az is tetszik, hogy itt vagyunk a semmi közepén. Engem nyugodtan itt lehet hagyni egyedül, nem zavar a magány." És az elefántcsontparti születésű színésznek az sem okoz problémát, hogy néha magyarul is meg kell szólalnia a többnyelvű filmben, mert "Afrikában is létezik olyan nyelvjárás, amelyben olyan köztes hangok vannak, amik a latin ábécében nincsenek, így ez nekem nem újdonság, és amúgy is elég jó a nyelvérzékem. Egyébként pedig nem kell tökéletes magyarsággal beszélnem, mert egy olyan futballistát alakítok, aki mindig más ország klubjában játszik, és sok nyelven beszél egy kicsit. A figurához tartozik az is, hogy a zsákjában van egy kis szótár."
A színész Jim Jarmusch-éhoz hasonlítja Hajdu Szabolcs munkamódszerét: "Mindkettőjükkel úgy dolgozunk, hogy sokat beszélgetünk, sokat ötletelünk, mindenki előállhat az elképzeléseivel, folyamatosan felfedezzük egymást, és mire a felvételig jutunk, addigra kész a figura. Szabolcs nagyon figyel a részletekre, nagyon erős víziója van, de nagyon rugalmas, ha menet közben valamin változtatni kell, azt gyorsan megoldja." Figurájáról azt mondja, "olyan ember, aki még akkor is keményen dolgozik, amikor kizsákmányolják. Még ilyen körülmények közt is a lehető legjobban végrehajtja a dolgát, amíg csak életben van. Nem lehet megtörni."
Vadság és keménység biztosan lesz a filmben: a Cisco egyik pribékjét alakító Polgár Tamásra éppen sebhelyet applikál a sminkes, mert a srác összeütközésbe került a főnökkel, a másik csicskás, Bucur ajka alatt is repedés vöröslik. Ők ketten kifejezetten a film kedvéért tanultak meg lovagolni, de van egy harmadik társuk is, akit egy teljesen amatőr román fiú alakít, ő viszont Taschler elmesélése szerint "szőrén üli meg a lovat, és olyan dolgokat tud, hogy még a kaszkadőrök is irigykednek rá". Bucur boldog, mert bár román filmjei (pl. Rendészet, nyelvészet, Boogie, Ünnepek után) mellett már sok külföldi produkcióban is dolgozott, most először játszik külföldi filmben románt. "Egy egyszerű rosszfiú vagyok, sokat lovagolok, néha lövök, nem sokat beszélek. De senki sem beszél túl sokat ebben a filmben, ami tetszik. Ahogy a drámatanárom mondta: eljátszani kell, nem elmondani."
A sztori és a figurák könnyen az ember eszébe juttathatják Quentin Tarantino Django elszabadul-ját. Taschler beismeri, hogy "iszonyatosan dühöngtünk, amikor már egy éve dolgoztunk ezen a filmen, és egyszer csak azt olvastuk, hogy Tarantino egy rabszolgás westernt csinál. De igazából ez a film teljesen más lesz, és még előnye is lehet annak, hogy volt előttünk a Django, ami talán egy kicsit újra felkeltette az emberek érdeklődését a westernek iránt". Hozzáteszi, hogy azért is nagyon izgalmas ez a műfaj, mert "sok szimbólumot lehet használni benne, bele tudjuk csempészni a mai valóságot is, azt, hogy hogyan küzdenek ma Magyarországon az alkotók. Szeretnénk, ha lenne egy ilyen értelmezési szintje is a filmnek."
----
A Délibáb magyar-szlovák koprodukcióban készül a Mirage Film Studio és a Filmpartners gyártásában, a Sparks és az MPhilms koproduceri részvételével. A film büdzséje 560 millió forint, amelyből 502 millió a magyar rész (ebből 350 millió a Filmalap támogatása). A forgatás 40 napon keresztül zajlik, és augusztus elején ér véget. A film jövő év elejére készülhet el, világpremierje az alkotók reményei szerint valamelyik neves filmfesztiválon lesz, melyet követően 2014 őszén kerülhet a magyar mozikba.